Elhunyt Philipp Tibor, a rendszerváltás előtti ellenzéki művészcsoport, az Inconnu egykori tagja, írja a Pesti Srácok. Philipp Tibor a nyolcvanas évek elején csatlakozott az Inconnuhoz. A csoport művészeti performanszok, happeningek, lakáskiállítások mellett Krassó György ötlete nyomán az elsők között rendezett lakás-megemlékezéseket az 1956-os forradalomról.  Tevékenységüket folyamatosan megfigyelte a rendőrség és a belső elhárítás III/III-as ügynökei. 

A csoport arról kapta nevét, hogy a Kádár-kori ellenzéki mozgalom tagjai a levelekre nem létező címzettet írtak, a valódi címzettet a feladó rovatba írták. Miután a posta nem találta a címzettet, a levelet a francia "inconnu" (címzett ismeretlen) pecséttel küldték vissza a feladóhoz, azaz ebben az esetben a címzetthez. A módszer lényege az volt, hogy ezeket a leveleket nem bontotta fel és nem ellenőrizte a korabeli állambiztonság.

A csoport tagjainál gyakran tartottak házkutatásokat, nem kaptak útlevelet és munkát sem. Az akkori szűk ellenzéki mozgalom tagjai abból éltek, amiből tudtak és amit a baráti körük lehetővé tett: butikoknak festettek ruhát, szociológiai felmérésekben kérdezőbiztososkodtak, Philipp Tibor például ácsként dolgozott a Beszélőből kilépő Nagy Bálint illegális építővállalatában.

Az Inconnu csoport nevéhez fűződik az 56-os hősöknek és áldozatoknak szánt kopjafa kifaragása és elhelyezése a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájába, amit a rendőrség igyekezett megakadályozni, vagy az első utcanévtábla-átírások: a Münnich Ferenc utcát ők nevezték vissza Nádor utcává.  

Philipp Tibor mély barátságban volt Krassó Györggyel, a rendszerváltás emblematikus ellenzéki vezetőjével, akinek a sógora is volt egyben. Az ő Nádor utcai lakásában lakott, ahol 1988-ban  böjtölést, azaz éhségsztrájkot tartottak a szabad utazási jogért. 1988-ban itt alakult meg Krassó György pártja, a radikális Magyar Október Párt, amely végül az 1990-ben tartott első demokratikus választáson nem jutott be a parlamentbe. 

Philipp Tiborról és az Inconnu csoportról egy 2014-es cikkünkben írtunk. Akkor azt mondta: már jó régen se politikával, se művészettel nem foglalkozik aktívan, viszont annak idején sokat tanult. Például azt, hogy hogy működik a politika,

mikor kerül valaki lépéskényszerbe, hogy mennyire írhatják fölül a személyes vágyak, hiúságok a magasabb rendű célokat.

Az újabb kori 1956-os megemlékezéseket nem szerette. Erről azt mondta:  pont ezen a napon nem ünnepel, mert nagyon zavarja a politika. "Nem akkor kell valamit csinálni, amikor úgymond szabad, hanem amikor muszáj. A mostani megemlékezéseket csak olyan alkalmaknak látom, amikor fölmelegítünk egy levest, de nem érzem a szenvedélyt, a gondolatot, csak a lehetőséget, hogy az aktuális ellenséget simpfoljuk egy kicsit."

Akkori cikkünkben így vallott magáról:

Korábban sem tartottam magam nagy művésznek, legfeljebb csak életművésznek. Polgári engedetlennek igen, de a rendszerváltással úgy gondoltam, hogy már csak polgár leszek. És ezt is csinálom.

(Borítókép: Philipp Tibor. Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)