A szépségversenyt a Fővárosi Operettszínházban rendezték meg. Egy pécsi lányt választottak meg királynővé, de a második helyezést elérő 24 éves S. Szabina így is nagyon boldog volt, mert dobogósként udvarhölgy lett. Ő Pápáról utazott a fővárosba, hogy részt vegyen a Miss Universe Hungary szépségversenyén. Azon az estén, a 2002. szeptember 22-én készített fényképek alapján valóban úgy tűnt, az óvónőnek készülő Szabinának ez élete egyik legboldogabb napja. Már csak azért is, mert noha nem ő lett a királynő, még udvarhölgyként sem járt rosszul. A rendezvény médiapartnere, a Penthouse magazin szerződést kötött vele. A lap arcaként azt ígérték neki, hogy havi 300 ezer forintot kap egy éven keresztül. Semmi oka nem volt tehát arra, hogy ne tartsa magát az egyik legszerencsésebb lánynak, aki vidékről Budapestre ment szerencsét próbálni.
Bő tizenhét évvel később, amikor egy milliárdos ingatlanszövetkezeti csalás egyetlen vádlottjaként áll a bíróság előtt egy hosszú évek óta tartó procedúrában, miközben a többi vádlottnak már tíz éve befejeződött az ügye, talán már másképp gondolja. Ahogy az utolsó szó jogán a bírónak mondta, miközben egy papírt szorongatott a kezében: „Földre hulltam. Eltiportak. Szélhámosok csapdájába estem, kik mai napig szabadon élnek.”
A kétezres évek elején járunk, az uniós csatlakozás küszöbén. Ahogy a rendszerváltás után megállás nélkül, az alvilág akkoriban is árgus szemekkel nézte a lehetőségeket, az „okosságokat”, amivel százmilliókat, milliárdokat lehet kaszálni. Ekkor már hét éve működött egy Baumag nevű ingatlanszövetkezet, amelynek az üzleti modelljére szemet vet néhány viszonylag tőkeerős bűnöző. A recept egyszerű, tulajdonképpen egy sima piramisjáték: alapítani kell egy ingatlanszövetkezetet, majd kisbefektetőket kell toborozni, főleg nyugdíjasokat, akik a megtakarításaikat boldogan teszik bele egy ígéretes vállalkozásba, azaz a szövetkezetbe. Őket azzal kell megnyerni, hogy ezzel a befektetéssel jóval magasabb hozamra tehetnek szert, mintha bankba raknák a pénzüket.
Hogy miért? Mert az ingatlanszövetkezet ingatlanokba fekteti a pénzt, azok hasznosításából pedig lesz annyi nyeresége, hogy a befektetők jól járjanak – legalábbis ezt kell az ügyfelek felé kommunikálni akkor is, ha ez nem igaz. A bűnözők malmára hajtotta a vizet, hogy az ingatlanszövetkezetek felett – noha gyakorlatilag pénzügyi szolgáltatást végeztek – ekkoriban nem állt ellenőrző szerv, a befizetéseket pedig egyszerű tagi kölcsönként könyvelték el.
A bűnözők kihasználták ezt a lehetőséget. A Baumag mintájára, azt lényegében lekoppintva a kilencvenes évek végén és az ezredfordulón szövetkezetek alapításába kezdtek. Megalakult egyebek mellett a Pilis-Invest, a Duna-Profit, a Fundamentum XXI., a K-P-H-M. Ma már tudni lehet, hogy a szövetkezett mögött a szervezett bűnözés ismert figurái álltak, volt olyan szövetkezet, ami egy egykor rettegett verőember érdekeltségébe tartozott. Az alapítók persze kínosan ügyeltek arra, hogy a háttérben maradjanak, a kirakatba pedig makulátlan strómanokat, balekokat ültettek. A céljuk az volt, hogy minél nagyobbra duzzasszák ezeket a szövetkezeteket, ehhez pedig egyetlen dolgot kell csak csinálni: a médiában, elsősorban bulvárlapokban közzétett hirdetések révén tucatjaival toborozni az újabb és újabb ügyfeleket.
