Néhány napja Rajk László özvegye, Rajk Judit és Solt Ottilia lánya, Hegedűs Judit levélben tiltakozott, miután kiderült, hogy mások mellett egy Rajkot és Soltot ábrázoló bélyeget is kiadna a rendszerváltás 30. évfordulójára a Schmitt Mária vezette, nagyrészt fideszes és Fidesz-közeli potentátokból álló kormánybizottság.

Rajk Judit többek között azért tiltakozott az „álságos és hazug döntés” ellen férje nevében, mert Rajk László „szakadatlanul kritizálta az új autokrata rezsim történelemhamisító törekvéseit, a hazugságokat, a karaktergyilkosságokat, melyekben az Emlékbizottság jó néhány tagja tevékenyen részt vesz”, és mint írta, Schmidt Mária egy olyan „államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként küldte neki a levelet, amelynek honlapján a férje által képviselt liberalizmust megvetendő, „ósdi, állagőrző” eszmerendszernek nevezi”.

Ezek után jelentette be most Schmidt Mária, hogy akkor mégsem lesznek Rajkos és Solt ottiliás bélyegek.

Bár jogilag semmi akadálya nem volna annak, hogy ifj. Rajk László és Solt Ottilia fényképe a „tiltás” ellenére szerepeljen a bélyegeken, attól természetesen az Emlékbizottság eláll

– írta. A Terror Háza főigazgatója visszautasította a szerinte igaztalan vádakat, és azt írta, hogy „Rajk Judit és Hegedűs Judit néhai hozzátartozóik emlékét feláldozzák egy aktuálpolitikai akcióban. Úgy vélem, ez nem méltó a rendszerváltoztatás emlékéhez.”

Mérhetetlenül sajnálom, hogy elutasítják azt, hogy hozzátartozóiknak emléket állítsunk. Sem a rendszerváltoztatás hónapjaiban, sem azóta nem egyeztek a politikai nézeteim sem ifj. Rajk László, sem Solt Ottilia nézeteivel. Jól tudom ezt, hiszen személyesen ismertük egymást, nézetkülönbségeink, eltérő világlátásunk közismert volt. Mindez azonban nem írta, nem írhatta felül azt, hogy a rendszerváltoztatás meghatározó személyiségeinek tartom őket, akik nélkül Magyarország közelmúltjának történelme másképp alakult volna.

Úgy gondoltam – talán rosszul -, hogy abból talán nem lesz aktuálpolitikai vita, ha a rendszerváltoztatás alakjainak emléket kívánunk állítani egy bélyegíven. Ebben tévedtem, őszintén szólva nem először és biztosan nem utoljára.

– áll Schmidt Mária bejegyzésében.