Részben az egyik félnek, részben a másiknak kedvező ítéletet hozott az Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamarája „az Ilias és Ahmed kontra Magyarország” néven elhíresült ügyben.
A fő kérdés az volt, hogy – mint a két bangladesi beadványozót, Iliast és Ahmedet képviselő Helsinki Bizottság fogalmazott – „a tranzitzónás fogva tartás önkénye, ártatlan gyerekek és szüleik őrizete vajon összefér-e az Emberi Jogok Európai Egyezményével". Jogi nyelven: jogellenes fogva tartásnak minősül-e a tranzitzónás várakoztatás.
Strasbourgban erre most azt mondták, hogy nem jogellenes fogva tartás.
Viszont azt is megállapították, hogy a magyar hatóságok jogsértően jártak el bizonyos kérdésekben.
Iliasnak és Ahmednek 5000–5000 eurós kártérítést állapítottak meg amiatt, hogy a magyar hatóságok megsértették az emberi jogaikat, amikor nem vizsgálták meg kellő mélységben, mi történhetett volna a panaszosokkal kiutasításuk következtében. A mostani ítélet szerint ez azzal a veszéllyel járhatott volna, hogy újabb kiutasítások („láncvisszaküldés”) nyomán akár kínzás és embertelen bánásmód fenyegethette őket.
Ilias és Ahmed Bangladesből származnak, egyikük azonban hontalannak minősül. Mindkettőjük esetében orvosi szakvélemény szólt arról, hogy sérülékenynek, különleges bánásmódot igénylő menedékkérőknek minősülnek, ami jogszabály alapján kizárta, hogy menedékkérelmüket a határon felállított tranzitzónában vizsgálják meg. Jelenleg egy másik uniós országokban élnek.
A nemzetközi bírósághoz forduló menedékkérők a tranzitzónák első napján, 2015. szeptember 15-én léptek be Szerbiából a röszkei zónába, hogy menedékkérelmüket benyújtsák. Ezt a hatóság elutasította, mondván, a biztonságos harmadik országnak tartott Szerbián át érkeztek. Ezután többkörös jogi eljárás következett Magyarországon, a vége az lett, hogy kiutasították őket, a magyar hatóságok 2015. október 8-án visszakényszerítették őket szerb területre.
A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja kezdettől fogva az volt, hogy ez emberi jogi jogsértés, és mivel a hazai jogorvoslati lehetőségek kimerültek, a strasbourgi bírósághoz fordultak. A panasz része volt az is, hogy a jogvédők szerint
a tranzitzóna valójában fogvatartási helyszín, mégis, az itt elhelyezett menedékkérők fogva tartásának tényét a kormány tagadja.
Így a kérelmezők őrizetbe vételükről döntést nem kapnak, nem közlik velük őrizetük időtartamát, és őrizetük ügyében semmilyen jogorvoslat nincs biztosítva, bíróságokhoz sem tudnak fordulni, sorolta a Helsinki. Ebben tehát a magyar államnak adott igazat Strasbourg.
A kormány érvei szerint a tranzitzónás elhelyezés nem fogva tartás, mert Szerbiába szabadon távozhat bárki. A Helsinki erre mindeddig azt mondta, a strasbourgi bíróság eddig mindig elkaszálta ezt az érvelést, mert a fogva tartott külföldinek a távozáshoz le kell mondania a menedékjog kérelmezésének jogáról. A friss ítélet szerint azonban a magyar államnak igaza van ebben.
A bíróság egyhangú döntésben 2017. március 14-én igazat adott Ahmedéknek, és kártérítésre kötelezte a magyar államot. A kormány a strasbourgi bíróság Nagykamarájához fordult az ítélet ellen, ez a döntés született most meg.
A korábbi ítéletben a strasbourgi bíróság kimondta, hogy a tranzitzónában történő elhelyezés fogva tartás, és mivel szabályozatlan, ezért jogellenes fogva tartásnak minősül. A mostani, nagykamarai eljárásban
a magyar kormány oldalán az orosz, a lengyel és a bolgár kormány sorakozott fel beavatkozóként, a Helsinki mellett pedig az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), három civil szervezet (ECRE, ICJ, DRC), és egy olasz egyetemi oktatói csapat avatkozott be a perbe.
A Magyar Helsinki Bizottság szerint rossz döntés született, közölte a szervezet közleményében. „Nemcsak mi tekintjük fogvatartási helynek, őrizetnek a tranzitzónákat, hanem az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, az Európa Tanács kínzás elleni bizottsága (CPT), az Európa Tanács és az ENSZ emberi jogi biztosai, az Európai Bizottság vagy az Európai Parlament is” – írták.
„A Nagykamara, sajnos, ezzel az ítélettel nem reflektál arra, hogy súlyos jogsértések egész rendszerét működteti a kormány a menekülők távoltartására, sanyargatására és elűzésére. Bár egyedi ügyben egyedi döntés született, félő, hogy az ítélet hatására más, a magyarhoz hasonló illiberális kormányok is úgy érzik majd, következmények nélkül sanyargathatnak menekülő embereket. A mai ítélet tovább sarkall minket, hogy minden lehetséges jogi eszközt felhasználva küzdjünk a tranzitzónás fogva tartás ellen. Jelenleg mintegy 180 gyereket tartanak fogva, két év alatt pedig több mint 1700-an voltak 18 év alattiak tranzitzónás őrizetben, olykor egy éven is túl.”
Azt is írták, hogy a Nagykamara most a 2015-ös állapotról alkotott ítéletet. „2015 óta azonban sokat romlott a helyzet, és a tranzitzónákban nagy többségében gyerekeket és szüleiket tartják fogva a teljes menekültügyi eljárás idejére. Mi továbbra sem tartjuk összeegyeztethetőnek a nemzetközi, uniós és alkotmányos szinten biztosított alapjogokkal ártatlan gyerekek időtlen időkre és önkényesen történő bebörtönzését, valamint szüleik éheztetését.”
(Borítókép: A tompai tranzitzóna 2017. április 6-án. - fotó: Ujvári Sándor / MTI)