A szalamandra a rocksztár, de mellette több tucat védett állat és növényfaj él ezen a kis területen, ami a napokban veszélybe került

− mondja Bajor Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület elnöke.

Budapest közigazgatási határa mellett, a Budaliget és Solymár között húzódó kis völgyben, a két lakott területet elválasztó, alig 150 méter széles zöld sáv közepén állunk, ami csak azért nem épült be eddig, mert a völgy közel 60 százalékos lejtésű, sziklakibúvásokkal teli oldalába csak a bolond építkezne. 

Gondolták ezt legalábbis ez elmúlt hetekig, amikor is kiderült, hogy a budaligeti Huba vezér utca végén az amúgy három szomszédos építési telekként nyilvántartott erdőterületet a tulajdonos magyar állam eladta egy ingatlanépítő cégnek.

A történésre egy közelben álló ház lakója hívta fel a figyelmet, házuk ablakából ugyanis észrevették, hogy az amúgy csendes völgyzugban emberek méricskélnek. Megmozdultak a civilek, természetvédők és a telekeladásból hamar botrány lett.

A helyszín egyébként aránylag elég csendes. Bár a közelben van a főváros egyik legnépszerűbb kirándulóhelye, ahol a Budai-hegység egyetlen vízesését lehet megcsodálni, ez a rész a népszerű Alsó-Jegenye-völgynek a Hidegkúti úttól nyugatra eső, kevésbé látogatott, a Paprikás-patak  oldalágához tartozó fele. Ugyan itt is elhalad egy aránylag forgalmas (sárga jelzésű) turistaút, de a kérdéses telkekhez képest a patak túloldalán, azaz erre a pontra kevesen jönnek.

Pont ezért, és a tiszta patak közelsége miatt kedvelik a focipályányi területet a szalamandrák, itt kevesen zavarják őket. Mintegy 250-300 példányos állomány él a felső házak alatt a völgy oldalában, a sziklakibúvások réseiben, a fák gyökérzónáiban, ami azért nagyon különleges, mert a szalamandrák már rég eltűntek a főváros környékéről. Legalábbis mindenki ezt hitte sokáig.

Mintegy 150 évvel az utolsó észlelés után, 2008-ban valaki kihívta a hatóságot, hogy szalamandra van a vízóraaknájában

– meséli Bajor Zoltán a felfedezés pillanatait. Először csak tréfának gondolták, de végül kiderült, hogy egy komplett állomány bujkál a sziklák között, ami természetvédelmi berkekben elég nagy szenzációnak számított. Ez pont kapóra jött a természetvédelmi egyesületnek, mert véletlenül pont egy félévvel korábban kezdeményezték a völgy és környezetének védetté nyilvánítását.

Ez a zöld folyosó ugyanis összeköttetést biztosít a két oldalán fekvő nagy, védett tájvédelmi körzeteknek. A patak oldalága mellé mind Solymár felől, mind Buda irányából a hegyoldal pereméig beért a civilizáció. Bármilyen irányba nézve kilátszanak a fák között a kerítések, házsarkok a látótáv határán, de a kis völgy túlnyomó része még érintetlen gyertyános-tölgyes erdő.

Alján tisztán kanyarog a patak, ami április végén tele van apró szalamandralárvával, mint egy keltető. Ha nem lenne tiszta a vize, az az egész szalamandra-állományra nézve végzetes lenne, de szerencsére "csak" néhány elszórt műanyagpalack, rozsdás edény díszíti. A környékbeliek rendszeresen szerveznek a völgyben szemétszedést.

Ahogy Bajor Zoltán mondja, a patak északi oldalában régen néhány hétvégi ház épült volna az erdőben, aztán feladták, az alapokat benőtte a vegetáció. Itt nincs erdőgazdálkodás, természetes állapotban nő az erdő. A kidőlt, korhadó fatörzsek, lábon álló holtfák kitűnő lakhelyet kínálnak a rovaroknak, ők kiváló táplálékot számos madárfajnak, hüllők, emlősök, kerek, egész életközösség működik az elegyes, vegyes életkorú fák között. Sok helyen mintha csak a Börzsöny vagy a Bakony eldugott völgyeiben járnánk.

Ha a kérdéses völgyzugba, a három összevont építési telekre építkezni akarna valaki, nagyon komoly, valószínűleg sziklarobbantásokkal járó földmunkákat kellene végeznie az alapok lerakásához. Ezzel területileg eltörölné a színről a szalamandrák élőhelynek a felét, a másik felét meg elzavarná a közvetlen szomszédságból. 

A szalamandráknak ez megpecsételné a sorsát. Eltűnne egy értékes, különleges állomány a föld színéről

– mondja Bajor Zoltán. A természetvédő elmondta, hogy 2008 óta próbálnak folyamatosan védettséget kérni a kis területre. A mostani beadvány az ötödik alkalom, eddig mindig lepattantak, a városnak nem volt prioritás. Talán most, teszi hozzá.

Erre most jó esély van. A botrány kirobbanása után mind Karácsony Gergely főpolgármester, mind Őrsi Gergely, II. kerületi polgármester maximális támogatásáról biztosította az aggódókat. Mint a főpolgármesteri hivataltól megtudtuk, elindították a védetté nyilvánítási eljárást, aminek első lépcsőjeként felkérték a Duna-Ipoly Nemzeti Parkot, kívánja-e országos védettség alá helyezni a területet, mert ha nem, akkor főváros helyi védettség alá veszik.

Őrsi Gergely pedig azt mondta, hogy hétfőre egyeztetést hívott össze a nemzeti park, a Pilisi Parkerdő Zrt., és a civilek részvételével, hogy megtalálják a legjobb stratégiát a terület megvédésére. A polgármester biztatónak nevezte, hogy eddig még nem futott be építési engedélykérelem se az építési vállalkozótól.

A védettségre javasolt terület pontos térképe, a javaslat pontos okai, az itt élő védett állatok listája ebben a tanulmányban látható, olvasható.

Az illusztráció kedvéért próbáltunk néhány szalamandrát lefotózni a helyszínen, de télire ezek az állatok hibernálják és elvermelik magukat. Egyelőre még nem tudni, mire ébrednek tavasszal.

Frissítés:

Mint Örsi Gergely II. kerületi polgármester elmondta, a hétfőn délután megtartott egyeztetésen megtárgyalták, hogy a helyi védettség lesz a legcélszerűbb megoldás, ennek elfogadása után a későbbiekben hozzáigazítják a kerületi szabályozási tervet. Arról még folytatják az egyeztetést, hogy a majdani védett terület kezelését (ellenőrzését) a főváros vagy az állam végezze.

(Borítókép: Bődey János / Index)