Miért volt annyira fontos, hogy népviseleti ruhába öltözz?

Idén Húsvétkor már minden tekintetben nő voltam, és ha már Húsvét, akkor Hollókő. Kitaláltam, hogy mi lenne, ha bérelnék egy népviseleti ruhát és abban fotóznának le. A fotók csak a blogomra kerültek volna fel, szóval legfeljebb néhány száz ember látta volna. Nagyon sok helyen kerestem, de nem találtam sehol kimondottan hollókői népviseleti ruhát. 

Ezért írtál a Hollókői Világörökség-kezelő Nonprofit Kft-nak.

Igen. Viszont nem tőlük, hanem egy vállalkozótól kaptam választ, akinek elvileg semmi köze a céghez, mégis valahogy kapcsolatban voltak. E-mailen egyeztettünk: leírta, hogy milyen ruhái vannak, hogy a bérlés úgy zajlik, hogy beöltöztetnek és különböző helyszínekre elvisznek, és hogy mi, mennyibe kerül.

Hogy derült ki számára, hogy transznemű vagy?

A fotós ismerősöm hívta fel, hogy időpontot egyeztessen. Kértem, hogy mindenképpen említse meg, hogy transznemű vagyok. A ruhához ugyanis csizma is járt volna, de a lábam 44-es, ezért szólni akartunk, hogy azzal ne fáradjon, azt majd viszek magamnak. A telefonban még teljesen közreműködő és rendes volt, olyasmi is elhangzott, hogy az lenne a probléma, ha valakinek gondja lenne a transzneműekkel. Szóval úgy váltunk el, hogy természetesen vár a megbeszélt időpontban. 

Hogyan utasítottak aztán mégis vissza?

Pár nappal a találkozó előtt jött egy e-mail, hogy hát ő igazából már nem is nagyon talál rám megfelelő méretű ruhát. Ezzel egyébként még nem is lett volna baj, mert megpróbáltam volna meggyőzni, hogy legalább tegyünk egy próbát, hiszen személyesen még nem is találkoztunk. De a levél második részében már arról írt, hogy a fotózásnak híre ment a faluban és nagyon sokan a nemtetszésüket fejezték ki, Hollókő pedig – óriási hírneve ellenére – egy zárt keresztény közösség, ezért nem öltöztetnek be. Hivatkozott arra is, hogy a falu vezetésének a falu lakóinak a véleménye a legfontosabb. Rögtön arra gondoltam, hogy a vállalkozó berohant a községházára és szólt, hogy kapaszkodjon mindenki a legközelebbi feszületbe, mert jön egy transznemű. 

Mit válaszoltál?

Azt, hogy sajnálattal vettem tudomásul, hogy hirtelen nincs rám jó ruha, és hogy úgy gondolom, a nemi identitásom miatt utasítottak el. Kértem, ha lehet fontolják meg a döntésüket. De a vállalkozó újra azt írta vissza, hogy nincs a méretemben ruha, én pedig erre egy újabb üzenetben azt válaszoltam, hogy amikor telefonon egyeztettünk a méretekkel még nem volt probléma.  

Miért fordultál végül az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz? 

Furcsának tartottam, hogy a kereszténységre hivatkozva tagadják meg a szolgáltatást. Ez szerintem nagyon nem oké. Ezért is indítottam az eljárást, hogy ez az egész ügy igenis teremtsen precedenst. Ilyen alapon egy keresztény orvos is megtagadhatja, hogy megvizsgáljon. Az EBH végül meg is állapította, hogy a vállalkozó nemi identitáson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést követett el. 

Pedig ha nem szóltok a nagyobb csizmáról, meg arról, hogy transznemű vagy, nincs ekkora cirkusz. Legközelebb kétszer is meggondolod, hogy elmondd transznemű vagy?

Az esetek 99 százalékában nem beszélek erről, és ezen nem is nagyon akarok változtatni. Ez egy nagyon speciális helyzet volt, ezért szóltam. 

A családod is viszonylag későn tudta meg és fogadta el, hogy transznemű vagy, és csak néhány éve indultál el az átváltozás folyamatán. Miért vártál eddig? 

Amikor egy egyébként tök konzervatív családtól folyton azokat az erős visszajelzéseket kapod, hogy „állj, és ne tovább″, alkalmazkodsz hozzá. Tudomásul vettem, hogy el kell fojtanom, hogy másnak érzem magam, és meg kell várni azt az életkort és azt a tapasztalatot, amikor már saját magam dönthetek az utamról. Közben meg reménykedtem benne, hogy ez majd lecseng. Volt olyan gondolat is a fejemben, hogy ezen minden ember átesik fiatalkorában, és ezt később úgyis kinövi.

De nem nőtted. 

Az egyetemet is kijártam úgy, hogy senki nem tudott semmit. Nem is nagyon volt olyan barátom, akinek elmondhattam volna.

És párkapcsolatod?

Soha nem volt, de nem is adtam rá lehetőséget. 

Mikor jött el az a pont, amikor azt mondtad, hogy elég, a magad útját akarod járni?

Fiatalkoromban úgy terveztem, hogy amikor 18 éves leszek, akkor elköltözök és azt csinálok, amit akarok. De ez nyilván nem így alakult. Pedig szándékosan Pécsre mentem egyetemre, hogy minél távolabb legyek Egertől és a családomtól. Úgy gondoltam, hogy ott majd lesz időm kibontakozni, jobban meg tudom ismerni magam. De a tanulás és a munka miatt ez az egész  valahogy háttérbe szorult. Pécsről Budapestre, a Szocialista Párt központjába kerültem, aztán megint vissza Egerbe, de igyekeztem még jó sokáig lekötni magamat, hogy véletlenül se kelljen magammal foglalkozni. 

