A magyar futball a reneszánszát éli, csapataink továbbra is harcban állnak a legrangosabb futballtrófeákért, válogatottunk rég látott népszerűségnek örvend. A magyar ember már nem tudja kikerülni a focit, így könnyen belátható, hogy a futballunk régen látott magasságokban szárnyal, kivívva a futballvilág csodálatát. Van stadion, van futballmez. Mi hiányzik még?
Hát egy induló. Egy jó kis futballinduló. Szerencsémre Nyíregyházán is rájöttek erre, és a nyáron írtak egy új indulót az NB II.-es csapatnak. A dalhoz és a videóhoz pedig statisztákat kerestek. Ezért amikor a hirdetés felbukkant a Facebook-falamon, azonnal lecsaptam a lehetőségre.
Mondanom sem kell, egy álmom vált valóra azzal, hogy részt vehetek az új magyar futballreneszánsz életében. És nem, itt nem arról van szó, hogy szívesen üvöltöm, hogy mocskos MLSZ, vagy gá gá gá, buzi MTK, esetleg ki nem ugrál, szar újpesti, hejj, hejj, meg hogy nincsen hangotok, parasztok, nincsen hangotok, hanem egy igazi indulóról van szó, olyan mint a Barça Himnusza, vagy a Fradi indulója.
A Nyíregyháza Spartacus Futball Club az év első hazai mérkőzésén mutatta be az indulót, amiben nekem is szerepem volt. Mielőtt elmondanám, hogy pontosan mit is csinál egy szurkoló egy futballinduló készítése közben, időben visszamegyünk arra a napra, amikor észrevettem a hirdetést. Nem tudtam, hogy mire vállalkozom.
Egymást kergették a képek a fejemben: esetleg a 30 fős szurkolói keménymag tagjaként kell a videón feszítenem? Vagy háttértáncost keresnek? Eszembe sem jutott, hogy a felhívás arra vonatkozik, hogy 30 fokban egy stúdióban majd énekelnem kell három férfival, valamint öt tizenéves lánnyal. Mindenesetre azonnal levelet írtam a megadott címre, hiszen ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben. Annál is nagyobb volt a meglepetésem, amikor egy héttel később a klub munkatársa azt válaszolta, hogy bekerültem a közé a 15 szurkoló közé, akik majd együtt éneklik az új indulót.
A helyzet kíváncsivá tett, hiszen énekhangom az egyáltalán nincs, és le sem tesztelték, és - gondoltam - pont így van ez a másik 14 emberrel is. De nem számított, hiszen nekem ez a hazám: Nyíregyházán születtem, és apámmal már egészen kicsi korom óta járunk meccsekre. Amit a szurkolásról tudok, azt mind a nyíregyi stadionban tanultam.
Budapesten persze folytatódtak a meccsre járások, de az itteni futballszurkolás már egészen más megközelítést igényel. Nemcsak azért, mert a fővárosban elsősorban válogatott-meccsekre járok a baráti körömmel, hanem mert az is kiderült, hogy a futballnak van tétje is. A szemem előtt szálltak a semmibe a világbajnoki és Európa-bajnokságbeli reményeink, és hát meccs közben azért lehetett másról is beszélgetni, mint a foci.
A magyar futballtól kicsit eltávolodva, érzem, hogy bizonyos hagyományokhoz, rítusokhoz muszáj hűnek maradni, ha nem szeretnék olyan emberré válni, aki mindig azt mondja, hogy régen járt meccsre, de már vagy tíz éve nem, mert: tök mindegy miért. Ez riasztó jövőkép. Én olyan akarok lenni, akinek élő kapcsolata van a futballal. És a nyíregyházi indulóra készülve arra jutottam, hogy ez a kapcsolat, ez a szál nekem a vokál lesz.
Azon a júliusi napon már jó korán elkérezkedtem az Indexből, hogy négyre odaérjek a nyíregyházi stadion elé, ahova a 15 szurkolót összecsődítették a nagy közös éneklésre.
Kik lesznek azok, van, akit ismerek? Egyáltalán: ehhez az egészhez nem vagyok én túl lipsi? Mániákusa vagyok az önkínzásnak, az őrületig tudom magam stresszelni, most sem volt ez másképpen. Ehhez képest a stadion előtt összesen egy darab felnőtt férfit és öt tizenéves lányt láttam, akik azért jöttek, hogy részt vegyenek az induló felvételében. Néhány szabadkozó mondat után aztán úgy döntött a klub píárosa, hogy vagyunk, amennyien vagyunk, indulunk. És kisbusszal, a klub kisbuszával, átmentünk egy gyárépületbe, ahol a stúdió található.
A kislányokat elkísérték az anyukák is. Ők - mármint a lányok - kevésbé izgultak, hiszen a fellépés a vérükben van, ők öten a Nyíregyháza aerobik csapatának tagjai. Nem is kérdés, hogy odavalók, bár azt akkor nem nagyon tudtam elképzelni, hogy hogyan fogunk heten őrjítő hangerővel úgy énekelni, hogy egy szektor feldühödött, de mindenre kész ultrát reprodukáljunk.
