Pécs borzasztó nagy lehetőségtől esett el az utóbbi években. Európa 2010-es kulturális fővárosa ma egy megtépázott kisváros képét mutatja. A városvezetés kormányzati nyakörvet kapott, de most hatan indulnak a polgármesteri székért. Egyikük sem volt még polgármester, sőt politikus sem. Mit hozhat a fideszes jelöltnek az a kampány, ami arra helyezi a hangsúlyt, hogy a kormány csak a Fidesz-párti polgármesterrel fog együttműködni?
Talán éppen Pécs hoz majd az önkormányzati választáson áttörést a komoly sikereket jó ideje felmutatni nem tudó ellenzéki pártoknak? Pécs a baloldal legerősebb végvárával, Szegeddel együtt felerősítené a központi kormányzattal szembeni ellenzéki hangokat. Persze mindez csak ellenzéki pártok íróasztalain fekvő forgatókönyv jelenleg, de hogy egyáltalán létezik ilyen, az jelzi, hogy Pécsen nem érzik reménytelennek a helyzetet az ellenzéki pártok.
Pécs és Baranya egykor a szocialista párt legerősebb bázisa volt, olyan politikusokat adott az országnak, az MSZP vezetésébe, mint Toller László, Szili Katalin vagy éppen Puch László. Ők már távol kerültek azoktól a lehetőségektől, amik a 2000-es évek első évtizedében magasra repítették őket.
Pécsen a nagy fordulatot szintén 2010 hozta el, mint az egész országban mindenhol, de itt már a 2006-os választási eredmények is jelezték, változás van kialakulóban.
2006-ban nem sokkal az önkormányzati választás előtt Toller László polgármester súlyos autóbalesetet szenvedett, ő nem is indult többé, így az őszi választáson csak alig kétszáz szavazaton múlt, hogy az MSZP-s Tasnádi Péter lett a befutó. Páva 2010-ben azonban revansot vett, és majdnem 70 százalékos többséggel, 28 600 szavazattal lett polgármester. 2014-ben 16 631 szavazatot kapott, de ez is elég volt az ismétléshez.
Páva Zsolt előtt ígéretes jövő állt polgármesterként. Elkészült az M6-os autópálya, Pécs pedig – elsőként a magyar települések közül – 2010-ben Európa kulturális fővárosa volt, ami számos nagy beruházással járt, ez pedig átalakította a várost.
A kulturális fővárosi projekt, ami „Pécs arculatának teljes átalakítását és a város nemzetközi kulturális központtá tételét ígérte”, azonban nem hozta az átütő sikert, amit vártak tőle. A pécsi politikai és kulturális elit a készülés ideje alatt – még Páva megválasztása előtt – szembetalálta magát a központi kormányzattal, a Hiller István-féle kultúrfelfogással. Ez a hangsúlyváltás pedig komoly hatással volt a pénzek elosztására és a végül a megvalósult beruházásokra.
A Hvg.hu-nak néhány éve úgy értékelték a pécsi kulturális évet, hogy a „célkitűzések legalább részben megvalósultak, hiszen a város kulturális intézményrendszere és egyben közterületei óriási megújuláson estek át (...) a 2010-es EKF évre a nagyberuházások csak részben készültek el, és a nagyobb programokat is csak az év második felére tervezték be – 2010 felét nagyjából elcsalva”.
Pécs ezzel egy időben egy-két év alatt anyagilag is megrogyott, a város összeveszett a körzet legnagyobb munkaadóinak egy részével, a vízművekkel, majd a Zsolnay-gyár külföldi tulajdonosaival. A kormánynak 2012-ben 45 milliárd forintnyi adósságot kellett átvállalnia Pécstől, aminek fejében annyit kellett volna a városvezetésnek teljesítenie, hogy ne adósodjon el újra. Ezt a feltételt nem sikerült teljesíteni, és végül a kormány teljes ellenőrzést kapott a város pénzügyei felett.
Páva Zsolt helyett egy, a Fidesz országgyűlési képviselőiből álló testület vette át az ügyek intézését. Páva Zsolt kezét a Fidesz elengedte, és egy szinte ismeretlen jelölt köré kezdte felépíteni a 2019-es kampányát.
