Az Index videórovatában minden évben összeszedjük azokat a videókat, amikre különösen büszkék vagyunk, amiket mindenképp megmutatnánk azoknak, akik nem látták őket – de azoknak is, akik szívesen újranéznék ezeket a videókat. És nem hiszem, hogy valaha is volt ennyire sűrű évünk, mint az idei:
Ezen kívül
De ezek mind nem nem fértek bele a legjobb, legokosabb, legkülönlegesebb, legszebb, legviccesebb videóink közé: mert azok csak most jönnek. Jó nézelődést!
(Bohus Péter, Szilli Tamás)
Az egész egy levéllel kezdődött. Czeczeli Tamás az iránt érdeklődött, hogy esetleg nincs-e kedvünk írni róla, vagy akár csak a blogját kitenni az Indexre. Engem azonban rögtön beszippantott, régi tervem valahogy megmutatni, hogyan érinti a középkorú férfiakat a rájuk szakadó változás akár fizikai, akár lelki értelemben, ezért irtóra megörültem, hogy Czeczeli Tamás mintha csak megérezte volna, és felkért keringőre. A többi már történelem. (Bohus Péter)
Szokatlan helyzet volt nekünk ez a forgatás, mert általában ha portrét forgatunk, akkor vagy egy ismert, vagy valamiben tehetséges, különleges emberről szoktunk videót készíteni. Ez nem azt jelenti, hogy Tamás ne lenne egy különleges ember, de az ő esete más volt: róla csak annyit tudtunk, hogy vezető volt egy nagy multinál és most új életet kezd. Bohus Peti kollégámmal kicsit félve is mentünk Tamás lakására,
nem voltunk biztosak benne, hogy ebből lesz-e videó egyáltalán.
Aztán lett. Tamás nagyon nyitott volt és közel is engedett minket magához. 2019-ben kevés hasonló videónk volt, amit ennyire szerettek az olvasók is. (Szilli Tamás)
(Lengyel-Szabó Péter, Szilli Tamás, Bakró-Nagy Ferenc)
Kiderült, hogy hetek óta felújították a Vár alatti sétaútvonal egyik felét, de egy olyan projekt keretében, ami szigorúan Orbán Viktor frissen épült irodája telekhatáránál ért véget. De ha erről egy komoly anyagot akarunk készíteni, az óhatatlanul is egy nyafogós-orbánozós narratíva lesz. Szóval hogyan lehet megmutatni ezt az egyébként elég nevetséges helyzetet?
Ekkor jött az ötlet, hogy mutassuk be egy sikernek úgy, ahogy azt bizonyos médiumok tennék. A komolyan vett, de elbénázott műsorokban már volt tapasztalatom, de kellett hozzá Tomi, akinek nagy gyakorlata van a kamera mögül mindenkinek beszóló szerepkörben, és kellett a lelkesen ötletelő és kamera előtt elfutó Feri is – akiről itt szeretném jelezni a kommentelőknek, hogy igen, tudtunk arról, hogy ő nem egy véletlenül arra futó ember. (Lengyel-Szabó Péter)
(Földes András, Fiantok Dániel, Szilágyi Máté)
Még az egyik nyáron forgattunk a bécsi Duna-partról, amikor megszólított minket egy hajléktalan – magyarul. A legszokatlanabb nem is az volt, hogy miként kerül valaki Budapest közterületeiről egyenesen a bécsi utcákra, hanem hogy miként lehet egy hajléktalan ennyire kedélyes. Az eset néhány hónappal később jutott eszembe újra, amikor hallottam, hogy nem ez a fiatalember az egyetlen magyar, aki az osztrák főváros utcáin él.
Két irányból kezdtük felgöngyölíteni a témát. Magyarországon a szó szerint horrorfilmbe illő szállók lidérces fényű tereiben forgattunk összetört, megalázott emberekkel. Bécsben pedig mintha egy másik dimenzióba léptünk volna át. Nem csak a szállók tisztasága, emberközpontúsága lepett meg minket, hanem az is, hogy ettől maguk a hajléktalanok is mennyivel emberibbek. Lassan tisztult, hogy mennyit számít, ha az ember nem megvetett lényként, másodrendű állampolgárként él, hanem a társadalom tagjának számít, még akkor is, ha nincs lakása.
