A miniszterelnök szeretett volna egy nagyívű alkotmánymódosítást, új stadionokat és világversenyeket, de október 13. után több dologban visszakozott, és még nemzetközi szerződéseket is felbontana, ha úgy kívánják a budapestiek. Népszerűségvesztés esetén Orbán többször visszalépett már egyet, hogy a támogatottság visszanyerésével kettőt ismét előrelépjen.
Orbán Viktor a 2018-as harmadik kétharmad után jelentette be, hogy szeretne egy nagyívű alkotmányrevíziós folyamatot, amelynek egy alkotmánymódosítás lenne az eredménye. A miniszterelnök konkrét területeket nem említett, egy évvel később fideszes forrásokból komoly tervekről hallottunk; Orbánnak állítólag már konkrét szövegtervezetek lapultak a fiókjában, terítéken volt az igazságszolgáltatás és a központi kormányzati struktúra felülvizsgálata.
A kormány oldaláról egyszer sem cáfolták a terveket, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, az igazságügyiminiszter-helyettes és a Fidesz-frakció szóvivője is arról beszélt, hogy bármilyen téma előkerülhet. A választások előtt két héttel fideszes politikusok mondták a kérdésünkre, hogy szerintük ősszel előkerülhet az alkotmánymódosítás. Október 13. után egy héttel Kocsis Máté kérdésünkre közölte, hogy nem lesz alkotmánymódosítás, mert nincs rá okuk. További részletek ebben a cikkünkben.
2010 óta gyakorlatilag folyamatosan napirenden van a Városliget átalakításának ügye. Többféle terv volt, az azonban egy pillanatig sem volt kérdés, hogy egy rakás új épületet húznak majd fel a főváros második legnagyobb összefüggő zöldfelületén. A kormány különböző szereplői mindvégig azzal hárították el a lakossági és a politikai kritikákat, hogy az átalakítás után csak szebb, rendezettebb, és zöldebb lesz a Liget. Mindez nem hatotta meg a budapestieket, akiknek közel kétharmada szerint le kellene állítani a projektet.
Bár a bíróság több épület építési engedélyét visszavonta, az UNESCO pedig a projekt leállítását kérte, az önkormányzati választásokig a kormányoldal határozottan állította, hogy a beruházást semmi sem akaszthatja meg. Az október 13-át követő első parlamenti ülésen Orbán Viktor képviselői kérdésre válaszolva kijelentette, hogy ha a budapestiek nem akarják, nem lesz Liget-projekt. Ez a gyakorlatban azt jelenti valószínűleg, hogy amit még nem kezdtek el építeni, azt már nem is fogják.
Orbán nagy álma, hogy Budapest sportfőváros legyen, ehhez pedig világversenyek kellenek. Bár a 2024-es olimpiára való pályázást megakadályozta a Momentum aláírásgyűjtése, az ambíciók nem váltak köddé, Budapest megkapta a 2023-as atlétikai világbajnokság, valamint a 2022-es kézilabda-Eb rendezési jogát. Jelenleg egyik esemény lebonyolításához sincs megfelelő infrastruktúra a fővárosban, a tervek szerint százmilliárdokért épült volna atlétikastadion és kézilabdacsarnok.
Hivatalosan még egyik projekt sem állt le, és bár a főváros jogkörei korlátozottak, Karácsony egyik fő kampányígérete az volt, hogy addig nem lesz több stadion Budapesten, amíg nincs minden kerületben CT-berendezés. Hiába lobbizott Orbán személyesen az atlétikai vb-ért, a parlamentben már arról beszélt, hogy ha a fővárosiak nem akarják, nem rendezik meg az említett sporteseményeket, és az ezekhez szükséges csarnoképítések sem lesznek.
A kormányfő hátralépésének leglátványosabb eleme, hogy akár nemzetközi szerződéseket is felbontana, ha így kívánja Budapest; a szándékot a Kiemelt Kormányzati Beruházások Központjának vezetője is megerősítette lapunknak. Fürjes Balázs aztán azt is megjegyezte, hogy a visszamondott világversenyeknek lehetnek kártérítési igényei.
Ha Karácsony Gergely győz, értelmét veszti az Orbán Viktor és Tarlós István között kötött 15 pontos megállapodás – dobta be a választási kampányban Gulyás Gergely. A Miniszterelnökséget vezető miniszter (kinek szavait sokan egyértelmű zsarolásként értették) többször elmondta utána, hogy politikai megállapodásról van szó, amely nem a főváros és a kormány, hanem Tarlós és Orbán között érvényes.
