Elsősorban biztonsági oka van annak, hogy a költségvetési csalás kísérlete és más bűncselekmények miatt 4 év börtönre ítélt fideszes Mengyi Roland a sokak által csak „parkettás börtönnek” nevezett kecskeméti büntetés-végrehajtási intézményben kezdte meg letölteni a büntetését. Ott, ahova jellemzően ügyészeket, rendőröket, bírókat, gazdasági bűncselekményeket elkövető vállalkozókat ültetnek. A börtönvilágot belülről ismerő egykori elítélteket kérdeztünk az ottani és más börtönökben tapasztalható állapotokról.
A raboknak nem adnak kártérítést a börtönkörülményekért, de Mengyi Rolandnak jár a luxusbörtön – nagyjából ezzel és ehhez hasonló felütésekkel futott körbe a sajtóban a hír, hogy a nemrég négy évre elítélt volt fideszes országgyűlési képviselő már-már „luxusban” töltheti le a büntetését. Valóban, Mengyi az egyik olyan kecskeméti, a bűnözők között leginkább csak „parkettás börtönnek” nevezett intézménybe került, amely sok tekintetben különbözik a többi hazai börtöntől.
A Bács-Kiskun megyei Büntetés-végrehajtási Intézet II. objektuma már a kilencvenes évek óta üzemel, nem csak férfi börtönként, ugyanabban az objektumban van egy olyan részleg, ahol gyermekes anyákat, egy másik épületrészben pedig fiatalkorú rabokat tartanak fogva. A férfi felnőtt rész, ahol nagyjából 50-60 fogvatartott van, valóban különbözik a legtöbb hazai börtöntől. Nemcsak amiatt, mert ott javarészt „védett emberek”, egykori bírók, ügyészek, rendőrök, ügyvédek és tehetősebb, gazdasági bűncselekményeket elkövető vállalkozók („fehérgalléros bűnözők”) ülnek, hanem azért is, mert a fogva tartás körülményei jobbak és lazábbak, mint a többi börtönben. Persze e két dolog azért össze is függ egymással: a „parkettásban” azért is lazábbak a rabokkal, mert nincsenek balhék, verekedések, szökések, mivel a fogvatartottak eleve tudják, hogy sokkal inkább egy kollégiumban, mintsem börtönben ülnek, tehát érdekük az együttműködés.
Az, hogy egy elítélt melyik börtönbe kerül, végső soron a Büntetés-Végrehajtás Országos Parancsnokságán dől el. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy amikor a bíróság ítéletet hoz, a bíróságon belül működő bv-s csoport a BVOP-val egyeztet, majd utóbbi kijelöli a büntetés letöltésének helyét. A fő szabály az, hogy az elítélt a lakhelyéhez közeli börtönbe kerüljön, hogy könnyebben látogathassák, illetve amikor majd eljön az ideje, hogy hazalátogathat (börtön és fogház fokozatnál adott idő eltelte után, bizonyos feltételek esetén erre van lehetőség), akkor ezzel is könnyítsék a reintegrációt.
De nem a fő szabály az egyetlen rendezési elv, ráadásul más vonatkozik arra az elítéltre is, aki öt évnél kisebb börtönbüntetést kap, mint arra, aki 5 évnél nagyobbat, ráadásul fegyházban.
A komolyabb, erőszakos bűncselekmények miatt elítélt maffiózók esetében például bevett gyakorlat, hogy 2-3 évente más-más intézményben helyezik el, nehogy egy adott helyen túlságosan ki tudja építeni a kapcsolatait.
A fegyházasokra ráadásul eleve nem vonatkoznak olyan kedvezmények, amelyek a börtönösökre, fogházasokra igen, tehát nagyon sok minden függ az ítélettől. Márpedig Mengyi öt évet kapott, börtön fokozatban, ami jó magaviselet esetén eleve garantáltan le fog csökkenni. Ennek ellenére nem igaz, hogy már eleve úgy vonul be, hogy aztán kéthetente hazajárhat. Ahogy más, hasonló cipőben járó gazdasági bűnöző, ő is csak egy bizonyos idő eltelte után juthat ilyen lehetőséghez.
Az biztos, hogy a kecskeméti „parkettásba” nem könnyű bekerülni – ezt az Indexnek több ügyvéd és olyan érintett is megerősítette, aki a hely lakója volt. Bár hivatalosan nem mondja ki senki, de nyílt titok, hogy akinek jó kapcsolatai vannak, és nem erőszakos bűncselekmények miatt ül, ráadásul nem túl hosszú időre ítélték el, az könnyebben köthet ki ott, mint egy sokkal rosszabb helyen. Ezért sem mindegy, hogy egy „fehérgalléros” bűnözőt fegyházra vagy börtönre ítélnek. A börtönre ítélt Mengyi esetében az lett volna a meglepő, ha „kannibálok” közé kerül – így nevezik azokat a rabokat, akik kevésbé az értelmükkel, mint inkább a fizikai erejükkel tűnnek ki, és terrorizálnak másokat. (A lenti képre kattintva galéria nyílik)
Az egyik volt lakója szerint például a kecskeméti „parkettásban” inkább szobákban, mintsem cellákban vannak az elítéltek, akiknek a többsége napközben dolgozik, a munkahelyeikre általában buszokkal viszik őket. Szinte csak azok nem dolgoznak, akiknek valamilyen betegségük ezt nem teszi lehetővé – mondta az egykori lakó. Az egy-két férőhelyes szobákban nem emeletes ágyak vannak, a szintek között szabad az átjárás, bár azért szólnak az őrök, ha valaki hosszan tartózkodik egy másik szobában. Van egy konyha is, mikróval, sütővel, rendszeresek a nagyobb főzések, de az nem igaz, hogy az elítéltek menüből választhatnának – mesélte. Vannak szakkörök, például angoltanulás, ezt az elítéltek maguk szervezik meg, és jó pontnak számít a magaviselet szempontjából, és bizonyos feltételek mellett valóban lehet sportolni, például pingpongozni vagy éppen az udvaron focizni.