Az egyik ilyen újság, amibe a szövetkezetesek hirdetési pénzt tettek, az akkoriban újrainduló Esti Hírlap volt. A lapot ugyanaz a kiadó adta ki, amelyik azt a Penthouse magazint is, amivel a Miss Universe Hungary második helyezettje, S. Szabina is leszerződött. A kiadó tulajdonosát Klivinyi Zoltánnak hívták. Az Egyesült Államokat és Kanadát is megjárt nagyvilági üzletembert sokan ismerték a pesti éjszakából, és ő is sokakat ismert.
Nem sokkal a 2002-es szépségverseny után azonban a Penthouse-nál tulajdonosváltás volt, az új tulajdonos pedig nem akarta fizetni azt a havi 300 ezer forintot, amit még a korábbi tulajdonos, Klivinyi ígért meg S.-nek. A nő tetszett Klivinyinek, nem akarta elengedni a kezét, megpróbálta Budapesten tartani. Mindez egybeesett azzal az időszakkal, amikor az egyik, már működő szövetkezet mögött álló bűnözői kör úgy döntött, újabb ingatlanszövetkezetet alapít, ezúttal Vertical-Invest néven. Klivinyi is tudott a szövetkezet alapításának tervéről, ahogy arról is, hogy a szervezetbe strómanok kellenek. Készséggel segített is a háttérembereknek. Így lett a szépségverseny után három hónappal S. Szabina a Vertical-Invest egyik alapítója és az elnöke. Munkaviszonyba nem került, reprezentatív funkciót vállalt.
A középfokú végzettségű lány, akinek egy fillér megtakarítása nem volt, a szövetkezet alapítójaként papíron 65 millió forintot tett be a Verticalba.
Ahogy a többi névleges alapító, S.-nek is olyan emberek adták az alapítótőkét, akik a szövetkezet valódi irányítói voltak, de nem akarták, hogy bármilyen módon köthetőek legyenek a társasághoz.
A szövetkezet alapítását Szegeden egy ötszörös kenuvilágbajnok ügyvéd, Bohács Zsolt intézte. Ahogy mások, ő is kiokosította a verticalosokat arról, hogy amikor az ügyfelek érdeklődnek a konstrukció iránt, milyen válaszokat adjanak. Bohács 2010-ben fideszes parlamenti képviselő lett, 2014-ben kiesett a parlamentből. Posztot kapott a Magyar Fejlesztési Bankban, mellesleg a teniszszövetség alelnöke.
Volt miért teperni a háttérembereknek. A Vertical ugyanis némiképp hátrányból indult a többi, korábban alapított szövetkezethez képest, ezért a többihez képest magasabb, 20-23 százalékot ígért a befektetőknek. Eközben több százmillió forintért hirdetett a sajtóban, amivel nem csak egy komoly, tőkeerős társaság látszatát tudta kelteni, de még az ingatlanszövetkezetekről szkeptikusan író gazdasági sajtó sem tudta kerek-perec azt állítani, hogy csalás az egész, hiszen a 2003 januárban alapított szövetkezetnek már februártól sorban nyíltak irodái országszerte.
Ha az ügyfelek megkérdezték, milyen ingatlanokat hasznosít a társaság, az ügyintézők mindenféle prospektusokat mutogattak és olyan ingatlanprojektekre hivatkoztak, amelyek közül nem egy csak álom volt, de ezt legfeljebb csak a háttéremberek tudták. Igaz, a szövetkezet, aminek papíron S. Szabina volt az elnöke, így is megvett egy panziót, egy telket és egy ablakgyárat, Nem sokkal a Vertical megalapítása után a lányt alapítónak beajánló Klivinyi Zoltán az Egyesült Államokba ment, de előtte még személyesen is közreműködött egy, a szövetkezet irányítói által kiszemelt telek megszerzésében.