A videó forgatása érzelmi szauna volt: Magyarországon fojtogatott minket a reménytelenség és a Kocsis Máté-i közhangulat, miközben Bécsben feltöltött, hogy az emberi értékek nem csak naiv emberek fejében, hanem valóban léteznek. (Földes András)
(Bohus Péter, Szilágyi Máté, Szilli Tamás, Marjanovic Mira)
Ha van magyar álom, akkor azt Zsiga Melinda története tökéletesen példázza. A magyar kickboxos sportolónőre egy fotó alapján bukkantunk, amelyen ő volt látható bokszedzésen, alatta pedig egy idézet volt olvasható, ami szerint neki Saint-Exupéry A kis hercege a kedvenc olvasmánya, és a róka a kedvenc szereplője, akivel azonosulni tud.
Ott volt ez a tündéri nő hatalmas magányban és rengeteg szeretettel a szívében,
mi pedig azonnal tudtuk, be kell mutatnunk őt az Index nézőinek.
Melinda nagyon nyitott és közvetlen volt, a forgatás során pedig kiderült, a szeretettel kapcsolatos hozzáállása, illetve a róka nem egy póz nála: három nevelőcsaládban nevelkedett, bántalmazták, eldobták, de aztán voltak, akik az oltalmuk alá vették és szeretetet adtak neki. Szerencsére a sors jobb életet szán neki.
Az indexes videó megjelenése óta számtalan portré készült róla, szerepelt tévében, újságokban és még női magazin címlapján is, de szerencsére nem szállt a fejébe a dicsőség és a sport tovább kíséri az életét. Melinda mindannnyiunk példaképe lehet. (Bohus Péter)
(Simor Dániel, Szilli Tamás, Nagy Roland)
Egy interjúhelyzetben, amikor valaki egyértelműen nem akar válaszolni, két lehetőség van: elfogadom a visszautasítást, vagy kitartó, akár erőszakos is leszek. A kérdés ilyenkor, hogy az, hogy a kérdésemre választ kapjak, illetve ezáltal a közvélemény is választ kapjon, fontosabb-e, mint ennek az embernek a kérése, hogy hagyják békén. Minden helyzet más, de Nikola Gruevszki – egy bukott és elítélt miniszterelnök, aki a saját hazájából zűrös körülmények és feltehetően a magyar titkoszolgálat segítségével menekült el – esetében indokolt volt a már-már zaklatássá fajuló interjútechnika.
Konkrét információkat sajnos nem tudtunk meg, de a videóban igazából a kérdésekkel is sikerült mindent elmondani, az a jelenet pedig igazán sokatmondó, amikor Habony Árpád neve hallatán Gruevszki nem bírja tovább fapofával. (Simor Dániel)
(Szilágyi Máté, Marjanovic Mira, Lengyel-Szabó Péter, Török Ádám)
Amikor Dé:nash a forgatás tizenötödik percében közölte, hogy “lesz egy olyan rész a koncerten, hogy… szóval… buzigyógyítás”, akkor mind a hárman
éreztük, hogy meglesz ez az anyag.
Iszonyú felszabadító volt úgy dolgozni, hogy mindent lehetett komolyan és épp duplafenekű iróniával is kezelni: de amikor arra gondoltam, hogy most ide belépne egy külföldi, és azt látná, hogy egy belvárosi szórakozóhelyen azt kiabálja a közönség egy meleget játszó szereplőnek, hogy “Gyógyulj meg!”, akkor azért megijedtem, mit gondolna az országról. (Lengyel-Szabó Péter)
A koncert másnapján elmentünk hozzá interjúzni. Tél volt, ráadásul egy hidegebb nap. Odaértünk Dé:nash-hez, és egy rövidebb tanácskozás után kitaláltuk az első interjú helyszínét, ahová ő maga gyakran szokott járni: egy neki kedves szikla. Megindultunk a havas avarban, hegynek felfelé (nekem, nem túrázónak, az az emelkedő akár hegy is lehetett volna), és nagyjából a második lépés után kezdtünk el mindhárman csúszkálni – eközben Dé:nash, akinek mindennapi rutinja a mászás, egyre feljebb szökellt a hóban, mint egy kőszáli kecske. A lassú és akadozós út közben végig azon gondolkoztam, hogy bárcsak valami beltéri, meleg hely lenne Dé:nash kedvence, de mikor felértünk, és a sziklára ülve elkezdett furulyázni, már tudtam, hogy megérte. (Marjanovic Mira)
(Szilágyi Máté, Szilli Tamás, Bóna Samu)
Még csak néhány hónapja voltam gyakornokként az Indexnél, amikor ez a videó ráébresztett, milyen felelőséggel jár a munkám. Meg kellett ismernem és bemutatnom egy olyan problémát, ami budapestiként fel sem merült bennem, de mindössze három órányi autóútra már egészen más az élet. Amikor a helyiekkel beszélgettünk, bejártuk a környéket, és láttuk, milyen az, ha nincs meleg víz, sőt, ha egyáltalán nincs víz az otthonunkban, akkor azt éreztem, hogy ezek azok a történetek, amiket igazán a dolgunk elmesélni.
