Bonyolult, nehezen értelmezhető előírásokkal és bürokratikus akadályokkal szivatják a rászorulókat az önkormányzatok – állapította meg az Utcajogász Egyesület a fővárosi kerületek lakás- és szociális rendeleteinek elemzése után. Nehezen jutnak bérlakáshoz, viszont könnyen elveszíthetik azt: vannak olyan kerületek, ahol néhány ezer forintos elmaradás vagy a nem megfelelő viselkedés is indok lehet a szerződés felmondásához. A szociális juttatások megítélésénél is hátrányból indulnak a szegényebbek, sok támogatástól eleve elesnek, ha nincs bejelentett lakcímük. Az Abcúg riportja.
Az Utcajogász Egyesület önkéntes jogászai négy hónap alatt végignézték a fővárosi önkormányzatok lakások bérbeadására, a szociális támogatásokra és a közösségi együttélés szabályaira vonatkozó rendeleteit. Azért ezt a három típust nézték át, mert ezek a területek érintik leginkább a szegényeket. Körülbelül 80 jogszabályt vizsgáltak meg, az eredményeket a Büntető önkormányzatok: Fővárosi körkép a szabályozó hatalom természetéről című, több mint 100 oldalas kiadványban foglalták össze.
Öt szempont alapján elemezték a rendeleteket:
Nézzük először a lakásrendeleteket! A problémák ott kezdődnek, hogy kerületenként nagyon eltérőek a lakáspolitikai intézkedések, nincs átfogó rendszer, így Budapest gyakorlatilag 23 önálló kicsi városra esik szét. Sokszor a kerületi rendeletek ellentmondanak egymásnak, emiatt a főváros egyes területei hátrányos helyzetbe kerülnek. Az egyik önkormányzat dönthet úgy, hogy csak a kerületi lakcímmel rendelkezők indulhatnak a lakáspályázatokon, míg egy másik bárkinek lehetőséget ad. Utóbbi önkormányzat nagyobb terhet vállal, de nem feltétlenül kap plusz forrásokat ehhez a központi költségvetéstől.
Közérthetőség szempontjából a józsefvárosi az egyik legproblémásabb lakásrendelet: 2010-es hatálybalépése óta huszonnégy alkalommal módosították. Legalább ennyire átláthatatlan és nehezen értelmezhető a IX. kerület lakásrendelete, amit 2006 óta harmincnyolc alkalommal módosított – azaz átlagosan négyhavonta – a képviselő-testület. Ez azt jelenti, hogy akár egy pályázati cikluson belül is változhatott a jogszabály, nehéz helyzetbe hozva azokat, akik önkormányzati bérlakásban élnek vagy azokra pályáznának. A szövegek nem felelnek meg a jogi szaknyelv normáinak, az előírásokban használt fogalmak homályosak, nincsenek definiálva.
Az sem segít az eligazodásban, hogy nem mindig egyértelmű, melyik önkormányzati szervezet illetékes lakásügyekben. Akár 4-5 szereplő is közreműködhet egy kerület lakásgazdálkodásának a kialakításában: Ferencvárosban például öt különböző szervezeti egység rendelkezik hatáskörökkel. Mindössze 8 kerületben működik olyan kijelölt önkormányzati szervezet, aminek kifejezetten az a célja, hogy figyelembe vegye a szegényebb lakosok szempontjait.
Nem mindig egyértelmű, hogy milyen jogcímen lehet az önkormányzattól lakást bérelni. Józsefvárosban például tizenhét jogcímen juthat valaki lakáshoz, de sok esetben nincs kifejtve, hogy az egyes jogcímek alatt mit értenek. Erre is létezik jó gyakorlat: hét önkormányzat alkalmaz úgynevezett névjegyzéket, ami gyakorlatilag egy folyamatos pályázatnak felel meg. Előnye, hogy bármikor beadható az igénylés, nem kell figyelni a konkrét pályázati kiírásokat. Ezután az előre meghatározott szempontok szerint sorba rendezik az igénylőket, akik egy kódszám alapján nyomon követhetik, hol állnak a várakozók listáján.
Összesen 21 önkormányzat lakásrendelete biztosít valamilyen méltányossági jogkört a polgármesternek vagy a képviselő-testületnek. Elvileg ezzel a nehéz anyagi helyzetben lévők lakáshoz jutását segítheti az önkormányzat, viszont könnyen önkényes döntésekhez és függőségi viszonyok kialakulásához vezethet. Az újpesti önkormányzat jól szabályozza ezt a kérdést, mert a rendelet tartalmaz egy viszonylag pontos és objektív szempontrendszert. Ezzel szemben a pesterzsébeti és a józsefvárosi önkormányzat kifejezetten nagy mozgásteret ad az ilyen típusú döntéseknek.