Vári Attila persze nem úgy ismeretlen, hogy a kutya se tudná, hogy ki ő, hiszen kétszeres olimpiai bajnokról van szó, a vízilabda-szövetség elnökéről, aki évekig a városban vízilabdázott, és ő vezeti a Pécsi Sport Nonprofit Zrt.-t is, viszont politikusként kezdő.
Talán ez az oka annak is, hogy a sajtótól igyekeznek távol tartani, a kérdésekre még írásban sem válaszol, holott ha valaki, ilyen renoméval ő jól feküdne a sajtónál. Amik mégis kellemetlenséget okozhatnak neki, azok viszont ismert dolgok: nem pécsi, komoly lakhatási támogatást kap, milliós fizetése van a nonprofit zrt. vezérigazgatójaként. Szerettük volna a Bánki Erikkel való kapcsolatáról is kérdezni, mivel a parlament gazdasági bizottságának elnökével, úgy tudni, kiváló viszonyt ápol.
A Népszava szerint Vári Bánki képviselő testvérével céges kapcsolatot tart fent, és a cégháló egyik tagja évek óta kap megbízást sportolók felmérésére Vári nonprofit önkormányzati cégétől. E szerződés sportszakmai értelmét helyben többen megkérdőjelezték a helyi ellenzéki lap, a Szabadpécs.hu szerint.
Amikor a helyi fideszes politikai viszonyok felől érdeklődtem, többször is azzal az állítással találkoztam, hogy Várit Bánki Erik nyomja, és a fenti céges történet sem éppen ezt a kijelentést cáfolja. De bárkivel is van jóban Vári, a polgármesterjelölt komoly segítséget kap a pártközpontból is, használja is a kormánypárt infrastruktúráit, ötleteit, ami például a következőben is megmutatkozik.
Ottjártunkkor teljesen bizarr plakátokkal találkoztunk hirdetőoszlopokon. Nagy méretben, láthatóan gondos tervezéssel készült klasszikus lejáratóplakátokkal, amik vörös hátterűek, a fő alak Péterffy Attila ellenzéki jelölt, fölötte fehéren filmplakátosan a cím: A hazudozó, ezalatt sárgával kiemelve a primer üzenet olvasható: becsapják a pécsieket. A többes szám a Péterffy mögött álló féltucatnyi politikusnak szól, közöttük Tóth Bertalan szocialista elnöknek és Gyurcsány Ferencnek, meg még néhány önkormányzati képviselőjelöltnek. A plakát működik.
Amikor egy hétköznap délután odamentünk a plakát mellett álldogáló punkokhoz, és megkértük közülük azt, aki háttal állt a hirdetőoszlopnak, hogy véleményezze a plakátot, odafordult, és miután alaposan szemrevételezte, csak annyit mondott:
Gyurcsány Feri. Lőném le a gecibe.
Ez persze csak a helyi ifjúság egy része, valaki, aki biztosan nem híve a Demokratikus Koalíció elnökének. A punk egyébként magát mihazánkosnak mondta, hogy kire szavazna, arra annyit mondott, ha bevándorlásellenes, jöhet.
A piac és az Árkád környékén azon a hétköznapon szokásos volt a forgalom, de pártpultokat nem találtunk, így arra járókat faggattunk, ők hogyan látják a helyi politikát. A punkok közül csak egy volt, aki Péterffyről hallott volna, ő is csak egyszer látta, a többiekkel azonban ő sem találkozott.
Egy idősebb, biciklit toló nőtől azt kérdeztük, hogy kire fog szavazni, rávágta, hogy Várira, éspedig azért, mert Vári sportoló, és ő is az volt fiatalon. Hozzátette, hogy amúgy is szereti a fákat, magyarázatként pedig még, hogy Péterffy nagyon sok fát égetett el a hőerőmű vezetőjeként.
