A vérplazma gyűjtése és adása egy olyan üzlet, amivel elméletileg mindenki jól jár: a donor pénzt kap, a plazmaközpont jó áron eladja a levett anyagot különböző kutatócégeknek, a végeredmény pedig életmentő gyógyszer a rászorulóknak. 2017 elején azonban életbe lépett egy kormányrendelet, amely drasztikusan csökkentette a vérplazma-adományozáskor kapható pénzösszeg mértékét. A piac valamennyi szereplőjét meglepetésként érte a változtatás, amelynek hatásai az azóta eltelt két évben is érzékelhetőek: elégedetlenség, plazmahiány, rendszert kijátszó donorok, mindent bevető központok – és egy halvány remény a megoldásra.
Letisztult környezet, kedves személyzet, ingyenkávé és -gyümölcs: ez fogad, ahogy belépek egy belvárosi plazmaközpontba. A recepcióhoz lépve a mosolygós hölgy már nyújtja is az aznapi ajándékszendvicset és csokiszeletet, majd a nyomtatványok kitöltése után szólít a donororvos. Rengeteg kérdéssel bombáz az étkezésemmel, közérzetemmel és szedett gyógyszerekkel kapcsolatban. Aztán jönnek a mérések: vérnyomás, testsúly, testhőmérséklet, vénák állapota, hemoglobin, összfehérjeszint.
Minden okés velem, így mehetek is a donorszobába, ahol egy kényelmes ágy, vele szemben pedig hatalmas LCD tévé vár. A körülöttem lévő emberek mintha csak a délutáni sziesztájukat tartanák: olvasnak, beszélgetnek, görgetik az Instagramot. Egy perc se telik el, donorszámom bemondása után az asszisztens a bal kezemen lévő vénámba szúrja a vártnál nagyobb tűt, majd a kezembe ad egy vércsepp alakú szivacsot, hogy azt szorongatva erősebben tudjam pumpálni a vért.
Nézem, ahogyan a sötétvörös vérem egy nagy, mindenféle kapcsolóval és műszerrel ellátott gépben eltűnik, majd cseppenként jelenik meg az oldalára erősített tartályban egy sárgás folyadék: a plazma.
A vérplazma 90 százaléka víz, 2 százaléka zsírok, ásványi anyagok és hormonok, 8 százaléka pedig fehérje, levétel után néhány napon belül újratermelődik a szervezetben. Azt pedig, ami éppen zajlik velem, plazmaferezisnek hívják, ami a véradás egy formája, az emberi vérplazma kinyerésére szolgáló eljárás. Ilyenkor egy speciális készülék segítségével steril és zárt körülmények között, centrifugálással, majd szűréssel különítik el a vér alkotórészeit.
A teljesen automatizált módszernek köszönhetően a sejtes elemeket donorként ismételt szúrás nélkül kapom vissza, sóoldattal hígítva.
A vérplazmát mesterségesen nem lehet előállítani, életmentő lehet többek között vérzékeny betegek, máj- és vesebetegséggel, hepatitis B-vel, immunhiánnyal élők, súlyos égési sérültek, csontvelő-, illetve szervátültetésen átesett emberek számára.
Miközben lelkesen pumpálok, centifugára hasonlító hangot hallok, majd egy idő után sokkal világosabb, sárgás rózsaszín (nem is vérnek tűnő) folyadék folyik vissza az ereimbe, kissé hideg, szúrós érzetet hagyva maga után. Kb. 25 perc alatt a testsúlyom által meghatározott mennyiségű vérplazmát levették, majd miután a nővérek megbizonyosodtak jóllétem felől, utam visszavezet a recepcióra, ahol megkapom a fizetségemet:
4000 forintot készpénzben.
A vérplazmaadásért pár éve még helyszíntől függően 8-10 ezer forintot lehetett kapni, a 2017. január 5-én hatályba lépő egészségügyi salátarendelet azonban felforgatta a piacot: a donornak biztosított kalóriapótlás és a rendelkezésre állásának ellentételezéseként juttatott vagyoni érték az adott évben meghatározott minimálbér alapján alkalmazott órabér ötszörösének mértékéig terjedhet. Ez jelenleg 4375 forint. Az Emberi Erőforrások Minisztérium hivatalos magyarázata akkoriban így szólt:
„A 3/2005 EüM-rendelet előírása, hogy a donáció önkéntes legyen, külső kényszertől, anyagi ösztönzőktől mentes. Kiemelt fontosságúnak tartjuk, hogy az önkéntes véradásokért olyan juttatás kerüljön megállapításra, mely nem kizárólag anyagi ösztönző erővel bír, hanem a belső motivációkra is hat, a donorok megbecsülését hangsúlyozza, fontosságérzetét erősíti. A vér- és plazmaadások biztonságának megteremtésén túl egy közösség, egy ország sikerét döntően befolyásolja az egymás iránt érzett felelősségünk.(...) Az intézkedéssel a kormány célja az, hogy a teljes véradók száma növekedjen.”
