A Magas-Tátra egyik legnehezebb hegymászófeladatának teljesítése közben zuhant le hétfőn hajnalban egy magyar hegymászó. Jármai Gergő életét vesztette a 250 méteres zuhanásban. Mászótársa most rövid, személyes posztban ismertette a baleset részéleteit.
A szerencsétlenség a legalább egy hétre tervezett mászás második napján történt. A hegymászópáros egy könnyebben mászható, ugyanakkor problémás biztosíthatóságú szakasznál levette a kötelet. Az elöl haladó Jármai ezek után nem sokkal zuhant le. Mivel társával nem voltak összekötve, ezért partnere épségben megúszta, és értesíthette a hegyimentőket. A helikopterrel érkező mentők azonban már nem tudtak segíteni, ahogy arról korábbi cikkünkben is írtunk.
A balesetet szenvedett, 40 éves, kétgyermekes férfi nem kezdő volt: ismert tagja volt a magyar hegymászóközösségnek, és részt vett a Magyar Hegy- és sportmászó Szövetség munkájában is.
A szerencsétlenül járt hegymászó társa így írta le az esetet egy posztban :
Körülbelül 2380 méteren jártunk, a csúcs alatt nem sokkal. Majdnem reggel 7 óra, Gergő körülbelül 10 méterrel előttem haladt jó tempóban, egy párkányra fellépett, majd egy nedves bevágásban kezdett el felfele mászni. Felmásztam a párkányra, innen pont nem láttam Gergőt. Amikor a párkány szélére értem Gergő a bevágás középső részén mászhatott. Ettől a ponttól lelassul az idő, a következő pillanatban Gergő hangok nélkül zuhan háttal a mélységbe, megpördül a levegőben, a sziklának csapódik többször. Zuhanása körülbelül 200 méterrel lejjebb ér véget egy törmeléklejtő szélén futó vájatban. A második sziklának csapódás közben leszakadt hátizsákja fölötte körülbelül 50 méterrel áll meg. Porzik a hegy zuhanása nyomán. Nem mozog. Kiálltok neki több alkalommal, nincs válasz.
Bár pontosan nem tudható, hogy mi okozta a zuhanást, a terep ismeretében két okot valószínűsítünk. Vagy az ilyen könnyebb szakaszokon jellemző, bizonytalan kőzet mozdult meg, szakadt ki a mászóval. Vagy az előző napi esőtől nedves sziklán csúszhatott meg.
A távolból nehéz megmondani, hogy a balesetet hibás döntés, vagy szerencsétlen véletlen okozta. A hegy- és sziklamászással aktívan foglalkozó szerző szerint ilyen terepen kötélbiztosítás nélkül haladni nem feltétlenül rossz döntés. A törmelékes terepen a mászók amúgy sem nagyon tudnák magukat biztosítani, a kötél viszont lassítaná a mozgásukat, a lassúság pedig biztonsági kockázat a hegyekben. A döntés helyességéről azonban csak a terep- és időjárási viszonyok ismeretében lehetne többet mondani.
A páros hosszabb ideje készült már a Magas-Tátra főgerincének megmászására. „Az ötlet nagyjából két éve fogalmazódott meg a Tátra-korona sikeres és élménydús átmászásakor, hogy a nagy elődök nyomdokaiba lépve a teljes főgerincet másszuk meg, mégpedig úgy, hogy külső segítséget nem veszünk igénybe, azaz megelőzően étel és víz depókat helyezünk el. A tervnek megfelelőn az elmúlt egy évben több, technikásabb szakaszt megmásztunk, illetve kitüntetett helyeken depókat raktunk le” - írták a mászáshoz indított oldalukon.
A 75 kilométer hosszú, számos 2000 méter feletti csúcson áthaladó útvonal igen nehéz hegymászófeladat. Először 1971-ben teljesítette egy magyar csapat. 1978-ban mászták meg expedíciós stílusban, azaz úgy, hogy a hegymászók egyszer sem mentek le a gerincről pihenni, és a segédcsapatok szállították fel nekik az élelmet és a felszerelést a könnyen elérhető pontokra. Ez a próba 16 napig tartott. Télen 1983-ban sikerült csak végigmászni egy magyar csapatnak, hét nap alatt.