Budapesten 39 ezer bérlakás van az önkormányzatok tulajdonában. Háromféleképpen adhatják ki ezeket: költségelven, szociális és piaci alapon. A piaci alapon kiadott lakások értekelemszerűen bevételt hoznak az önkormányzatnak, míg a szociális alapú bérbeadással a legszegényebbek lakáshoz jutását segítik, akár annak árán is, hogy veszteséges a kerületnek. Az Utcajogász ezen a területen is több érdekességet vett észre a rendeletek elemzése közben. Az önkormányzatok által megállapított piaci alapú bérleti díjak nem követik a valós árakat, magyarán olcsóbban adják ki a lakásokat, mint megtehetnék. Így fordulhat elő, hogy az V. kerület és a II. kerület alacsonyabb négyzetméterárat határoz meg, mint sok külső kerület.
Egy 55 négyzetméteres, összkomfortos lakásra átszámítva a piaci alapon bérbeadott önkormányzati lakások bérleti díja 29-96 ezer forint között mozog. Ehhez képest a KSH adatai alapján a pesti belső kerületekben a lakások átlagos bérleti díja 120 ezer forint.
Szintén érdekes anomália, hogy egy XXII. kerületi szociális bérlakás és egy V. kerületi piaci alapon kiadott bérlakás egy négyzetméterre jutó díja között mindössze 145 forint különbség van. Miközben az önkormányzatok tulajdonában lévő szociális bérlakások nagy része tipikusan azok a kedvezőtlen elhelyezkedésű, lepusztult ingatlanok, amelyekben a legszegényebbek élnek.
Amilyen nehéz megszerezni egy önkormányzati lakást, olyan könnyű elveszíteni. Az önkormányzatok maguk dönthetik el, milyen feltétellel bonthatnak fel bérleti szerződést, nincs olyan magasabb rendű jogszabály, ami rendezné ezt. Míg a IV. kerületben akár 60 napos nemfizetés is indok lehet, még összeghatár sincs megadva, addig Zuglóban 300 ezer forint tartozásnak – ami 6-10 hónapnyi elmaradást jelent – kell összegyűlnie a bérleti szerződés felmondásához. Az első, az ötödik és a kilencedik kerület lakásrendelete alapján a bérleti szerződés akkor is felmondható, ha „botrányos, tűrhetetlen magatartást tanúsítanak” a lakásban élők. Ezzel többek között az a probléma, hogy nincs részletezve a szövegekben, hogy mi minősül botrányos magatartásnak, illetve hogyan döntik el.
Törvényi szabályozás hiányában az önkormányzatok maguk határozhatják meg, hogy milyen vagyoni és jövedelmi feltételek mellett juthat valaki szociális alapon lakáshoz. A XIX. kerületben például nem számíthat segítségre az a négy fős, kétgyermekes család, amelynek jövedelme meghaladja a 171 ezer forintot. A jelenlegi albérletárak mellett az a család is rászoruló lehet, ahol ennél valamivel több pénzből élnek. A 23 kerültből 19 kizárja ki azokat az igénylőket, akiknek van beköltözhető ingatlanjuk. Ez logikus korlátozásnak tűnhet, de hátrányosan érinti azokat, akiknek túlzsúfoltság vagy ingázás miatt lenne szükségük másik lakásra. Egy használt autóval is el lehet bukni a szociális bérlakás lehetőségét, mivel az önkormányzatok többsége 855 ezer és 8,5 millió forint között húzta meg a vagyoni értékhatárt.
Nem csak a vagyoni-jövedelmi feltételeken hasalhat el az igénylő. Több önkormányzat elvárja, hogy a jelentkező már az igénylést megelőzően is a kerületben lakjon vagy legyen állandó lakcíme. Azok is kiesnek a rendszerből, akiknek valamilyen jogcímen tartozásuk van. Vannak önkormányzatok, amelyek erkölcsi bizonyítványt vagy több éves munkaviszonyt várnak el. Mindez elsősorban a szegények dolgát nehezíti meg.
Két olyan önkormányzatot is talált az Utcajogász, ahol értelmezésük szerint a szabályozás egy része alkotmányellenes:
Hasonló kép rajzolódik ki a szociális juttatásokra vonatkozó rendeletek elemzéséből. Ezen a téren is nagy különbségek tapasztalhatók a főváros egyes részei között: nem a rászorulók száma, hanem a gazdasági lehetőségek és a képviselők preferenciái határozzák meg, hogy a kerületek mennyit költenek szociális támogatásokra. 2017-ben a fővárosi kerületek összesen 4,3 milliárd forintot költöttek szociális juttatásokra. A legtöbbet az V. kerület költötte, 520 millió forintot, míg a legkevesebbet a XVI. kerület, mindössze 62 millió forintot.
A törvény szerint a szociális juttatásokról az az önkormányzat dönt, ahol a kérelmező bejelentett lakóhelye vagy a tartózkodási helye van, illetve életvitelszerűen a bejelentett tartózkodási helyén lakik. Ennek ellenére vannak olyan kerületek, ahol kizárólag azok jogosultak az összes szociális juttatásra, akik bejelentett lakóhellyel rendelkeznek. A XI. kerületben nevelési támogatást, karácsonyi támogatást és életkezdési támogatást is csak azok kaphatnak, akik a kerületben vannak bejelentve. A tartózkodási hely nem elég, tehát az albérletben élők eleshetnek ezektől a juttatásoktól. Más módon is különbséget tesznek a lakosok között az önkormányzatok. Sok helyen a gyermek születéséhez kapcsolódó támogatást ahhoz kötik, hogy ki mennyire ideje lakik az adott kerületben: az előbb említett XI. kerület például két évet ír elő.