Ez az a vád, állítás, tény, mindegy, hogy egy kampányban minek nevezzük, mivel az emberek egy részének a fejében úgyis létező dolog, de Péterffyről azt mondják, hogy a hőerőműben brutális mennyiségű fát égetnek el, miközben azt „hazudja”, hogy ennek csak elenyésző töredékét. Erről megkérdeztem Péterffyt, akit csak írásban tudtam elérni.
Azt írta, hogy az említett mennyiség hazugság. „Az eltérés oka rendkívül egyszerű: én a hőerőmű szakemberei által összeállított ellenőrizhető és bárki által hozzáférhető adatokat használtam. (...) A kétségbeesett pécsi Fidesz és a propagandagépezete viszont nem a tényekben és adatokban érdekelt, csupán a karaktergyilkosságban.”
Mivel valódi fogást nem találtak rajtam, görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy kivágtam és elégettem a fél Mecseket. Azt gondolom, minél többször és hangosabban mondják, annál jobbak a mi esélyeink.
Akárhogy is, az üzenet a jelek szerint átment. Egy másik idősebb asszonyt is arról kérdeztem, hogy miért Várira fog szavazni, mire váratlanul ő is azt említette, hogy Vári sportoló, ahogy ő is sportolt fiatalon.
Sokat nem tudok róla
– mondta Váriról, de ezzel együtt úgy tűnik, hogy a közös sportmúlt erős indok arra, hogy a megszavazzanak egy sportmúlttal bíró jelöltet. Páváról a nő kérdésemre csak annyit mondott: alkalmatlan.
Hárman döntöttek helyette, mégis ő vette fel a pénzt.
A buszpályaudvar mellett a buszra várók között végül akadt egy ember, aki Péterffyre szavaz majd, mert mint mondta, baloldaliként nem szavaz fideszesre. Vári ellenében azt hozta fel, hogy nem pécsi, és hogy eddig is nagyon sokba került, hogy ott lakjon.
A férjem szerint nagyon jó vízilabdázó volt, de én baloldali vagyok.
Nem nagyon esett még szó a harmadik polgármesterjelöltről, Kóbor Józsefről, aki az LMP jelöltje. Kóbor nagyon elfoglalt ember, helyben nem is tudtunk találkozni, de a levélben feltett kérdéseimre gyorsan válaszolt. Mint írta, „sugárterápiás klinikai fizikusként és oktatóként” végzi munkáját, és
amikor kell, kirohanok kampányolni.
Kóbor szerint azért indul, mert egyrészt Vári és Péterffy is a Fidesz A, illetve B jelöltje, és mert az LMP az elmúlt kilenc évben mindig indított önálló jelöltet Pécsen, aki jobban is szerepelt mindig, mint az országos átlag. Ez igaz, de például 2014-ben négyen is több szavazatot kaptak a polgármesterjelöltek közül, mint az akkori LMP-s jelölt Keresztes László Lóránt.
Kóbor a három legfontosabb feladatként „a jelenleg teljesen kádercégeknek kiszervezett városfejlesztési, pályázati , forrásszerzési- és elosztási tevékenység visszahozatalát az önkormányzathoz” említette, valamint az iparfejlesztést és a bérlakásépítést, ami segít az elvándorlás megállításában.
Péterffy azt is írta, hogy „amikor felcsillant a lehetőség, hogy tehetek valamit a szülővárosomért, a demokrácia helyreállításáért, egy szakmai alapon működő, de csakis az itt élők érdekeit szem előtt tartó városvezetés élén, arra felelősen gondolkodó emberként nem tudtam nemet mondani”.
Péterffyt arról is kérdeztem, hogy mit szól ahhoz, hogy a miniszterek sorra járják a választás előtt a városokat, és mindenhol a fideszes jelölt mellett kampányolnak azzal a jól érthető kijelentéssel, hogy a kormány csak azzal a polgármesterrel tud majd együtt dolgozni. Péterffy szerint „a kormány már megvonta Pécs anyagi önállóságát, (...) a mostani városvezetés a kormány engedélye nélkül egy lépést sem tehet. Ennél lehetetlenebb helyzetet nem tudok elképzelni”.
Rajtuk kívül Pécsen még Komáromi István (független) és Pap András (független) a polgármesterjelöltek.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)