Az, amit ma kultúrharcként látunk, nem más, mint a posztkommunista – mára liberálissá vedlett – értelmiségi csoportok és kineveltjeik kompromisszumot, sőt könyörületet sem ismerő, egzisztenciális érdekek mentén folytatott utóvédharca a Kádár-rendszerben megszerzett és a rendszerváltozás első két évtizedében gondosan őrzött hegemónia megtartásáért
– mondta Kövér László a Magyag Hírlapnak adott, A gyűlölet nem pálya címmel közölt interjúban. Az Országgyűlés fideszes elnöke ugyanakkor a kormányoldal kultúrtörvényével kapcsolatosan megfogalmazott kritikákra, a parlamenti ellenzékre, vagy éppen a klímaharcos Greta Thunbergre, és a mellett tüntető magyar fiatalokra olyan kijelentéseket tett, mint hogy:
Az éppen nem gyűlölködő Kövér szerint a Hadházyban és Tordaiban, az ellenzék hangadóiban már nincs meg az, ami a régi szocialista pártban is megvolt még:
Tudom, kiváltom ezzel Horn Gyula fiának ismételt rosszallását, de attól még, hogy életében hazaárulónak neveztük a volt miniszterelnököt, bizonyos szintig akkor is tiszteltük: volt valaki.
A házelnök arra próbált epés hasonlataival rámutatni, hogy az ellenzék (és Brüsszel, és soros György) szerinte gyűlöli a Fideszt, és ezért még összefogni is hajlandók voltak, pedig ez az összefogás őt arra emlékezteti, mint amikor '45-ben nyilasok léptek be a Kommunista Pártba, hogy ott gyűlölködhessenek tovább, a pártban lévő zsidó vezetők pedig ezt szó nélkül tűrték, csak azért, hogy az akkori polgári erőket fasisztázhassák.
Az október 13-i önkormányzati választáson ugyanakkor Kövér szerint győzött a Fidesz, még annak ellenére is, hogy elveszítették Budapestet és 10 megyei jogú várost. Ennek ugyanakkor mintha némileg ellentmondana, hogy Kövér szerint október 13-án:
érett be a társadalom egy jelentős részében az ellenzék által kilenc éve folytatott háborús hisztériakeltés gyümölcse.
Az interjúban egyébként a Borkai-ügy esetleges hatásait is felveti a kérdező, ugyanakkor Kövér abban erkölcsi aggályt nem fogalmazott meg, inkább bagatellizálja annak Fideszre és a választásra gyakorolt hatását, hozzátéve persze, hogy:
Kétségtelen, a mozgósítás szempontjából jelentős utolsó néhány napban a botrány rá tudott erősíteni az ellenzék jól felépített gyűlöletkampányára.
Persze a házelnöknek nemcsak az ellenzékkel kapcsolatosan vannak kritikái:
Utoljára 2002-ben gondoltuk, hogy önmagában a jó kormányzás elegendő a győzelemhez. Életre szóló lecke volt. Ezért folyamatosan keressük azokat a módszereket, amelyekkel a politikánkat le tudjuk fordítani az emberek nyelvére, s ezt folytatni kell. Továbbá a velünk egy értéket valló közösségekkel, intézményekkel, például az egyházakkal együtt meg kell próbálnunk olyan közhangulatot, légkört kialakítani, hogy az emberek érezzék, a futballból vett szlogennel szólva: a gyűlölet nem pálya. Ebben az oktatásnak és a médiának is óriási felelőssége van.