Általánosságban elmondható, hogy hátrányos helyzetbe kerül Magyarországon, akinek a lakcíme eltér a tényleges tartózkodás helyétől. Még rosszabb helyzetben vannak azok, akiknek nincs érvényes bejelentett lakóhelyük, vagy csak településszintű lakcímmel rendelkeznek.
Különösen igaz ez a hajléktalanokra (függetlenül attól, hogy szállón vagy közterületen élnek): hiába jogosultak települési támogatásra, annak összege a létfenntartáshoz is kevés. A 2014-ben a főváros 55 millió forintot költött hajléktalan emberek segélyezésére, az Utcajogász óvatos becsléssel úgy számolt, hogy éves szinten egy hajléktalanra 3-4 ezer forint támogatás jut.
Az önkormányzatok változatos módon próbálják megnehezíteni a rászorulók hozzájutását a szociális támogatásokhoz. Sok esetben a helyi rendeletben nincs pontosan leírva annak összege és az igénylés feltétele. Jó példa erre az önhiba hiányának követelménye: a II. kerület hátralékkezelési támogatást csak azoknak ad, akik „önhibájukon kívül” halmoztak fel hátralékot. Csakhogy nem tiszta, mit értenek ezalatt – ha valaki elveszíti a munkáját, az önhibának számít?
A jogosultság igazolásához az önkormányzatok különböző dokumentumokat kérnek be a kérelmezőktől. Ezek beszerzése sokszor hosszadalmas és költséges, vagyis pont a szegényebbeknek okoz gondot. Miközben az egész procedúra felesleges: az igénylők vagyoni és jövedelmi viszonyaira vonatkozó iratok egy országos nyilvántartásból elérhetőek. A III. kerület különösen kreatív: ha a különélő szülő nem fizeti a tartásdíjat, az egyedülálló szülőnek egy közös nyilatkozatot kell beadnia erről vagy nyilatkoznia kell, hogy „mit tett vagy mit szándékozik tenni – határidő megjelölésével – annak érdekében, hogy a különélő szülő is járuljon hozzá a gyermek eltartásához”. Hasonlóképpen jár el a XXI. kerület is.
Számos kerületi önkormányzat alkalmaz úgynevezett érdemességi feltételeket a szociális juttatások megítélésénél, ezek leginkább a szegénységben élőket érintik hátrányosan. Milyen feltételekre kell gondolni? A már korábban említett önhiba hiánya, köztartozás-mentesség, közösségi együttélés szabályainak betartása, és rendezett lakáskörülmények. A lakókörnyezet rendezettségére vonatkozó elvárások gyakran ugyanis alaptörvény-ellenesek, mivel sértik a személyi autonómiát: az V. kerületben nem kaphat ápolási támogatást az, akinek lakókörnyezete elhanyagolt vagy nincs fűtés, a VIII. kerületben feltétel a rágcsáló- és kártevő-mentesítés is.
Az alábbi előírásokat kirívóan szegényellenesnek minősítette az Utcajogász elemzése:
Az érdemlegességre vonatkozó előírások törvényességét a Kúria Önkormányzati Tanácsa már többször vizsgálta, egyik korábbi határozatában kimondta, hogy “önkormányzati rendeletben felhatalmazás hiányában nem lehet a szociális támogatás feltételévé tenni nem szociális célú szempontokat.” Hiába semmisíti meg a Kúria valamilyen önkormányzat törvénysértő rendeletét, nincs hatással más kerületek hasonló tartalmú szabályozásaira.
Ugyanakkor vannak olyan esetek is, amikor a jövedelmi helyzet vizsgálata nélkül is megállapítható a rászorultság:
A főváros huszonhárom kerülete közül huszonkettő szabályozza kisebb-nagyobb részletességgel, hogy milyen magatartást tartanak a közösségi együttélés szempontjából elítélendőnek. Megfigyelhető, hogy sok esetben ezek az előírások sem egyértelműek, esetleg nincs is értelmük, túlterjeszkednek az önkormányzat hatáskörein. A közterületen történő alkoholfogyasztást különösen büntetnék a kerületek: Józsefvárosban és Zuglóban az üzletet is megbírságolják, ha a bejáratától számított öt méteren belül valaki szeszes italt fogyaszt. Arra is van példa, hogy komoly pénzbírsággal sújtanák a gördeszkásokat. Az Utcajogász kiadványa szerint az önkormányzatok olyan esetekben is büntetnék a szabályszegőket, amikor nem is lenne joguk erre.
Borítókép: Abcúg / Fotós: Magócsi Márton