Ilyen helyzetben az ember máshogyan is segíteni szeretne, az volt az érzésem, hogy mivel ezt szinte csak én látom, így nekem kell itt segítenem. Remélem, azzal tudtuk a legtöbb segíteni, hogy sok embernek bemutattuk az itt élők helyzetét, és utának mások szemét is felnyitotta egy ilyen alapvető problémára. (Bóna Samu)
(Trencsényi Ádám, Fillér Máté, Bakró-Nagy Ferenc, Miklósi Gábor, Lengyel-Szabó Péter)
Régóta érdekelt, hogy a politikai rendezvényekre általában miért főleg idősek mennek (a videó megjelenésekor még nem robbant be a boomer kifejezés), amikor a fiatalabb generációkat legalább annyira érintik a közélet ügyei. Aztán beszéltem csomó emberrel, és kiderült, hogy ez őket is foglalkoztatja, de az okára néhány rosszmájú magyarázaton kívül nekik sincs komplex válaszuk. Ezért döntöttem úgy, hogy egy videóban kivesézem a kérdést.
Szeretem a stúdióban kamerába dumálós, leginkább vlogszerű videós műfajt, bár ez a téma azért sokkal kevésbé szubjektív, mint mondjuk filmekről dumálni, sokkal átgondoltabb, megszerkesztett szöveg kellett hozzá, amit heteken át fésülgettünk. A legnehezebb a probléma lehető legkevésbé szubjektív/véleményszerű megfogása volt, mivel hajlamosak vagyunk (gyakran negatív) prekoncepciók és politikai álláspontok szerint véleményt alkotni társadalmi csoportokról, például a nyugdíjasokról. A videónak viszont nem az volt a célja, hogy ezeket a prekoncepciókat megerősítse, hanem hogy egy tapasztalható jelenség okait megvilágítsa. (Trencsényi Ádám)
(Szilágyi Máté, Szőke Barna)
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1600 gyereket bújtatott, és ezzel mentett meg a második világháború alatt. A háborű után az árván maradt gyerekekkel létrehozta a Pax Gyermekotthont. Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen embert ismerni teljesen evidens, de kiderült, hogy nagyon kevesen hallottak arról, ki volt Sztehlo Gabor.
Emiatt döntöttünk úgy, hogy a Sztehlo-gyerekek voltunk című könyv alapján elkezdünk interjúkat készíteni az egykori Sztehlo-gyerekekkel.
Abnormális érzés volt, hogy egy ember, aki olyanokat tett, amire a leggyengébb szó a példaértékű, szinte ismeretlen a saját hazájában.
És nyilván ezen nem a mi filmünk tudott gyökeresen változtatni, de a készítés során egyre fontosabbnak éreztük, hogy hozzá tudjunk tenni Sztehlo Gábor emlékéhez. (Szilágyi Máté)
(Bakró-Nagy Ferenc)
A főpolgármester elültet egy fát a Margitszigeten, szólt a sajtómeghívó. Tarlós “Térkő” István sajátkezűleg zöldíti Budapestet? Ezt mindenkinek látnia kell, ezért akartuk a Facebookon élőben közvetíteni az eseményt. Ketten mentünk a helyszínre, de külön-külön érkeztünk, ezért kicsit megkavartuk a technikai eszközeinket - úgyhogy Simor Dani visszarohant bringával a szerkesztőségbe egy másik mikrofonért.