A folyosói előkészületek inkább egy gimnáziumi sportnap előtti bemelegítéshez hasonlítottak. Az öt lány vidáman csevegett miközben az édesanyjuk fésülgette őket, míg a szurkoló és én megpróbáltuk elképzelni, hogy mi lesz ebből az egészből.
Egy kis kitérő: a Nyíregyháza a másodosztályban szerepel, amióta az eszemet tudom, sokkal többször volt NB II.-es a csapat, mint első osztályú. A Nyíregyháza milliárdos tulajdonosa, Révész Bálint fuvarozásból épített birodalmat, de labdába sem rúghat a fideszes, Fidesz-közeli oligarchák által tulajdonolt, és közpénzből kistaffírozott klubok mellett. Ezért is röppen fel évről-évre, hogy Révész előbb-utóbb eladja majd valakinek. Most úgy tűnik, hogy magának Mészáros Lőrincnek, akinek egyre több érdekeltsége van a szabolcsi megyeszékhelyen. Hogy Mészárosnak szüksége van-e a Nyíregyházára, vagy egyáltalán, az ő döntése-e, hogy az egykor szebb napokat látott városi klub a portfóliójába kerüljön, rejtély.
De ahogy a magyar futball Főnixmadárként feltámadt, a nyíregyházi futball is változik. Szép példa erre ez az új induló, és az is jól mutatja az irányt, hogy az amúgy alig 15 éve teljesen felújított stadionra újabb átépítés vár. A pletykák szerint a nyugati oldalon felépített dupla nézőteret lefelezik, így ismét 12-15 soros lesz a stadion nézőtere. Hogy akkor minek kellett annak idején megnövelni a lelátót, és minek most lebontani, az a magyar futball nagy sorskérdéseinek egyike.
Révész Bálint tulajdonos jóváhagyta az indulót, bár ha valaki előre megmondja neki, hogy a szurkolók közül még azok sem hajlandók majd mind megjelenni a feléneklésében, akik maguktól jelentkeztek a szereplésre, és még arra sem lesznek képesek, hogy odaszóljanak, hogy inkább mégsem jönnek, szerintem az egészet hagyta volna a fenébe.
De nem hagyta, és szurkolótársammal azon a hétfői délutánon percről-percre közelebb kerültünk a megmérettetéshez. Az elhagyatottnak tűnő gyárépület csendes folyosóján várakozva egy ajtón keresztül beláttunk a kis stúdiószobába, ahol később meghallgathattuk az egész indulót.
A Nyíregyháza FC indulóját a Karmapirin nevű helyi zenekar szerezte és hangszerelte Szakos Andrea vezetésével. Szerencsére volt ott egy helyi tévéstáb is, így a zenekar dobosa és a tévés műsorvezető is beállt énekelni, amivel hirtelen megduplázódott a vokál. Mivel fogalmam sincs a zenei trendekről, de az szinte biztos, hogy az induló a rock alapjaira épül, és a refrénjét kellett mint az 500-unknak, ja, bocs, 10-ünknek üvöltenie.
Személyesen különösen büszke vagyok arra a részre, amikor azt énekeljük/üvöltjük, hogy szpari-szpari, amit minden egyes elismétlés után sikerült anélkül kiordítanom, hogy az elég kellemetlenül hangzó sz és pét egyszer is összekevertem volna, mondjuk úgy hogy pszari, vagy elhagyva egyik-másik hangot. Büszkeségem egészen addig tartott, amíg nem jött a másik refrén, a "harcolj a Nyíregyházáért", aminél kizárt a játék lehetősége. A Nyíregyháza komoly szó, aminek a kiejtésekor bár a magánhangzók határozott utat mutatnak, de az egymás mellé torlódó kétjegyű mássalhangzók megálljt parancsolnak a fantáziának.
Persze megpróbálhatnánk a zeneszakmát teljesen a feje tetejére is állítani, és egy dalt elénekelhetünk úgy is, hogy annak semmi köze a ritmushoz, de ez talán nem az a rész, menjünk is tovább.
Van az indulóban még egy refrén, amikor azt kell énekelni, hogy menni kell és a győzni kell, de ezt is csak úgy lehet kiejteni, hogy menni ke és győzni ke. Az énekesnő viszont megkövetelte, hogy odategyük a végére azt az l-t is, de bármennyiszer is énekeltük újra és újra, az én számon onnantól már csak az jött ki, hogy Győzike.
Hála az égnek nincs az a szurkolótábor, amely tökéletes hangú énekesekből áll, ezért hiába rekedtem be, hiába ment minden egyes hang mellé, hiába csúsztam a ritmussal, az egész így is tökéletes lett. Négy férfi és öt tizenéves lánynak sikerült egy tömött stadionban összezsúfolódott, mindenre elszánt ultratábort helyettesítenie, a rockszámból pedig így lett Nyíregyháza legújabb futballindulója, amelyet majd augusztus 10-én mutatnak be a Dorog elleni otthoni meccsen.
A dal meg is hallgatható: