Egy győri általános iskola rém egyszerű módszerrel próbálja megfékezni az iskolai bántalmazást, és remekül működik. A Váci Mihály Általános Iskola a felsőosztályosokat bízta meg azzal, hogy a szünetekben animátorként őrizzék a rendet az alsósok között. Az animátorok azonnal közbeavatkoznak, ha azt látják, hogy az egyik gyerek bántja a másikat, de a konfliktusok megfékezésén túl a felsősök egyfajta pótanya-pótapa szerepet is betöltenek, akikkel beszélgetni, játszani lehet. Ezzel nem csak a gyerekek tanulnak felelősséget és empátiát, a tanároknak is nagy teher esik le a válláról, és az iskola bántalmazás is nagy mértékben csökken. Emellett az iskola lépcsőjére békés mondatokat festettek, aki pedig betartja a lépcső üzenetét, az a hét végén valamilyen kis ajándékot kap az igazgatónőtől. Az intézmény a Békés iskolák programban is részt vesz, ezért itt mindenki pontosan tudja, hogy mi az a bullying, hogyan lehet megfékezni.

No bullying zone

Nincs olyan ok, ami elfogadhatóvá teszi a bántalmazást!

Hirdeti egy sárga tábla a győri iskola nem túl nagy, aszfaltozott udvarán, amit most csaknem kétszáz visongó alsós lep el, olyan nagy zajjal, hogy a mellettünk álló szavát is alig lehet hallani. Az össze-vissza rohangáló gyerekeket normál esetben két pedagógus felügyeli, ami pont arra elég, hogy jó eséllyel minden gyerek életben maradjon a szünet végére, de a tömegben vagy az udvar sarkában történő bántalmazásokat, csúfolódásokat aligha vennék észre. Az ő segítségükre vannak az animátorok, akik koruknál és termetüknél fogva kimagaslanak a gyerektömegből, de arról is fel lehet őket ismerni, hogy rendszerint alsósok gyűrűje zárja őket körül, úgy ölelgetik őket, csimpaszkodnak rájuk, hogy szinte mozdulni se tudnak.

,,Minden iskolában ott van a bántalmazás, a legelitebb iskolában is, és nálunk is voltak, sőt volt, hogy egy kisgyereket ezért vittek el, mert bántalmazást szenvedett el az osztályában. Beszéltük a kollégákkal, hogy nem lehet olyan, hogy valakit azért elvisznek az iskolából, mert bántalmaznak. Azért elvihetik, mert felvették kisgimibe vagy, mert elköltöztek, de a bántalmazásban, mi is benne vagyunk, ezért kerestük az utat, módot ellene” – magyarázza az igazgatónő, Répásiné Hajnal Csilla, akinél szintén sorban állnak az alsósok egy-egy ölelésért.

Az igazgatónő első lépésként csatlakozott a Békés iskolák programhoz, amiről korábban mi is írtunk, hogy a tanárok és a diákok tréningeken megismerjék, mit is jelent az iskolai bántalmazás, hogyan lehet felismerni. Répásiné Hajnal Csilla szerint nincs olyan gyerek az iskolában, aki ne tudná, mi az a bullying, és valóban, a kérésére az animátorok gondolkodás nélkül sorolják a bántalmazás formáit és szereplőit.

A Békés iskolák programtól teljesen függetlenül az igazgatónő az animátor programot egy évvel ezelőtt azért hozta létre a diákokkal, hogy ne mindig a felnőttek mondják meg a gyerekeknek, hogy mit nem szabad. Szerinte a kortársak könnyebben rendezik le maguk között a problémákat, mintha egy felnőtt okoskodna, ráadásul az animátorok empátiát tanulnak azzal, hogy egy-egy szünet erejéig belelátnak a pedagógusok munkájába.

Animátorok csak a felsősök közül kerülhetnek ki, de nem sok kritériumnak kell megfelelniük, a legfőbb, hogy szeressék a kisgyerekeket, szeressenek beszélgetni, legyenek türelmesek. Jelenleg az iskolában 26 animátor is van, akik a szünetekben segítik a pedagógusok munkáját, de sokszor olyan szoros barátságok fonódnak a kicsikkel, amik az iskola falain is túlnyúlnak. A felsősöket az igazgatónő készíti fel az animátorságra, témákat, játékokat ajánl nekik, és megbeszélik, hogy hogyan kezeljék az alsósok között felmerülő problémákat. Később pedig egy Facebook-csoporton keresztül tartják a kapcsolatot, ahol tanácsokat kapnak az intézményvezetőtől.