A hirtelen meghozott rendelet nagy port kavart, a donorok kifogásolták többek között azt, hogy máshol Európában nincs korlátozva a vérplazmaadásért járó összeg az állam által. Nem kell messzire mennünk, az osztrák fővárosban akár 60 eurót (azaz akár 19 ezer forintnak megfelelő összeget) is zsebre tehetünk az első két donáció alkalmával.
Azonban nemcsak a donorokat, hanem a vállalatokat is meglepetésként érte a változás. Dr. Komlódi Gabriella, a vérplazmaadással foglalkozó Kedsplazma Magyarország igazgatója akkor az Indexnek azt mondta, hogy eredetileg több pénzről lett volna szó. Dr. Komlódi az Emmi honlapján már előzetesen látta a tervezetet, de abban még nem az ötszörös szorzó szerepelt, hanem hétszeres. Arra nem számítottak, hogy tovább szigorítanak rajta, így vannak cégek, amelyek elnézést és türelmet kértek a donortokól.
Többek szerint nem csak egészségügyi, hanem politikai és gazdasági okok is álltak a rendelet meghozatala mögött. A kiváló üzletet jelentő vérplazmával foglalkozó cégek között éppen 2016 végén jelent meg a Plasma Expert, amelyet az Orbán Viktor veje körül kialakult üzleti kör irányított – számolt be akkoriban a 24.hu. A különös egybeesésre és a rendelet versenykorlátozó mivoltára többek között dr. László Imre, a DK elnökségi tagja és az Egészségügyi Kabinet vezetője, valamint Hadházy Ákos, az LMP akkori társelnöke is felhívta akkor a figyelmet.
Az Emmi tagadta, hogy a fent említett tényezőknek vagy a miniszterelnök vejének bármi köze lett volna az eddig adott juttatás mértékének lecsökkentéséhez. Paár Attila, az említett üzleti kör, a West Hungária Bau cégcsoport tulajdonosa pedig levélben üzente meg a 24.hu-nak, hogy a cégvezető személye alapján nem lehet levonni azt a következtetést, hogy neki köze lenne a vérplazmás céghez.
A hivatalos indoklás szerint az egymás iránt érzett felelősség erősítésén túl a kormány célja az volt, hogy a teljes véradók száma növekedjen, mivel megítélésük szerint az így is csekély számú véradókat elcsábítják a plazmaközpontok, veszélyeztetve ezzel a magyar vérkészletet. Azonban a Plazmaszolgálat Kft. képviselője az Indexnek éppen az ellenkezőjét állította: a magas plazmaadási kedv közvetetten és közvetlenül hozzájárul a vérkészlet biztosításához.
Egyrészt
a plazmaadás „tűbaráttá” teszi az embereket, kevésbé riadnak meg a tűtől,
így nagyobb kedvvel mennek el vért adni.
Másrészt egy korábbi rendelet értelmében minden plazmaadónak évente egyszer kötelező vért adnia. A vérplazmapiac szereplői szerint a rendelet miatt csökkenhet a plazmadonorok száma, és ezzel a véradók száma is egyben, hiszen például az egyetemista, főiskolás plazmaadók, akik egyébként nem adnának vért, kieshetnek majd a véradók közül.
„Sok plazmadonort feldühített ez a tisztességtelen rendelet. Nagy visszhangja volt a csoportban, virtuálisan még petíciót is indítottunk és aláírásokat gyűjtöttünk” – emlékszik vissza a Vérplazma adók közösségének egy oszlopos tagja. Szerinte a rendelet igazságtalan és szabadpiac-ellenes, amelynek hatására az úgynevezett
megélhetési donorok, akiknek nagy szükségük volt erre a havi pár tízezer forint pluszra, elkezdtek több különböző céghez is járni, kockáztatva ezzel az egészségüket.
Azonban fontosnak tartotta megemlíteni azt is, hogy azok körében, akiket tényleg a jó szándék és a segíteni akarás vezérelt, nem változott a donációs hajlam, ugyanúgy eljárnak akár évente 45-ször is.
„Szinte mi is ugyanezeket a tendenciákat figyeltük meg a donorok körében ” – magyarázza dr. Török Ildikó, a Plazmaszolgálat Kft. vezető főorvosa. „Továbbá kevesebb lett a donor a rendelet bevezetése óta, amely sajnálatos,
mert nemcsak az országban, de az egész világon hiány van a vérplazmából gyártott gyógyszerekből.