Én épp az élőzős felszerelést raktam össze, amikor észrevettem, hogy valami történik, és az a valami nem egy előre eltervezett dolog: Tordai Bence próbálja megtrollkodni Tarlóst. Egy pillanat alatt kellett elhatározni, hogy élő adás lesz, vagy felveszem telefonnal és villámgyorsan beküldöm. Ez utóbbi mellett döntöttem. A trollkodás végére vissza is ért Dani élőzni, eközben pár perc alatt elkészült az a videó, ami az egész választási kampány legikonikusabb jelenetévé vált. (Bakró-Nagy Ferenc)
(Szilágyi Máté, Bóna Samu)
Hetek óta arról beszélgettünk a szerkesztőségben, hogy egyikünknek ki kellene próbálnia a szemétmentes életet, a tapasztalatait pedig levideózni. A dolog olyan nehéznek ígérkezett, hogy nem találtunk önként jelentkezőt. Ekkor jutott eszembe, hogy van az ismeretségi körömben egy lány, aki egy éve él úgy, hogy nem igazán termel szemetet. Evidens volt, hogy az ő tapasztalataival olyan videót készíthetünk, ami sokkal többet mondhat egy rövid kísérletnél, ráadásul akkor még nem is tudtuk azt, hogy Éva még spórol is ezzel az életmóddal.
A videó a zöld ideának a majdnem tökéletes megvalósulását mutatja be, de annyira, hogy ez megnehezítette az utómunka folyamatot: mert valójában nehéz úgy elkészíteni egy, a mindennapi életet egy ideának alárendelő embert, hogy ettől a maximalizmustól se Éva ne legyen antipatikus, és a videónak se legyen olyan hatása, mintha az életmódot rá szeretnénk erőltetni a nézőkre is. Hálistennek a a videó fogadtatása még jobban alakult, mint amire számítottunk: úgy néz ki, hogy ezekre az információkra és motivációra rengeteg embernek volt szüksége. (Bóna Samu)
(Földes András, Fiantok Dániel)
A brexit már mindenkinek a könyökén jött ki, miközben az egész huzavonában volt egy olyan kérdés, amiről alig esett szó: mégpedig az, hogy mi lesz a forrongó Észak-Írországgal? Úgyhogy megnéztük.
Ez volt az a videónk, amihez nem volt elég semmilyen előzetes felkészülés.
Hiába olvastam hetekig Észak Írországról, amikor az ír-brit feszültség és a brexit kapcsolatáról szóló videót terveztem. A helyszínen így is sokkolt, hogy a katolikus-protestáns szembenállás nem közeli történelem, hanem napi valóság. Barátságos emberek mesélték, hogy amúgy, ha nem a saját közösségük elképzelései szerint alakul a politikai helyzet, simán folyamodnának erőszakhoz, és hogy még ma sem mennek a város “idegenek” által lakott részére.
Ugyanakkor sosem volt még ennyire könnyű forgatásunk, köszönhetően annak, hogy az emberekbe a fentiek ellenére is mélyen beleivódott a demokrácia és a szabad sajtó szelleme. Politikus, utca embere, volt terrorista egyaránt nyíltan és szabatosan kifejtette a véleményét, nem kellett senkit győzködni, hogy elárulja, kit támogat és miért. A feszültség és az őszinteség keveréke miatt lett ez az egyik kedvenc 2019-es munkám. (Földes András)
(Szilágyi Máté, Lengyel-Szabó Péter)
Annak, aki eljutott eddig, jár néhány önfeledt perc 2019 elejéről: régóta szerettem volna egy olyan videót készíteni, amiben egy szokásos politikuskergetős körkérdést úgy forgatunk le, hogy eleve mindenkinek valamilyen faceswappoló alkalmazással eltorzítjuk a fejét. Csak hát komoly témát nem jó elviccelni, egy fölösleges témához meg nem hogy a politikus, a riporter sem adja az arcát.
Aztán végül januárban beütött az isteni szikra: Mátéval unatkoztunk, és úgy döntöttünk, hogy elkészítjük az év legértelmetlenebb videóját. (Lengyel-Szabó Péter)