Ügyvédi visszaéléssel és csalással vádolnak egy ügyvédet, aki a gyanú szerint jelentős külföldi örökségtől fosztotta meg bűntársa régi jó családi ismerőseit. Az ügyvéd, dr. K. Ferenc a vád szerint egyszerűen lenyúlta egy félmilliárdos örökség jelentős részét, amiben Cs. Sándor másodrendű vádlott segített neki.

Az R. család és V.-ék feltehetően már soha nem fognak tudni megbízni senkiben, legalábbis erre a következtetésre jutottam szerdán délelőtt a Pesti Központi Kerületi Bíróság 3. emeleti, igencsak szűkös tárgyalótermében. A szűkösség és a bizalmatlanság annyiban függnek össze, hogy a nagy összegű ügyvédi csalás elkövetőjének tárgyalásán a média több szereplője is részt vett, amitől az örökösök olyannyira feszélyezetté váltak, hogy inkább eltekintettek attól, hogy a bíró felolvassa a vádat, mert abban az ő számlaszámuk is szerepelt. Nekik ez már örök tapasztalat: egyszer már megbíztak valakiben, többé sosem teszik. Pedig az esetünkben az aggodalom is felesleges, hiszen a bíró, Zöldi Júlia már a tárgyalás legelején leszögezte, hogy a szereplők engedélye nélkül nemcsak hogy egyetlen személyes adat, de egy fénykép sem tárható a nyilvánosság elé.

Ennyi, a bizalmatlanság homályából körvonalazódó bevezető után megkezdődött az előkészítő tárgyalás, amely egyszerre egy büntetőeljárás, illetve azért is folyik, hogy a károsult örökösök, akik idős emberek, polgári perben visszakapjanak valamit abból az eltűnt 650 millió forintból, amelyet 2013-ban örököltek az elhunyt G. Gy. Izsákné halála után.

G. Gy. Izsákné vagyonos ember volt, számos külföldi bankszámláján több millió dollár és több százezer font lapult, ezeknek a pénzeknek a felkutatását vállalta el az örökösök „családi jóbarátja”, Cs. Sándor. A vád szerint a férfit már a kezdetektől kizárólag az motiválta, hogy ezt a sok pénzt egyszerűen megszerezze. A bűnben társra talált dr. K. személyében, akit hamarosan beajánlott az örökös családnál. Cs. azt mondta az örökösöknek, hogy az ügyvéd majd minden iratot begyűjt, és felkutatja, hogy a néhainak hol van még pénze.

Mielőtt tovább szálaznánk a nagy szabású átverést, itt most egy közbevetést kell tennünk. Egyrészt, mert a következőkből is jól kirajzolódik a kép, hogy egy nagyobb örökség körül miképpen jelennek meg a szélhámosok, szerencselovagok, másrészt, mert a vádirat részét képezi a következő részlet is. 2013-ig bekövetkezett haláláig G. Gy. Izsákné Budapesten, a Gellért Szállóban töltötte mindennapjait, ahol bizalmas kapcsolatba került az egyik portással, V. Tamással. V. a nő idős korára tekintettel különféle ügyeket intézett neki, így nemcsak azt tudta feltérképezni, hogy a nőnek milyenek a vagyoni körülményei, de eseti megbízással olykor-olykor még a számlájához is hozzáfért. A portás G. Gy. Izsákné halála után szintén bejelentkezett a családnál, és felajánlotta, hogy az örökség 25 százalékáért felkutatja, hogy G. Gy. Izsáknénak hol lehet bankszámlája, hol lehet még vagyona, holott ő ezekkel pontosan tisztában volt a korábbi bizalmi kapcsolatból kifolyólag.

Dr. K. Ferenc és Cs. Sándor azonban nem egy félelmetes riválist láttak V.-ben, sőt azt mondták az örökösöknek, hogy nyugodtan menjenek bele a 25 százalékra vonatkozó, szerintük is előnytelen, túlzó és méltánytalan megállapodásba, és ha minden megvan – ígérte dr. K. –, ő majd egy jogi konstrukcióval kiszorítja az örökségből a portást. Dr. K. fejében ugyanis  V. nem mint veszélyes konkurencia, hanem mint egy jó ürügy jelent meg, akire hivatkozva fog majd mindenféle jogi csűréscsavarással egyre több pénzt elszedni az áldozataitól.

Ezután dr. K. azt kérte az örökösöktől, hogy az összes pénz hozzá érkezzen, ehhez megadta az ügyvédi letéti számláját, illetve a saját lakossági folyószámláját is, ahova egyszer csak ömleni kezdtek a fontok és dollárok.