Ugyan a donorok akár több céghez is járhatnak plazmát adni, és jelenleg rajtuk múlik, ezt közlik-e a nálunk történő vizsgálat során, viszont az OVSZ-szel kötött Együttműködési megállapodással összhangban minden plazmaadáskor megvizsgáljuk az összfehérjeszintet, valamint minden ötödik alkalommal az IgG-szintet is. Amennyiben ezek az értékek az előírtak alá csökkennek, a donorokat ideiglenesen kizárjuk a plazmaadásból, így is vigyázva az egészségükre.”
Egy EüM-rendelet szerint ahhoz, hogy valaki alkalmas legyen donációra, minimum 60g/l kell hogy legyen a fehérjeszint a vérében, míg a hemoglobinnak nők esetében 125 g/l, férfiaknál 135g/l szintet kell elérni.
Pont az ilyen eset miatt kell kitöltenie mindenkinek egy hozzájáruló nyilatkozatot, amelyben vállalja a felelősséget. „Mivel nekünk az ő szavát kell alapul venni, így hiába látjuk a karján, hogy volt már donációja, hogy más plazmaközpontba is jár, ha kijelenti, hogy nem, és értékei megfelelnek a szabályban előírtaknak, akkor engedélyezni kell a donációt” – mesél saját tapasztalatairól Baka Csilla, a Vascular Plazma egyik donorasszisztense. Szerinte az sem ritka, hogy valaki már annyira szétszurkált karral érkezik, hogy hiába vannak rendben az értékei, lehetetlen megszúrni.
Mivel hivatalosan a plazmaközpontok nem adhatnak nagyobb kompenzációt a rendeletben előírtnál, igyekeznek minél színesebb eszköztárat bevetni a donorok megnyerése érdekében. A legtöbben – a rendszert valamelyest kijátszva – pluszjuttatásokat ajánlanak fel a donoroknak, például marketingcélú kérdőív kitöltése esetén.
A Vascular Plazma plusz 9500 forintos utalványt ad minden 10. alkalom után, illetve az évente kötelező véradást 5000 forintos utalvánnyal honorálja. A Plazmacentrumnál pontgyűjtőkártya van, amit be lehet váltani ajándékokra vagy készpénzre. Az egyéb juttatások mellett nagyon odafigyelnek a központok felszereltségére, a legtöbb helyen a kávé, üdítő, gyümölcs ingyen fogyasztható, korlátlan a wifi, filmeket biztosítanak a kellemes időtöltés érdekében. Továbbá folyamatosan nyílnak Budapest frekventált és könnyen megközelíthető helyein, valamint a vidéki nagyvárosokban is központok.
„Annak érdekében, hogy az ellátottság ne csökkenjen, sok munkánk van abban, hogy továbbra is fenntartsuk a donorok motiváltságát. Nyitottuk egy új centrumot az Árkád üzletközpontban, így a környéken dolgozók és tanulók is könnyebben betérhetnek hozzánk” – fogalmaz dr. Török.
A szakértők és az orvosok a mai napig nem jutottak konszenzusra a plazmadonációk maximális éves számát illetően, így a világban sincs egységes szabályozás: Ausztriában 50, Németországban 60, míg az Egyesült Államokban akár 100-szor is lehet vérplazmát adni. Magyarországon maximum 45 alkalommal lehet plazmát adni, az Európa Tanács ajánlásában az éves donáció maximum 33 alkalom lehet.
Az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) álláspontja szerint a plazmaferezis célja nem annak a tesztelése, hogy mit bír el a donor, hanem a lehető legjobb minőségű, legbiztonságosabb készítmény kinyerése a donor egészségének lehető legkisebb kockáztatásával, ezért nem tervezik emelni a magyarországi 45-ös határt.
A kompenzációként kifizethető összeg felső határa adott, csakúgy, mint az éves donációs szám értéke. Az országban hiány van, mondja Török Ildikó, a plazmaközpontok lehetőségei pedig korlátozottak. Rendelet ugyan van, de kijátszható, a donorok pedig élnek a kínálkozó lehetőséggel. A Plazmaszolgálat egyik munkatársa azonban azt nyilatkozta, megoldódni látszik az (egyik) probléma: tervben van egy olyan rendszer kialakítása, amely képes összefésülni a donorok adatait független a plazmaadás helyétől. Ezt az OVSZ kommunikációs osztályvezetője is megerősítette:
Az Országos Vérellátó Szolgálat kifejlesztette a Nemzeti Donorkizárási és Keresztdonációs regisztert, ami pontosan követi majd a donorok aktivitását, függetlenül attól, melyik centrumban adtak plazmát. Ez nemsokára bevezetésre kerül.
A törekvés példás, azonban további kérdéseket vet fel, amelyekre valószínűleg csak a bevezetés után fogunk választ kapni:
A cikk az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékével együttműködésben készült.
(Borítókép: A g yőri plazmaferezis-központ 2016. február 8-án. -f otó: Krizsán Csaba / MTI)