Mikor lettél fontos magadnak?

2014 után. Akkor jött el az a pont, hogy ezt így nem tudom tovább csinálni, és elviselhetetlen az az elfojtás, ami addig összegyűlt bennem. Akkor mentem el először egy pszichiáterhez. 

Ekkor voltál 25 éves voltál. Mit mondtál a pszichiáternek?

Hogy én nő vagyok. Ezt így, hangosan akkor mondtam ki először. Nyilván az elején elég nyögve-nyelős volt az egész, hiszen beállítottam oda farmerban meg zakóban, férfi külsővel. Persze minden sors más. Valaki már a külsejét megváltoztatva és felvállalva jut el erre a pontra. Én úgy terveztem, hogy megszerzek minden hivatalos papírt, és a nemátalakító műtét után, mint Dexter laboratóriumába, bemegyek, és egy teljesen új emberként jövök ki, elköltözök egy idegen helyre, ahol majd új életet kezdek. 

Ez nyilván elég utópisztikus gondolat volt. 

Eléggé. Ennél azért bonyolultabb ez az egész. Azt is el kell hitetned a pszichiáterrel, hogy nem vagy skizofrén, és hogy nem szenvedsz bipoláris személyiségzavarban. A beavatkozást rengeteg vizsgálat és beszélgetés előzi meg. A szakembereknek sincs könnyű dolguk, hiszen ha valakinél nem áll fenn a transzneműség lehetősége, ennek ellenére elindítják a folyamatot, azt később elég nehéz visszafordítani. 

Te mikor indítottad el?

Amikor benyújtottam a kérvényemet a jogi nemet pont nem lehetett elismertetni, de mázlimra fél évig aztán mégis elbírálták a kérelmeket. Így 2018-ban megkaptam az új anyakönyvi kivonatomat és az új személyimet. 

Kiből ki lettél?

Berencsi Benjáminból Berencsi Eszter Barbara lettem.

Mit szólt a család? 

Úgy gondoltam, ha szakvéleményeket teszek le az asztalra, akkor azt már nem nagyon merik megkérdőjelezni. Ameddig nyaralni voltak küldtem egy tartalmas emailt, hogy legyen idejük lehiggadni. Aztán amikor hazaértek, anyám még sokáig úgy csinált, mintha mi se történt volna. Emlékszem, pont urológushoz mentem, amikor felhívott, és megkért, hogy kezeljem diszkrétebben a dolgaimat. Ezután elköltöztem és másfél évig nem beszéltünk. 

És mi a helyzet most?

Jó a kapcsolat. Túlestem a szokásos nagy családi összejöveteleken is, ahol már nem Benjámin hanem Eszter vagyok. 

A munkahelyeden hogy álltak ahhoz, hogy hétfőn még Benjáminnak hívtak, pénteken meg már Eszternek?

Az alapítványnál, ahol most dolgozom, volt egy hosszabb – én így hívom – hibrid időszakom, amikor már hosszú volt a hajam, már máshogy fogtam össze, szedtem a szemöldökömet. Nyilván a kollégáim sem voltak vakok, érzékelték, hogy valami történik velem. De csak akkor ültem le velük beszélni, amikor megkaptam a végzést, hogy hivatalosan is megváltozik a nevem és a nemem. Mindenki elfogadta, soha senkinek nem volt ezzel baja.

Megkaptad a hivatalos szakvéleményeket, elindultak az orvosi kezelések. Hol tartasz most?

2017. október 16-án kezdtem el a hormonkezeléseket, egy évre rá, 2018 októberében pedig túl estem a nemi megerősítő műtéten is. 

Ezen kívül volt más műtéted is?

Egyelőre nem volt rá szükség. 

Mellműtétre sem? 

Nem. Ott is előírás, vagy legalábbis illik megvárni a három év hormonkezelést, hiszen a gyógyszerek hatására a mellek elkezdenek fejlődni. Van, akinél egészen szép méretűvé fejlődik, de van, akinél szinte semmi nem látszik. Általában az a jellemző, hogy a pubertás kori, tehát a 12-13 éves lányok állapotába kerül az ember. Ha valaki ezt nem várja meg és hamarabb elvégzi az implantátum beültetését, akkor hajlamos a mell deformálódni. Sokan mégis bevállalják, hogy feketén szereznek hormonkészítményeket és szedik azokat, hogy minél hamarabb elérjék a kívánt mértet. Én ebből a szempontból is szögletes vagyok, betartom a szabályokat.

És most hogy vagy? 

Remekül!

A magánéletben is nyitottabb lettél?

Ebben szerintem speciális vagyok, a párkapcsolattól még félek. Nem is engedem, hogy a helyzetek úgy alakuljanak. Nem erőltetem, mert úgy érzem, még nem állok készen. Most voltam például először fesztiválon, az egyik barátnőmhöz mentem le az EFOTT-ra. Egy padon vártam rá, egy fiú meg odajött és leült mellém, mert látta, hogy egyedül vagyok. Éppen telefonáltam, de direkt dörmögős hangon beszéltem tovább, úgyhogy elég hamar el is ment. Ezeket a helyzeteket, reakciókat még nekem is fel kell dolgoznom. Nyilvánvalóan a hangommal még mindenképpen szeretnék valamit kezdeni. 

A beöltözést végül teljesen elengedted? 

A népviseleti ruha készül, szóval jövőre nem egy bérelt, hanem a saját népviseleti ruhámban fotóznak le majd Hollókőn.

(Borítókép: Huszti István / Index)