Ebben az időszakban az egyik örökös, a 90 éves P. L.-né is meghalt, az ő helyére pedig P. L.-né örökösei léptek, akik amúgy maguk is idősek.

2015 júliusában megérkezett az első részlet az örökségből: 214 ezer font, ami dr. K. saját lakossági devizaszámlájára esett be. Hogy a szemérmesség vezette-e vagy egy ördögi terv része volt-e, nem tudjuk, de dr. K. ekkor még csak ennek a pénznek az ötödét lopta el, 167,5 ezer fontot készpénzben kifizetett az örökösöknek, és 47 ezer fontot visszatartott. Nem mondta, miért, és ahogy a vádirat fogalmaz, ezzel a pénzzel azóta sem tudott elszámolni.

Innentől azonban megállíthatatlan volt a csalás szuperexpressz. G. Gy. Izsákné külföldi számlájáról 2016 áprilisban 700 ezer dollár érkezett dr. K.-hoz, majd júniusban további 1,7 millió dollár. Ezekről a pénzekről Cs. Sándor és dr. K. Ferenc már sajátjukként gondoskodtak. Dr. K. előbb Cs. fiának a számlájára utalt el 14,5 millió forintot két részletben, amiből a vád szerint Cs. Sándor hitelt törlesztett. A maradék pénzből dr. K. Újlipótvárosban vett egy lakást, majd 47,3 ezer dollárt elutalt a saját felesége számlájára, és hat részletben felvett 181,7 ezer dollárt készpénzben.

2016 júniusában újabb összeg érkezett dr. K. számlájára, ezúttal 1,7 millió dollár. Ekkor valami eltörhetett dr. K.-ban, amitől kreatív energiák törtek fel benne, és az addigi passzív szemlélődésből a történetet maga kezdte el formálni, egy elképesztő sztorit agyalt ki. Dr. K. egy héttel az utalás után elment az egyik örökös lakására, majd egy halom papírt íratott alá velük, amelyek között szerepelt V. Tamás szerepével kapcsolatos irat, aztán egy angol nyelven írt megbízási szerződés, ami szerint V. helyett az örökösök a továbbiakban egy alapítványt bíznak meg a hagyatékkal kapcsolatos ügyekkel, aztán egy teljesen légből kapott sztorival kapcsolatos dokumentáció egy bejrúti férfiról, akinek az elhunyt G. Gy. Izsákné állítólag 3,1 millió dollárral tartozott.

Ezt ki kell fizetni, mondta az ügyvéd, aki még azt is hozzátette, hogy bár a teljes örökség nem fedezi a tartozást, de a bejrúti Z. Karim nagyvonalúan lemond 550 ezer dollár tartozásról, ha kifizetik neki a fennmaradó pénzt.

Egy ilyen terv rendkívüli alapos kidolgozást igényel, továbbá higgadtságot és elvetemültséget a csalást elkövetőktől: percekkel később megérkezett Cs. Sándor is, aki sürgetni kezdte az idős örökösöket, mondván, neki sietnie kell, ezért hajszolták az idős embereket, gyorsan aláíratták a papírokat, és még azt sem hagyták nekik, hogy elolvashassák, miket írnak alá. Ezután távoztak, és egyetlen másolatot sem hagytak az örökösöknél hátra.

A vád szerint semmilyen Z. Karim nem létezik, sosem volt semmilyen kapcsolata sem az elhunyttal, sem az örökösökkel, így azok el sem ismerhették a tartozást felé.

A pénz sorsa a hatóságok előtt nem teljesen ismert. A vádirat szerint dr. K.  ebből a pénzből többek között Cs. Sándor feleségének, különféle „jogosulatlan” magánszemélyeknek, valamint intézményeknek utalt. Az örökösök azt kezdeményezték, hogy a hatóságok dr. K. már zár alá vett BMW-jén, néhány ingatlanán és cégvagyonrészén kívül a családtagjai vagyonát is zárolja.  

A vád szerint dr. K. – akkori értéken számolva – 626 ,3 millió forinttal a sajátjaként rendelkezett, és ebből az összegből jogosulatlanul teljesített utalásokat. Dr. K. az örökségből átszámolva 645,5 millió forinttal a mai napig nem számolt el. A per tavasszal folytatódik. A budapesti ügyvédi kamara felfüggesztette dr. K. engedélyét.

(Borítókép: Bohus Péter / Index)