Van olyan, hogy az olvasó írja a cikket. Tibor olyan érzékletesen írta le nekünk a történetét, hogy rögtön át is adjuk a szót neki, de előbb egy összefoglaló azoknak, akiknek nincs idejük végigolvasni a szövevényes sztorit.

Tibor három hetes, hőkezelt papíros MÁV-bérlete olyan állapotban volt, hogy a kalauzok nem tudták becsipogni a vonalkódot, így ráírták, hogy köteles kicserélni. Tibor jogkövető polgárként ezt meg is próbálta, ide-oda küldték, pénztárról pénztárra járt, sorokat volt kénytelen feltartani, a vége az lett, hogy rengeteg sorbanállás és feleslegesen megfutott kör után kapott egy úgynevezett űrjegyet, hogy használja azt. Amin amúgy szintén nincs vonalkód.

És akkor a levél a maga teljességében:

"Ezúton szeretnék önökkel megosztani egy a teljes tegnapi napomat végigkísérő, rendkívül bizarr, tragikomédiába hajló, számomra hihetetlennek tűnő eseménysort, amelynek főszereplője a  MÁV Magyar Államvasutak Zrt. Tegnap reggel munkába igyekeztem Vác-Alsóváros és Budapest, Nyugati Pályaudvar között, ahogy azt nap, mint nap hellyel-közzel probléma nélkül teszem. 

Tehát tegnap reggel 6:49-kor felszálltam Vác-Alsóvároson az S70-es jelzésű Vác-Budapest-Nyugati között közlekedő személyvonatra, az út viszonylag eseménytelenül telt, amíg Rákosrendező magasságában megjelent két jegyvizsgáló, akik közül az egyik belekötött abba, hogy a majd' három héttel ezelőtt megvásárolt és egy kollégájuk által hetekkel korábban  beolvasott, érvényesített, egyébként elképesztően rossz minőségű hőpapírra nyomtatott kb. 1 méter hosszú havibérletemen található vonalkódot nem tudta becsipogni, ezért legnagyobb ellenkezésem ellenére is ráírta, hogy "cserélendő", továbbá jelezte, hogy ezt a mai nap folyamán köteles vagyok kicserélni. Kérdésemre, hogy mindezt hol és mikor tehetem meg megnyugtatóan közölte, hogy bármelyik belföldi pénztárban...

Ezen felbuzdulva, reggel bementem a Nyugati pályaudvar belföldi jegypénztárába, ahol 2, azaz kettő kolléga fogadta az elviselhető számú várakozót, így körülbelül 10 perc várakozást követően sorra is kerültem. A velem szemben ülő jegypénztáros úriember megpróbálta lecsipogni a problematikus vonalkódot, majd szenvtelenül közölte, hogy úgy tudja, ezt a Keleti pályaudvaron cserélik az ottani ügyfélszolgálaton, de azért a biztonság kedvéért hívjam fel a MÁV-Direkt telefonszámát, mert nem biztos benne...

Még reggel munka előtt felhívtam őket, ahol egy hangja alapján a fiatalabb korosztályba tartozó kolléganő közölte, hogy valóban a Keletibe kell mennem, viszont nem az ügyfélszolgálatra, hanem a belföldi pénztárba, ahol majd az ottani jegyértékesítő munkatárs fog egyeztetni telefonon velük és valamilyen módon kapok egy vadiúj, szuperül olvasható vonalkódos bérletet.

Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű menet, de ami ezután következett, az minden elképzelésem felülmúlta. Munka után bementem a Keletibe, délután hat óra előtt néhány perccel beálltam a balkáni hangulatú belföldi jegypénztár előtt felállított, várósornak nevezett kalodának a végére, de már egyből láttam, hogy ez nem lesz egyszerű menet. A sor hossza alapján legalább félórás várakozással számoltam, utólag visszagondolva rendkívül optimistán...

Valahol 19 óra előtt pár perccel járunk, amikor a tizenvalahány (talán 14) pénztárból nyitva levő egyetlen egy (azaz 1!!!) kasszához járulhattam, amely a baljós 13. számot viselte. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor beálltam a sorba még három kassza üzemelt...) 

