Sokan kiábrándultak a helyi demokráciából, de Raczkocki Gergely példája jól illusztrálja, hogy nem az számít, hogy valaki egy 600 fős faluból vagy egy nagyvárosból jön, hanem az, hogy képes-e összerántani a helyieket a közös jó érdekében.
A népszavazások után komoly feszültség alakult ki a faluban, és az embereknek már kevésbé volt kedve a közügyekkel foglalkozni
– mesélte az Indexnek Raczkocki Gergely, Széphalom „első számú közösségi kezdeményezője”.
A 30-as éveiben járó, egy cégnél a névjegye szerint „területért felelős vezetőként” dolgozó Raczkocki a településen született, és élete nagy részét ott élte le, mielőtt Budapestre költözött. Onnan szülőfalujába visszajárva lett figyelmes a település problémáira, mint például a Széphalmot kettészelő forgalmas főút veszélyességére.
Széphalom egy észak-magyarországi apró település(rész), háromórányira Budapesttől. Alig több mint 600-an élnek ott, korábban önálló volt, jelenleg Sátoraljaújhelyhez tartozik. A falu arról híres, hogy itt lakott Kazinczy Ferenc, innen újította meg a magyar nyelvet, és a mai napig itt látható a mauzóleuma és a Magyar Nyelv Múzeuma.
Ahogy a városok nőnek, gyakran bekebelezik a környező falvakat, amik a beolvadás után városrészekként funkcionálnak tovább. Széphalom 1981-ben jutott erre a sorsra. Ez azzal is járt, hogy nincs önálló önkormányzata, hanem a sátoraljaújhelyi városi testületben van Széphalomnak és egy másik sátoraljaújhelyi városrésznek közösen képviselője. Ezzel nem minden széphalmi elégedett, mivel a választások alkalmával nagyjából 1200 városi dönti el, hogy az 5 kilométerrel távolabbi és teljesen különálló Széphalomnak ki legyen a képviselője. Ezenkívül azt is nehezményezik – sok másik településhez hasonlóan –, hogy ahogy a város terjeszkedik, úgy kopik ki a mindennapi használatból a település neve. Már négyszer kezdeményeztek népszavazást a leválásról, legutóbb 2007-ben. Ekkor a 484 választópolgár közül 171-en voltak a szeparatisták, és 192-en a lojalisták.
A sok megosztó szavazás miatt a széphalmiak kissé kiábrándultak a helyi demokráciából.
Mikor Raczkocki odament meglátogatni a családját, többször feltűnt neki az ország (szerinte) legértelmetlenebb zebrája: kivezeti a gyalogosokat az útra, akiket a túloldalon nem vár járda, hanem egy ház kapujába érkeznek, mögöttük pár centivel pedig az autók száguldoznak. 13 település forgalma halad át Széphalmon nap mint nap úgy, hogy csak ez az egy gyalogátkelő volt a faluban.
Az idősebb generációk még emlékeznek arra, hogy régen volt egy biztonságos gyalogátkelő, de egy útjavítás után elfelejtették visszafesteni. Ebből sajnos baj lett, a 2000-es években az úton elgázoltak egy kisfiút.
Raczkocki azt vallja, hogy a változó világban egy dolog állandó, a szülőhelyünk. Ha szerettünk ott felnőni, élményeket és barátokat adott, akkor illik mindezt visszaadni. Ezért is jár oda minden évben, hogy virágokat ültessen a buszmegállóba és az út szélére. Legutóbb egy korszerű mobil EKG-t is szerzett a községnek. Ennél azonban többet akart nyújtani Széphalomnak: meg akarta oldani a zebrakérdést.
Nem volt könnyű dolga, hiszen a korábbi négy népszavazás után a helyiek között erős volt a széthúzás, de úgy véli, pont egy ilyen közös, mindenkinek fontos üggyel lehetett összerántani a lakosságot, lehet úgy is tenni a közért, hogy a politikát mellőzzük.
Májusban egy hétig mindennap délután négytől sötétedésig aláírásokat gyűjtöttem a faluban. Páran először bizalmatlanok voltak, de amikor mondtam, hogy ki is vagyok, kik a szüleim és a nagyszüleim, mindenki megörült, és szívesen beszélgettek velem. Majdnem mindenki aláírta a kezdeményezést, hogy új zebrát fessenek fel.
Végül győzedelmeskedett a népakarat: két új zebrát is felfestettek a faluban. Raczkocki levelében megköszönte a városvezetésnek, hogy jobbá tették a helyi közlekedést, de emellett azt is megírta, hogy nem tartja biztonságosnak az egyiket, mert sötétben, esetleg hóban, ködben nem látszanak az ott átkelni szándékozók, mert, az egyik oldalról egy betonfal és egy tábla kitakarja a gyalogosokat.
Ezenkívül leveleiben az önkormányzatnak több másik problémára is felhívta a figyelmét: nem működő közvilágítás, gazos temető, kátyús út, töredező járda, virágok hiánya. Ezek közül az önkormányzat néhányat megoldott, néhányat nem.
A buszmegálló, amit Széphalomban a legtöbben használnak, a település egyik végén, a lejtő alján található. Raczkocki következő projektje az, hogy a településen épüljön egy új fedett buszmegálló a másik felén is, hogy ne kelljen mindenkinek száz métereket vagy akár 1 kilométert bandukolni a hétvégi nagybevásárlással vagy egy hosszú munkanap után.
Raczkocki Gergely jelenleg a XII. kerületben lakik, ahol szintén lehetőséget látott a javulásra: 2016-ban felmerült benne, hogy a Devecseri Gábor parkból hiányzik egy többgenerációs játszótér. Egyedül több levelet is írt, amikre választ sem kapott. Mit volt mit tenni, elkezdett aláírást gyűjteni, amiket átadott a polgármesternek, és nem sokkal később megépült a Mókuska játszótér és sportpark. A mára már elkerített területen, míg a gyerekek biztonságban játszanak, addig a szülők kihasználhatják a kültéri edzőgépeket, így a családok összeköthetik a kellemest a hasznossal.
De Raczkocki állítása szerint a közösségi munkássága révén
Azt mondta, ezek a kezdeményezések nem jöhettek volna létre, ha nincs egy nyitott és erre fogékony önkormányzat és lakosság. Ezért is fura számára, ha egy önkormányzat nem pozitívan fogadja és nem segítségnek fogja fel a ténykedését.
Egyedül nincs értelme leveleket írogatni, és azt is belátom, hogy az önkormányzatoknak sem könnyű minden egyes levelet elolvasni, nehéz mindegyikre válaszolni. De ha összefogunk, és kijelölünk egy nagy problémát ami fontos számunkra, és amellett kiállunk, és azt közöljük a döntéshozókkal, akkor van rá esély, hogy meg fog oldódni. Ha van egy probléma, nem érdemes várni másra, tenni kell érte.
(Borítókép: Az új zebra Széphalmon. Fotó: Raczkocki Gergely)