Általános iskolás koromban egyetlen vágyam az volt, hogy orvos lehessek. Közvetlen indíttatásom is volt. A falunkban, Pölöskén dolgozó orvosnak ugyanis volt egy szép Simca-ja és én mindig irigyeltem ezért az autóért. Úgy gondoltam, hogy aki orvos, az csak autón járhat, ez jár neki a foglalkozásához. A Simca közben változott, de Trabanton járni azóta se láttam azt az orvost

– így kezdődik az az interjú, amit 1990-ben készítettek Palkovics Lászlóval a Jövő Mérnöke című újságban. Az apropót az adta, hogy Palkovicsot Felsőoktatási Tanulmányi Érdeméremmel tüntették ki. Ez a legmagasabb elismerés, amit frissen diplomás kaphat. Olyan szigorú feltételekhez kötötték, mint a jeles érettségi, a minimum 80 százalékban jeles vizsga- és gyakorlati jegyek, kitűnő szigorlatok, kitűnő államvizsga, egy tárgyból különösen kiemelkedő tudás és nem utolsósorban fegyelmezettség és példamutató magatartás. Azaz nem akárki kaphatta meg, az 1989-ben diplomázott Palkovics mellett csak egy okleveles villamosmérnök.

Noha Palkovics egy autó miatt akart orvos lenni, végül inkább az autók felé fordult. „Azt már a gimnáziumi évek alatt sejtettem, hogy mérnök akarok lenni, de hogy miféle, azt a véletlen döntötte el. Egy ismerőstől hallottam, hogy itt autógépészeket is képeznek. Megtetszett a gondolat, és az egyik barátommal jelentkeztünk” – mondta az interjúban. A felvételi meg se kottyant neki, 117 ponttal csont nélkül felvették. 

Palkovics ismerősei szerint a munkamániás miniszter rendkívüli munkabírású. Ez az egyetemi évei alatt sem volt másképpen. „Az első vizsgámra másfél hetet tanultam karácsonykor. Meg is lepődött a családom, sajnálkoztak, hogy még ünnepnapom sincs. Később megszoktam, hogyan kell tanulni, és már gyorsabban ment minden.”

Nagyon jól tanult, és tényleg gyorsan. A TDK mellett még arra is volt energiája, hogy oroszból megszerezze a felsőfokú nyelvvizsgát. Csak a KISZ lassította a tudást.

Lehet, hogy ha nem dolgoztam volna a KISZ-ben, akkor most már angolból is meglenne a nyelvvizsgám, de nem sajnálom azt az időt. Most sem érzem hiábavalónak

– mondta a KISZ-es időkről. És itt van egy kis ellentmondás. Egy 2016-os interjúban így beszélt a KISZ-ről: „KISZ-titkár voltam a műszaki egyetemen. De csak kari! Megnézték, ki a legjobb tanuló, én voltam az, és felkértek. Úgy három hónapig tartott, aztán megszűnt a KISZ, s vele a KISZ-titkárság.”

1990-ben pedig még így:

Már a gimnáziumban is mozgékony ember voltam, így könnyedén kultúrost csináltak belőlem az egyik KISZ gyűlésen. Az első év után a jó tanulmányi eredményem miatt tanulmányis lettem, bár eleinte fogalmam sem volt sok lényeges dologról. Csak kapkodtam a fejem a sok rövidítés hallatán. Később agit.prop.-os lettem, majd kari KISZ titkár. Ezt a tisztséget csak egy évig töltöttem be, mert közben a KISZ megszűnt.

Fél év, egy év, teljesen mindegy.

Arra a kérdésre, hogy most hol dolgozik, az 1990-ben adott válasza csak ennyi év távlatából és az MTA átalakítása után tűnik érdekesnek. 

Akadémiai ösztöndíjasként a Járműgépészeti Intézetben itt az egyetemen.

  A sorozat első részében Orbán Viktornak egy harminc évvel ezelőtti interjúját vettük elő.