Az elmúlt napokban leginkább az új Nemzeti alaptanterv irodalomról és történelemről szóló részei körül folyó szakmai, ideológiai és politikai küzdelmekről lehetett olvasni. Nahalka István oktatáskutató most elkészítette az új NAT természettudományi részének bírálatát. 

A kutató szerint a NAT természettudományi részében vannak pozitívumok, megfelelő elemek, ezek azonban több évtizedes felismeréseknek felelnek meg, és már a 2003-as és a 2007-es NAT-ot is jellemezték.  

1. A természettudományok társadalomorientált szemlélete: a fenntarthatóság, az egészség, a hétköznapi természettudomány, a technika szerepe, harc az áltudományok ellen, a tudománytörténeti és tudományfilozófiai vonatkozások fontossága.
2. A módszertani korszerűség, amit azonban szinte megsemmisít a "tananyagtúltengés", amely nem teszi lehetővé korszerű módszerek alkalmazását
3. Lehetőség a természettudományos tantárgyak (fizika, biológia, kémia) integrációjára az 5–6. évfolyamon. (A NAT szerint akik a 11. évfolyamon  nem tanulnak emelt óraszámban vagy fakultáción természettudományos tantárgyat, azok is tanulhatnak integrált természettudomány tantárgyat, vagy a fizika, kémia, biológia, földrajz tantárgyak egyikét kell tanulniuk heti két órában.)

Nahalka szerint súlyos probléma, hogy a természettudományos részben is óriási a tananyag. Hiányolja, hogy az 1-2. osztályban nincs természettudományos tantárgy, "mintha a gyerekek természetmegismerő folyamatai két évre szüneteltethetők lennének." 

Részletesen kifejti, mi a probléma a NAT tudomány-, megismerés- és tanulásszemléletével, amely a világban már a 70-es években is túlhaladottnak számított.

Mi még mindig azt hisszük, hogy a gyerekek úgy ismerik meg a világot, hogy fokozatosan összegyűjtik a részismereteket, az adatokat, és ezekből általánosítanak, vonnak ki absztrakt fogalmakat, összefüggéseket, elméleteket. Ez a pozitivista, induktív-empirista tudományfelfogásra hajaz, amely már vagy 60 éve háttérbe szorult. 

A pedagógiában megszületett konstruktivista tanuláselmélet szerint viszont " nem mi pakoljuk össze a gyerek fejében kis ismerettéglákból a tudás épületét, hanem a gyerek maga konstruálja saját tudását". Ehhez ugyan kell a tanár is, kellenek az empirikus megismerési formák (a természettudományokban a megfigyelés, a mérés, a kísérletezés), de a folyamat valójában az előzetes tudásra, méghozzá az elméletekbe szervezett előzetes tudásra épül, abból indul ki. Ez az, amit a mi tanterveink nem tudnak, és a mostani NAT sem - írja Nahalka István, akinek részletes elemzését a blogján lehet elolvasni.