Az animátoroknak több feladatuk is van, egyrészt ha látják, hogy valahol nézeteltérés, netán verekedés van az alsósok között, akkor ketten odamennek és megpróbálják megoldani a helyzetet. Ha az alsós nem tisztelné a sokszor nála csak egy évvel idősebb animátort, akkor az idősebbek, nyolcadikosok segítenek nekik, ha pedig ez sem működik, akkor a tanárok is közbelépnek, de erre egyre ritkábban van példa. Sokszor vigasztalnak is, például ha valaki rossz jegyet kap, vagy aznap nem ment iskolába a legjobb barátja. Az elsősöknek különösen nagy szükségük van az animátorok figyelmére és szeretetére, az egyik nyolcadikos lány azt meséli, hogy az első napon ő kísért fel egy síró kislányt, mert az anyukája már nem mehetett be az épületbe, őt azzal sikerült megnyugtatni, hogy azt mondta neki, hogy pár óra múlva ismét újraláthatja az anyját.

Az animátorok igazán profinak tűnnek a feladatukban, amikor megkérdezzük őket, hogy mit csinálnak, ha azt látják, hogy a sarokban sír valaki, akkor sorra jönnek a megoldások: először megvigasztalják, aztán elviszik a többiekhez játszani, hogy eltereljék a gondolatait.

A konfliktuskezelés azonban csak egy része az animátorkodásnak, az udvar aszfaltjára különböző játékok vannak felfestve: Ki nevet a végén?, malom, Twister, ezeket a játékokat is az animátorok vezetik, és a sorakozásban is ők segítenek a pedagógusoknak. Legtöbbször azonban csak beszélgetnek, a kicsik sokszor még a családból hozott problémáikat is megosztják a nagyobbakkal, annyira bíznak bennük.

Az animátorokat semmilyen kötelesség nem köti, annyi szünetben mennek le, amennyiben akarnak. Ha épp rossz napjuk van, vagy inkább egy dolgozatra készülnének, akkor nem kell lemenniük segíteni, de általában 5-6 animátor minden szünetben ráér.

– Miért jó animátornak lenni?

- Azért, mert ezzel segítünk a tanároknak, hogy nekik könnyebb legyen ilyen sok gyerekkel, mert tavaly nagyon szomorú volt látni, ahogy a tanárok össze-vissza rohangáltak, a kicsik meg folyton veszekedtek.

- Mert jó a kicsikkel játszani.

- Mert lehet velük beszélgetni – harsogják az animátorok az iskola udvarán, lelkesen egymás szavába vágva.

A motiváltságukhoz kétség sem fér, szerintük sokkal jobb szórakozás itt lenni a kicsikkel, mint a felsősökkel lógni a szünetekben. Az animátorok között nem csak jó tanulók és tyúkanyó típusok vannak, fiúk is akadnak szép számmal, sőt az egyik leglelkesebb és legrégebbi animátor is egy hatodikos fiú, aki rendszeresen jár fel az igazgatónőhöz, hogy tanácsokat kérjen a gyerekekkel kapcsolatban.

Mit üzen a lépcső?

Az egész iskolában érezhető az erőszakmentesség és a bántalmazás elleni küzdelem, az igazgatónő, akinek kineziológiai és mentálhigiénés végzettsége is van, telerakta békés idézetekkel a folyosók falait, és ezek közül is a legszembetűnőbb a békés lépcső.

Az igazgatónő szerint békés lépcsője sok iskolának van, de náluk nem egyszerűen csak arról van szó, hogy színes mondatokat festettek a lépcsőfokokra. A mondatok egyikét, vagyis azt, amit a lépcső üzen, minden héten hétfőn bemondja az igazgatónő a hangos bemondón keresztül. A mondatokat a pedagógusok találták ki, és mindegyike valamilyen követendő magatartásformára utal.

Például:

A jóra törekszem, nem engedem a bántalmazást, zaklatást

Türelmes és megértő vagyok.

A gyereknek igyekezniük kell betartani a lépcső aheti üzenetét, pénteken pedig az osztályfőnökkel együtt minden osztály megszavazza, hogy náluk ki volt az, aki a leginkább megfelelt az üzenetnek. A kiválasztottak csokit és édességet kapnak jutalmul az igazgatónőtől.

Az iskolában egyéb díjakat is lehet szerezni jó viselkedéssel és a bántalmazás megfékezésével, ugyanis van egy pedagógusokból álló Békítő Team is, akik különböző programokat indítanak. Az egyik programjuk a Nyugalom díj, amit a tanároknak adhatnak azoknak a diákoknak, akik bizonyos tulajdonságoknak leginkább megfeleltek a félévben, például a legjobban tudták hozni a békés megoldásokat, vagy legkönnyebben tudtak elrendezni egy konfliktust. A másik díj a karácsonyhoz kötődő Ő egy földre szállt angyal díj, amit a gyerekek adnak egymás között, kis kártyák formájában annak, aki a legtöbb angyali tetett hajtotta végre az ünnepekig.

A tanárok körében készített felmérés szerint bár jelentősen lecsökkent a bántalmazások száma, az igazgatónő úgy látja, hogy még nem szűnt meg teljesen, ezért tovább keresik az utakat. Most például elindították a Belső csend programot, amin belül meditációra, ezzel pedig összpontosításra és nyugalomra vezetik rá a tanulókat, mert szerintük csak az a diák tud jól tanulni, aki nem szorongva megy be az iskolába.