Bár a szövetkezet mögött állók azt remélték, hogy a hosszú éveken át prosperáló Baumaghoz hasonlóan a Verticalt is szépen felhizlalják majd a gyanútlan kisbefektetők, a sajtó már 2003 nyarán elkezdett cikkezni arról, mennyire kockázatos ingatlanszövetkezetbe fektetni a megtakarításokat. Ráadásul 2003 nyarán kitört a brókerbotrány, ennek hullámán pedig az aggódó kisbefektetők az olyan szövetkezetekből is kezdték kivenni a pénzeiket, mint amilyen a Vertical volt. Amikor 2003 augusztusában a befektetők megrohamozták az akkora már 1000-1500 ügyfelet maga mögött tudó Vertical irodáit, hogy kivegyék a pénzüket, a szövetkezet vezetése csak a pénz egy részét tudta kifizetni: a szövetkezetbe befektetett 1,7 milliárd forintból augusztus közepére gyakorlatilag semmi sem maradt, noha a bankszámlán 60, míg a házipénztárban 773 millió forintnak kellett volna lenni.
A Vertical ellen a rendőrség 2003 őszén kezdett nyomozni, de nem a hatáskörileg illetékes BRFK, hanem a XI. kerületi kapitányság.
Csupa olyan ember került a rendőrség látókörébe, aki a szövetkezethez névlegesen kötődött, a háttéremberek után azonban nem kutattak, még csak ki sem hallgatták őket.
Képbe került viszont gyanúsítottként az ekkor az Egyesült Államokban tartózkodó Klivinyi, így a kiadatását kérték, majd később Bécsből hazaszállították a férfit, aki ekkor bőszen mondogatta, hogy ő a jófiú és valójában az FBI-nak segít leleplezni az Amerikába sodródott magyar bűnözőket. Amit persze nem alaptalanul állított, hiszen tényleg segített több amerikai ügynökségnek. Már a kétezres évektől segítette az FBI-t, de egy időben a Homeland Security fizetett informátoraként dolgozott. Már javában folyt itthon az ügye, amikor az FBI megpróbált közbenjárni, hogy engedjék szabadon. Mindhiába.
Amikor már Klivinyi letartóztatásban volt Magyarországon, a Vertical-ügyben érdemben nem hallgatták ki, csak más ügyekről kérdezgették. Több hónapja volt már előzetes letartóztatásban, amikor jelezte: ügyészi kihallgatást kért. Az ügyész előtt – két ügyvéd jelenlétében – azt mondta: ha gondoskodnak a biztonságáról, akkor néven nevezi azokat a bűnözőket, akik a Vertical mögött állnak. Írt is egy 30 oldalas, igencsak részletes vallomást, amiben meg is nevezte a háttérembereket.
Csak később, az elsőfokú tárgyalásnál derült ki, hogy ennek a vallomásnak egyszerűen nyoma veszett.
Mindeközben más furcsaságok is történtek a XI. kerületi kapitányságon, ahol Klivinyiék ügyét nyomozták, de hogy pontosan mi is történt, arra közel 15 évet kellett várni, amikor a Vertical elleni nyomozást vezető egyik alosztályvezető a Budapesti Nyomozó Ügyészségen vallomást tett.
2017 őszén a Budapesti Nyomozó Ügyészség épületében az ügyész és egy jegyzőkönyvvezető jelenlétében tanúskodó, a jegyzőkönyvben csak 4. számú tanúként szereplő rendőr a kétezres évek elején középvezetői pozícióban dolgozott. A XI. kerületi rendőr lényegében arról beszélt, hogy bár a rendőrség a 2000-es években tudta, hogy a gyanúsítottak, köztük Klivinyi, mindössze strómanok, néhány magasabb pozícióban lévő személy (elsősorban rendőr) nem akarta a nyomozást sikerre vinni.