Bő egyórás várakozást követően tehát eljutottam odáig, hogy ott álltam a Keleti pályaudvar belföldi jegypénztárának egyetlen nyitva lévő, 13. számú kasszájának a jegykiadó ablakában, egy jegyértékesítő kolléganővel szemben, akinek vázoltam a problémakört. Erre ő elcsukló hangon közölte, hogy nem tudja kicserélni a bérletem, mert egyedül van és nagyon hosszú a sor, menjek fel az ügyfélszolgálatra, ahol a kollégái segítenek. Felmentem a földszinten lévő, a metró kijárattól nézve, a jobb oldali sarokban lévő ügyfélszolgálat nevet viselő irodába, ahol 3 kolléga: egy fiatalabb kolléganő, egy középkorú, nagydarab férfi, és egy idősebb hölgy ült a pult túloldalán.

Az irodában 2-3 külföldi lézengett, de ránézésre nem szakadtak meg. Kb. másfél perc várakozást követően megkérdezett a fiatal lány, hogy miben tud segíteni. Higgadtan vázoltam neki a történteket,valamint, hogy a nap folyamán ez már a harmadik hely, ahol ebben az ügyben járok,ezért én most innen addig el nem megyek, amíg ki nem cserélik a bérletem. Kedvesen közölte, hogy ő ebben nem tud segíteni, mert csak diákmunkás és nincs hozzá jogosultsága, de majd a középen ülő kollégája segít. A férfi azonnal telefont ragadott, majd 3 percen át fejhangon üvöltve, számomra minősíthetetlen stílusban közölte a kasszában továbbra is egyedüliként ülő nővel, hogy ő ezt most soron kívül megcsinálja, leszarja, hogy mennyien vannak, mert ez az ő dolga és nem fog más helyett dolgozni.

Mit tehettem volna, visszamentem a pénztárhoz, ahol a kordonon átvágva, sűrű elnézések közepette a sor elejére verekedtem magam az egyre nagyobb tömegben. A sírógörcsben kitörő nőnek azonnal jeleztem, hogy ha velem a munkahelyemen ilyen hangnemben beszélne a főnököm én azonnal összepakolnék. Erre kiderült, hogy nem is a főnöke. Megkérdeztem tőle, hogy mi az úriember becsületes neve, azért hogy panaszt tegyek, de adatvédelmi okokból nem mondhatta el. Nagy nehézségek árán kb. 20 perc alatt sikerült kitöltenie egy papírt. Többen odajöttek hozzám, hogy tisztában vagyok-e azzal, hogy miattam áll a sor és emiatt fogják lekésni az utolsó vonatot. Erre annyit tudtam csak válaszolni, hogy nem nekem kellene szégyellni magam a kialakult helyzet miatt és amennyiben a jegypénztáros hölgy kiadja nekik közben a jegyet, nekem ennyi várakozást követően már nem lesz semmilyen ellenvetésem... Nagy nehezen kaptam egy Űrjegynek(!!!) nevezett zsírpapírt a régi, amúgy a vonalkódot leszámítva teljesen olvasható havibérletem helyett. 

Hazafelé nézett is a jegyellenőr kollegina, hogy mi ez, mert gondolom életében nem látott még ilyet. Gondolom most jövő hónap elejéig minden nap ez lesz. A végére hagytam a slusszpoént...NINCS RAJTA VONALKÓD! :D"

Megkerestük a történettel a MÁV-ot. A cég válasza szerint ha a jegypénztárban meg tudják állapítani, melyik vonalszakaszra, milyen időtartamra szólt eredetileg a sérült bérlet, az bármelyik jegypénztárban cserélhető. Abban az esetben kell az utasnak az ügyfélszolgálathoz fordulnia, amennyiben a bérleten található adatok beazonosíthatatlanok. 

Sem a Nyugatiban, sem a Keletiben dolgozó pénztárkezelőnek nem lett volna szabad elküldenie az utast az ügyfélszolgálatra, ahol viszont érdemben kellett volna foglalkozni a panasszal a szabályoknak megfelelően, és nem visszaküldeni az utast a pénztárba. A történtekkel kapcsolatban belső vizsgálatot kezdeményez a MÁV-START.

A kora esti és az éjszakai órákban a pénztárak az utazási igényekhez igazodva állnak rendelkezésre. A Keleti pályaudvaron 2019. július 18-án este 18 órától 19 óráig két nappalos és egy éjszakás pénztárkezelő volt szolgálatban. A nappalos munkavállalók szolgálatuk végeztével zártak be, az éjszakás szolgálatban maradt, közölte még a vasúttársaság.