Majdnem napra pontosan öt évvel a migráció elleni háború meghirdetése után Orbán meglépte ugyanazt megint. 2014 végén, 2015 elején borzalmasan állt a Fidesz, Orbán pedig egy nem létezőnek tűnő ügyet felfújva lépett egy olyat, amivel valahol mélyen a társadalom többsége egyetértett, de rengeteg vitát generált. A 2018-as választás eredménye azt mutatja,

Most Orbán megint egy önmagához képest megrendült, nagyvárosokat, kerületeket vesztő, fiatalokat nehezen megszólító, emiatt belső vitákkal terhelt Fidesz élén állt csatába, migránsok helyett a szintén perifériára szorult börtöntöltelékek és perelő cigányok ellen. Mindezt a Hír TV kamukérdésére, kamuindokkal – „a társadalmat két igazságtalanság tartja izgalomban”, „megsebezte a néplelket” – mondta két olyan ügyre, amelyről senki nem beszél évek óta, ha egyáltalán volt valaha családi-baráti beszélgetések témája. Hiába kommunikál mást a kormányfő, ő most nem a társadalmi akaratot követi le, hanem kezdeményező üzemmódba kapcsolt.

Ám míg a migránsozás egyfrontos harc volt, most sorra venni is nehéz, hány rétege van a lépésének. 

Soklövetű fegyver

Nem tudni, hogy a kormányfő, illetve a fideszes agytröszt honnan közelítette meg az ügyet, de több oldalról is bomba a téma nekik: egyrészt a társadalommal szembe tudják állítani a „Soros-szervezeteket”, amelyek ebben a narratívában már nem az igazságosságért és a NER ellen küzdő, kváziellenzéki civilszervezetek, és mint ilyenek, sokaknak szimpatikusak, hanem a joggal visszaélő, a közmegegyezéssel szembemenő, saját zsebüket hizlaló jogászcsapatok. Csapást mér rájuk azzal is, hogy a szervezetek sikereit (nyertes perek, kiperelt pénz) egy húzással kinyírja, így az irántuk táplált előzetes bizalmat, végeredményben az egész jövőbeni megbízásrendszerüket, munkájukat lehetetleníti el.

A másik vonala ennek az, hogy a kormányfő az igazságszolgáltatási rendszerbe is belerúghat. Írtunk már róla többször, hogy Orbánt rendkívüli módon frusztrálják az autonóm bíróságok, most pedig végre „rámutathat”, hogy ez az egész bíróságosdi sokszor ellentétes a józan ésszel, a bírók nem tévedhetetlenek, az ügyvédek nem mindig a jó oldalon állnak. Nem kell ezt az egész igazságszolgáltatást kőbe vésett igazságnak venni, és nem kell annyira bánni, ha esetleg szét találna zilálódni a mostani rendszer, hiszen van mit javítani, szól az üzenet. 

Plusz a Fidesz átveheti a narratívát a politikában, a párt teljesítményéről szóló magyarázkodások után végre kezdeményezőként léphet fel, és a „mi az igazságtalan ebben az országban” témában is megdolgozhatják a közvéleményt, kérdés, hogy ha ezt sokáig sulykolják, el tudják-e terelni a gondolatot más típusú ügyekről, amelyekben ennél sokkal igazságtalanabbnak tartott módokon jutnak ennél sokkal több pénzhez egyesek.

És ne hagyjuk ki a leginkább magától értetődő, hiperpopulista vonalat se: Orbán a migránsok-magyarok ellentét után, közvélemény-kutatások százaival megalapozva kreált egy újabb törésvonalat, amelyben nagyon nehéz dolga lesz az ellenzéknek Orbánnal szemben ügyesen és érdemben politizálni, fogást találni a keccsölő kisember kontra szemét gyilkosok / ingyenélő cigányok / nyerészkedő ügyvédek narratíván. A Fidesz van annyira dörzsölt, hogy olyan témára megy rá, amivel egy DK-st, jobbikost, szocit is meg tud szólítani, és nem nagyon látjuk magunk előtt, ahogy egy ellenzéki politikus beleáll egy „igenis fizessenek milliókat egy kétszeres gyilkosnak” sajtótájékoztatóba.

Tekergetik a jogállamiságot

Orbán újabb harca azonban ha politikailag jól is magyarázható, jogilag és társadalmilag egyelőre elég neccesnek tűnik, bár valószínűleg ez egyáltalán nincs a kormányfő ellenére, aki a vitákban érzi magát igazán elemében.