A fogvatartottak és az őrök közötti viszony is érezhetően jobb a „parkettásban”, mint azokban a börtönökben, ahol a „mezei” rabok, tolvajok, gyilkosok, rablók vannak, és ahol a szigorú, sokszor értelmetlen szabályok, a rossz körülmények nemcsak az ott lakók, de az alulfizetett őreik idegeit is megtépázzák.
A mezei börtönökben és fegyházakban brutális állapotok uralkodnak, még ha ezt a BVOP igyekszik is palástolni, a gyilkosságok, öngyilkosságok magukért beszélnek, akár csak az a tény, hogy a fogvatartottak rendszeresen meg is kapják a kártérítéseket a rossz fogva tartási körülmények miatt. Éppen ezeket a kártérítéseket fogná vissza Orbán Viktor, noha éppen a sokszor valóban embertelen körülmények „teszik lehetővé”, hogy a rabok pénzhez jussanak.
Egy fegyházat megjárt drogkereskedő az Indexnek ugyanakkor elmesélte: a kártérítési pénzekből sokszor kábítószert vásárolnak maguknak a rabok, és hiába szigorít folyamatosan a BVOP vezetése, még mindig be lehet juttatni drogot a börtönökbe, akárcsak telefonokat. Ugyanez a rab arról beszélt, hogy a durvább helyeken mindennapos az erőszak, gyakoriak az őrtámadások is, és egyes intézményekben sokszor kell mentőt hívni a kábítószer miatt bezombult rabokhoz.
Csakhogy ezekről a történésekről keveset tud a nyilvánosság, részben éppen azért, mert a civil szervezeteket néhány éve kitiltották a börtönökből. De akad kivétel, egyszer például éppen egy TEK-es folyóiratban közölt cikket a becsempészett mobiltelefonokról egy egykor ott dolgozó. Egyébként egy, anno a kecskeméti „parkettásban” raboskodó „fehérgalléros” is azt mesélte az Indexnek, hogy ott is szinte mindenkinek volt saját telefonja.
Az Indexnek egy ügyvéd arról beszélt, hogy a budapesti Venyige utcai börtönben is van olyan szint (kettő is), ahová a „védett személyeket” teszik, rendőröket, bírókat, ügyészeket, vagy például azokat a pedofilokat vagy gyerekek ellen erőszakoskodókat, akik a többi köztörvényes bűnöző között veszélyben lennének. Egy közel tíz évvel ezelőtt elítélt, egyébként akkoriban országosan ismert ügyésszel például eléggé kibabráltak, amikor olyanok közé zárták, akiket annak idején ő maga juttatott a rácsok mögé. Az elítéltek részéről a bosszú nem maradt el, úgy tudjuk, egyszer még az ügyész szájába is vizeltek, így az illetőt különösen megviselték a börtönévek.
Ugyanakkor beszéltünk olyan, egykor gazdasági bűncselekmények miatt elítélt „fehérgallérossal” is, aki szerint a körülményeknél fontosabb, hogy valaki milyen közel van a lakóhelyéhez, így szerinte például bizonyos értelemben Tököl és Baracska jobb hely a „kecskeméti parkettásnál”, ahol pár éve még az a hír járta a rabok között, hogy már kevésbé laza. Ugyanez az egykori elítélt arról beszélt, hogy egy Mengyihez hasonló ismert embernél a BVOP külön figyel arra, hogy védett helyre kerüljön, mert ha esetleg „kannibálok” közé zárnák, és valami baj érné, annak országos híre lenne, és ez a fajta hírverés senkinek sem lenne jó. Ezért van az, hogy a BVOP eleve figyel arra, hogy kit hova tesz, de ugyanez a figyelem már az előzetes letartóztatás idejére is igaz.
Megesik persze, hogy valaki rosszarcúak közé keveredik, de ha konfliktusa is támad, előbb-utóbb elszállítják egy számára biztonságosabb helyre vagy zárkába. A legtöbb erőszakos konfliktus amúgy is az iskolázatlan, erőszakosabb bűncselekményeket elkövető fogvatartottakra jellemző, az ő áldozataik is elsősorban az iskolázatlanabb rétegekből kerülnek ki. Kivétel ez alól a fiatalkorúak börtöne, de ennek oka, hogy a fiatalok rendszerint vagyon elleni vagy erőszakos bűnök miatt kerülnek be, és az önkontrolljuk is alacsonyabb, mint a felnőtt elítélteké. Mindenesetre ha Mengyi a teljes büntetését a kecskeméti „parkettásban” tölti le, borítékolható, hogy kutya baja nem lesz.
(Borítókép: Bődey János / Index)