Néhány napja az elemzők még jelentős ellenzéki áttörésként értékelték volna, ha Karácsony Gergelynek sikerül legyőznie Tarlós Istvánt, az ellenzék meg elcsakliz további két-három budapesti kerületet és megyei jogú várost a Fidesztől. Ehhez képest az ellenzék hengerelt Budapesten. Karácsony jelentős fölénnyel legyőzte Tarlóst,  az ellenzék a 23-ból 14 kerületben nyert, övék a fővárosi közgyűlés, sőt, két fideszes vezetésű kerületben ők adják a képviselők többségét is, a meglévő három mellé pedig még hét megyei jogú várost is elhódítottak.

Az ellenzék pártjainak a vártnál sokkal erősebb szereplése elsősorban az összefogásuk sikere. Az értékelést persze eléggé megnehezíti a kampányhajrát teljesen eluraló Borkai-ügy: nem lehet ugyanis pontosan megbecsülni, hogy az ellenzék előretörésében mekkora része volt a győri polgármester szexbotrányának és az ismét reflektorfénybe kerülő korrupciós üzelmeknek.

Az biztos, hogy az ügy hullámai Győrtől messze is éreztették hatásukat, és nem csak a kormánypárti politikusok a keresztény-konzervatív erkölcs dicsfényében tett szónoklatai és a Borkai-videók képei közti kontraszt miatt. A súlyos időzavarban pánikolni kezdő fideszes agytröszt se elítélni, se megvédeni nem merte Borkait, a választók pedig részben ezt a teszetoszaságot is büntették.

Csakhogy a Fidesz eleve rossz kampánystratégiával vágott neki a kampánynak. Orbánék valamiért nem hitték, hogy lehet félnivalójuk, ha a szokásos hatékonysággal mozgósítanak. Nem vették komolyan az ellenfelet, tovább pufogtatták az egyre jobban kiüresedő migránsozó-brüsszelező frázisokat, majd amikor az ellenzéki jelölteken mégsem tapadt meg a fő kampányüzenetnek megtett alkalmatlanság és komolytalanság bohócstigmája, képtelenek voltak a hibát időben észlelni és váltani.

Karácsonyék is hagytak ki nagy ziccereket, viszont nehéz lenne túlértékelni annak a munkának a jelentőségét, amit az ellenzéki összefogás tető alá hozásával elvégeztek. A sem intellektuálisan, sem anyagilag, sem humánerőforrás-fronton nem túl izmos ellenzéki pártokra az utolsó néhány választás során annyi vagy akár több ember is szavazott, mint a Fideszre, csakhogy ezek a voksok mindig megoszlottak, Orbánék pedig könnyedén húzták be a győzelmeket.

Amikor azonban a NER szétaprózott ellenzékét már tényleg a totális ellehetetlenülés fenyegette, a korábbi fiaskókon okulva, nagyon hosszú és izzadságos huzavona után Karácsonyéknak sikerült észszerű kompromisszumokat kijárni Budapesten és jó néhány nagyvárosban. Ennek lett az eredménye a közös vagy legalább koordinált indulás.

A vasárnapi eredmény ennek az összefogásnak a sikerét mutatja: amint felbomlott a centrális erőtér – mert már nem az erős Fidesz és a körülötte keringő torzsalkodó pártocskák, hanem két nagy pólus között kellett választani –, a választók hajlandók voltak eltekinteni az ellenzéki pártok között húzódó ideológiai és egyéb különbségektől. A Fidesz legyőzhetővé vált, aminek az is a része volt, hogy Karácsonyéknak sikerült pártpolitikai választásként is láttatni a vasárnapi választást.

Végül a kampányfinisben már csak hátra kellett dőlni, és kivárni, amíg az ölükbe pottyanó Borkai-botrány az ellenzék közreműködése nélkül rákozmál a Fideszre. Az ellenzék csak a kampány legeslegvégén, akkor kezdte használni az orgiázást, amikor már mindenki hallott róla, és senki se hitte el, hogy ez valami ellenzéki kitaláció. Hiába a kormányoldal súlyos közpénz-tízmilliárdokból üzemeltetett, nyomasztó kampány- és propagandagépezete, az összefogó ellenzék Budapesten, a környékén és számos nagyvárosban összehasonlíthatatlanul gyengébb háttérrel is simán legyőzte.

Az összefogás sikerét nem is annyira a főpolgármesteri vagy az elnyert kerületi polgármesteri posztok mutatják, hanem például az, ami Óbudán történt. Az hagyján, hogy a Fidesz helyi eredményeit korábban rendre jelentősen felülteljesítő Bús Balázs elveszítette a választást, de a képviselő-testületbe egyetlen fideszes képviselőt se választottak be közvetlenül, pedig itt még a Jobbik is külön indult. Vagy ott a hagyományosan jobboldali belbudai I. kerület, ahol nemcsak a városrészt 21 éve vezető Nagy Gábor Tamás veszített, de a 10 közvetlenül választottból 8 képviselő (a Jobbikkal kiegészült) ellenzék színeiben jutott be a testületbe.

Ugyanezt jelzi, hogy míg az ellenzék ezzel a stratégiával Miskolcot és Pécset behúzta, Szegedet pedig megtartotta, Debrecent, ahol nem jött össze az összefogás, nem sikerült elhódítani. Pécsen a 19 fős közgyűlésben, ahol eddig 19 fideszes ült, hétfőtől kettő fog. A 10 ezer fősnél nagyobb települések képe ugyancsak átrajzolódott.

A Borkai-ügy hatását azért sem érdemes túldimenzionálni, mert a stabilan fideszes városok többségében a Fidesz most is simán nyert, sőt, ha szűken, de Győrben még maga Borkai Zsolt is győzni tudott. Ez az eredmény viszont így azt is jelenti, hogy Orbán nehéz kommunikációs helyzetbe navigálta magát.

Vasárnap reggel ugyanis az Index kérdésére azzal ütötte el, hogy véleményt mondjon Borkairól, hogy inkább megvárja, amíg az urnáknál a győriek ítélkeznek. Ha ezek után lemondatja Borkait, Orbán a győriek akaratával megy szembe. Viszont az eredmény értékelésekor arra se igen tud majd hivatkozni, hogy a győri szex- és korrupciós botrány körüli hírverés miatt teljesítettek ennyire rosszul máshol. Más kérdés, hogy az utóbb erősen elhibázottnak tűnő kampánystratégia miatt hány fej hullik majd a Fideszben.

A választás eredménye, így például a budai kerületek és egy sor nagyváros elvesztése és területi eloszlása azt is megmutatta, hogy a Fidesz mögül milyen mértékben hátrált ki a konzervatív (polgári) értelmiség, a keresztény középosztály. Orbánékra mindinkább a kistelepülések vagy az ott élőkhöz hasonló életmódú városi peremvidékek lakói szavaznak. A kistelepüléseken élők zöme a Fideszre szavazott, amit jól mutat, hogy mind a 19 megyei közgyűlés narancssárga maradt. Az értelmiségi elit legalább egy értelmezhető részének támogatása nélkül azonban egyre nehezebb lesz kormányozni az országot.

Az ellenzék pártjai viszont 13 év kilátástalan útkeresés után erőt meríthetnek a vasárnapi eredményből, ami kirajzolta, hogy hosszabb távon milyen politikai stratégia gyorsíthatja Orbán Viktor rendszerének gyengülését.

(Címlap- és borítókép-illusztráció: szarvas / Index)