A rendőr beszélt arról a betörésről is, ami a XI. kapitányságon történt annak idején. Elmesélte, hogy egyszer egy szegedi könyvelőirodában iratokat és számítástechnikai eszközöket foglaltak le. Az iratokat az ügy előadójának irodájába tették, a számítástechnikai eszközöket pedig ugyanoda, egy páncélszekrénybe. „Ezután az irodát lezártuk és lepecsételtük, még azt is kiírtuk, hogy hogy takarítást nem kérünk” - emlékezett vissza.
Másnap reggel arra lettünk figyelmesek, hogy a pecsét fel volt törve. Amikor az irodába beléptünk, láttuk azt is, hogy elváltozás történt, egy-két, előző nap lefoglalt bűnjelet elmozdítottak
– mondta a vallomásában. Mindezt jelezték a belső elhárításnak is, át is adták nekik az ezzel kapcsolatos jelentésüket, de a belső elhárítás vizsgálata eredménytelenül zárult. „Véleményem szerint ebbe az irodába kizárólag kapitánysági dolgozó tudott bemenni” – vélekedett vallomásában az akkor alosztályvezetőként dolgozó rendőr.
Ennél azonban figyelemreméltóbb tanúvallomásának az a része, amelyben arról beszélt: a nyomozás előrehaladtával egyre világosabbá vált számukra, hogy a Vertical-ügyben Klivinyi egy stróman, de már információjuk volt azokról az emberekről, akik a valódi irányítók lehettek.
Az alosztályvezető tanúvallomása szerint a nyomozás előrehaladtával nyilvánvalóvá vált, hogy információk szivárognak ki a kapitányságról. Klivinyiről a rendőr elmondta: ő stróman volt, a megbízói még kihallgatva se lettek, noha a megbízóival szemben is már megállt az alapos gyanú. Az alosztályvezető készített egy jelentést, amiben mindezt le is írta, megemlítve, hogy a megbízók más bűncselekményekhez is köthetőek. A jelentésben az is szerepelt, hogy a megbízói kör felett „egy politikai elit diszponált”. A jelentés végül az akkori budapesti rendőrkapitány, Gergényi Péter asztalán landolt. Lett is következménye: a kerületi kapitányságtól elvették az ügyet. Kérték, hogy pakoljanak össze minden aktát, és adják azokat át a BRFK-nak. Az alosztályvezető felettese, miután értesült a jelentésről, a tanúskodó rendőr szerint azt mondta neki: „Bazmeg, ha ez kiderül, bukik a kormány.”
A jelentés, amit az alosztályvezető írt, benne a nevekkel, államtitokká lett nyilvánítva.
„A jelentés minősített, így jelenleg nem nevezek meg senkit, akik a jelentésben szerepeltek. Később az is nyilvánvalóvá vált, hogy a nyomozást azért vették el tőlünk, mert túl jól haladt, és Klivinyi Zoltánnál meg kellett húzni a vonalat” – mondta vallomásában az alosztályvezető.
A Vertical-ügy 2008-ban került a bíróság elé első fokon. Klivinyi vádlott lett, ahogy S. Szabina és sok más stróman is. A vádlottak között mindössze egyetlen nő szerepelt, aki a rendőrök szerint is a háttéremberekhez volt köthető (az egyik megbízó élettársa, akit el is ítéltek). Az elsőfokú büntetőper elmarasztaló ítéletét Klivinyi és S. már meg sem várta, elmentek az országból, ezért aztán nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellenük. Később Kanadában kapcsolták le őket, ahol a pár politikai menedékjogot akart kérni, mondván: ügyükben az igazságszolgáltatást korrupt rendőrök akadályozzák.
Miután hazahozták Klivinyit és S.-t, perújítást kértek. S.-t az új eljárásban a bíróság felmentette. Csakhogy az ügye másodfokon a Pécsi Ítélőtáblára került, ahol hatályon kívül helyezték azt. Múlt héten ért véget az elsőfokú tárgyalása, a bíróság felmentette a vádak alól.
A megbízók, a milliárdos csalás kiagyalói, akikről a rendőröknek is tudomásuk volt, soha nem kerültek bíróság elé.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)