Október 13. után Orbán azt mondta a parlamentben, hogy a megállapodás érvényes, annak „minden betűjét és minden számadatát be fogjuk tartani”; jelezte, hogy ő sosem beszélt arról, hogy a megállapodás érvényét veszti Karácsony győzelme esetén, és arra kérte a képviselőket, ne keverjék össze a szavait Gulyás mondataival. (Érdemes megjegyezni, hogy egy olyan ügyben, mint a Tarlós–Orbán-megállapodás, Gulyás nem állíthatott olyat a kampány közepén, ráadásul többször is nyomatékosítva, amelyet ne hagyott volna jóvá a kormányfő.)
Október 13-án felbomlott az a politikai szerkezet is, amely az elmúlt évtizedben Orbán sikerét garantálta. „Megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza – és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli” – jelentette ki a Fidesz vezetője 2009-ben Kötcsén.
Bár a belpolitikai szerkezet felbomlásának előjelei már korábban is megmutatkoztak, az önkormányzati választások után a Fidesz politikusai és a párt holdudvarához tartozó megszólalók egyöntetűen elismerték, hogy a centrális erőtérnek vége.
Az említett területek mindegyike Orbán Viktorhoz kötődik, és mindegyiken közvetlenül az önkormányzati választás után változtatott a Fidesz – még ha egyelőre csak a kommunikáció szintjén is –, vagyis egyértelműen állítható, hogy a választási eredmény hatással volt Orbán politikájára. A pillanatnyi lassítás, konszolidáció nem idegen egyébként a kormányfőtől, a párt pillanatnyi népszerűségvesztésére többször válaszolt már azzal, hogy visszalép egyet, majd amikor pártja visszanyeri támogatottságát, kettőt ismét előre lép. Hogy most melyik következik, arról csak spekulálni lehetne.
Az alkotmánymódosítás elengedése érhető, hiszen nagyobb ívű rendszer-átalakítást csak egy olyan vezető engedhetne meg magának, aki éppen támogatottsága csúcsán van, Orbánnak azonban éppen azzal kell szembenéznie, hogy a kormánypárt száz nagyváros felét elvesztette egy erőforráshiánnyal és belső megosztottsággal küszködő ellenzékkel szemben. Ráadásul Orbán hatalmi céljait a meglévő Alaptörvény is megfelelően kiszolgálja, felesleges lenne belemennie egy újabb megosztó és konfliktusos csatába.
A Ligettel kapcsolatban Orbán viszonylag tét nélkül lehet engedékeny, a projekt legtöbb kiemelkedő eleme már vagy elkészül, vagy olyan stádiumban jár az építkezés, hogy nem lenne értelme lefújni. Ha Karácsony néhány elemet le is állít, ő is és a kormány is elmondhatja majd, hogy kedvezően alakult a történet.
A kézilabdacsarnokról Baranyi Krisztina, a IX. kerület megválasztott polgármestere azt mondta, hogy támogatja a beruházást, de nagyon oda kell majd figyelni, mert onnan biztosan sokat fognak majd lopni. A kormány a labda átpasszolásával komoly feladványt adott az ellenzéknek, mert
a csarnok megépülésével Orbán duplán nyerhet: nemcsak a komplexumot kapja meg, de a kormánypárt is mantrázhatja majd Karácsonyról, hogy nem sikerült betartania az egyik legfontosabb kampányígéretét.
Ha megépül az Üllői útra tervezett sportcsarnok, komoly szájkarate indul majd szómágia kategóriában; a tét, hogy az épület stadionként vagy rendezvényközpontként fog-e élni a választók fejében.
Az atlétikai világbajnokságra tervezett atlétikai stadion esetében már lényegesen tisztább a kép. Ha valami úgy néz ki, mint egy stadion, úgy működik, mint egy stadion, és úgy is nevezik, hogy stadion, akkor minden bizonnyal egy stadionról van szó. Ebben az esetben Karácsonynak nemigen van mozgástere; a Duna-partra tervezett beruházást akkor is le kellene állítania, ha ehhez komoly konfliktust kell felvállalnia a kormánnyal.
Másrészt talán Orbán is könnyen elengedi, hogy egy esetleges gazdasági visszaesés idején belekényszerítse Budapestet a világ egyik legnézettebb sporteseményének minden bizonnyal veszteséges megrendezésébe, hogy aztán évekig mondhassa rá az ellenzék: a miniszterelnök inkább sportra költött a minimálbér emelése helyett.