Bár az otthonápolás kérdésére egyre nagyobb figyelem jut, és a sérült gyerekeket nevelő szűlők egy része január óta már 100 ezer forintos gondozási díjat is kap, a helyzet továbbra sem megnyugtató. Az otthongondozási díjból az indokolatlanul szigorú feltételek miatt egy csomó rászoruló gyerek szülei ki vannak zárva, akik meg nem a gyereküket, hanem más hozzátartozójukat gondozzák, csak a jóval kevesebb pénzt jelentő ápolási díjat igényelhetik.

Ahol sérültről kell gondoskodni, a kieső bér miatti anyagi nehézségek mellett egy csomó más problémával is meg kell küzdeni. Ilyen a kiszolgáltatottság, vagy a szülők párkapcsolati problémáinak és az ép gyerekek érzelmi terheinek a kezelése. De nagyon fontos a mindennapok monotóniájából fakadó problémák megoldatlansága is. A folyamatos segítségre szoruló sérültek ellátásában sosincs szünet, kikapcsolódásra, szabadságra, a monotónia megtörésére viszont mindenkinek szüksége van.

Erről szól a TASZ megejtő kisfilmje, amiben egy, a sztrókos férjét otthon ápoló nő mesél a kapcsolatukról, az emlékeiről és a reményeiről. Ahogy minden sorstársának, neki is segítségre van szüksége, hogy néha pihenhessen kicsit, és közben a férjét jó kezekben tudhassa. Egy olyan szociális szolgáltatásra, ami elérhető, megbízható és megfizethető. A film a  TASZ kampányának  keretében készült, melynek célja, hogy a sérültek és a családjaik úgy élhessenek önállóbban és szabadabban, hogy közben nincsenek magukra hagyva.