Azt, hogy a sajtótájékoztatóján „etnikailag meghatározó népcsoport tagjaiként” emlegette a gyöngyöspatai pernyertes romákat, nehéz a társadalmi béke felé vezető lépésként értékelni, fel is jelentette őt Horváth Aladár. Bár nem előzmény nélküli a hasonló kiszólás a kormányfőtől, a Fideszben eddig nem volt központinak tűnő cigányellenes kommunikáció, főleg nem egy kiemelt fontosságú nemzetközi sajtótájékoztatón.

És muszáj volt a jogot is megerőszakolni az új háborúval. Egyrészt azt kellett mondania Orbánnak, hogy a pénzbeni kártérítés erkölcsileg kifogásolható, mert ezek munka nélkül szerzett forintok. Csakhogy a kártérítés a jogrendszer egyik eleme. Kártérítést, kártalanítást azért kap valaki, mert kár érte őt, és ide tartozik az is, ha egy jövőbeni lehetőségtől esik el, mint a gyöngyöspataiak azzal, hogy etnikai alapon kaptak rossz oktatást. Kinek jutna eszébe például kifogásolhatónak tekinteni a Cozma-gyilkosság, vagy a Szögi Lajos-lincselés utáni kártérítéseket?

Orbán most erkölcsi alapon minősít és lehetetlenít el a magyar törvények szerint született ítéletek közül azokat, amelyeknél ehhez politikai érdeke fűződik, ami, mondjuk úgy, nem az erős jogállamok sajátja.

Nem csoda, hogy jogilag elég nyakatekert kormányzati megoldások születtek eddig a „probléma” megoldására. A gyöngyöspatai ügyben az állam és az önkormányzat egész egyszerűen nem fizet (ezt végül is megtehetik jogilag), az illetékes fideszes politikus pedig Orbánra hivatkozva kérte az érintetteket, hogy ne indítsanak végrehajtási eljárást, tárgyaljanak inkább a természetbeni kártérítésről, például oktatási lehetőségek nyújtásáról.

Börtönügyben még bonyolultabb a dolog: első lépésben jött egy kormányhatározat arról, hogy a kincstárnál, a minisztériumban, az államigazgatás különböző szintjein mostantól senki ne nyomjon entert az utalásokra, egészen a legvégső pontig, amíg a végrehajtások, fellebbezések, minden döntés végig nem fut a rendszeren. Közben pedig módosítani fogják a törvényt, hogy ne szülessenek kártérítési ítéletek. Azaz jogilag ebben a pillanatban nincs változás, kommunikációban és üzenetben igen.

Nagy kérdés, hogy meddig tart ki ez a dolog politikai értelemben, tud-e annyira erős lenni a nehézkes jogászkodással és a gyengébb ellenségképpel, mint a migrációs vonal. Az sem látszik előre, hogy miért lépett ilyet a kormányfő az EU-s jogállami eljárás, a Néppárt vizsgálata közepette, nemzetközi szerződésektől is kötve. A legvalószínűbb, hogy a 7-es cikkelyt, néppárti kirúgást már beárazták.

A következő hónapokra pár kommunikációs petárda gyaníthatóan be van már készítve: Gyöngyöspatánál és a raboknál is „végig a pénzre utaztak” felkiáltással lehet nekimenni azoknak, akik végrehajtást kérnek, aztán majd függetlenségi háborút is lehet hirdetni a különböző nemzetközi fórumokon, nem lenne meglepő, ha ezekben a csatákban is előjönne a Sorosra való mutogatás. A börtönpénzeknél majd arra is lehet hivatkozni, hogy a „kijavított” törvények szerint ez a pénz nem is járna, így nem erkölcsös elkérni azt a régi, rossz jogszabály alapján.

Majd a futószalagon folyó közvélemény-kutatások eredményei megmutatják Rogánéknak, érdemes-e ütniük a témát, illetve hol a határ a jogállamiság erodálásában és a rossz érdekvédelmi pozíciójú társadalmi csoportokba való belegyalogolásban.

(Borítókép: Orbán Viktor érkezik az évindító miniszterelnöki sajtótájékoztatóra a Karmelita kolostorban, 2020. január 9-én. Fotó: Kisbenedek Attila / AFP)