Megjelent a legújabb drogfogyasztással kapcsolatos statisztikákat és tendenciákat bemutató éves minisztériumi jelentés. Egyre több embert kapcsol le a rendőrség kábítószer miatt, a kiszabott börtönbüntetések száma is folyamatosan növekszik. Viszont nincs javulás hepatitis C fertőzöttség terén, és a kezelésbe kerülők számának változása sem mutat jól. A jelentésből az is kiderül, hogy prevenciós programokra és kutatásokra sokkal kevesebb pénz jut, mint amennyire szükség lenne.
Megjelent a Nemzeti Drog Fókuszpont 2019-es jelentése, ami a magyarországi droghasználattal kapcsolatos legújabb, 2018-as évre vonatkozó statisztikákat, tendenciákat mutatja be. A 200 oldalas jelentést azért is érdemes átolvasni, mert az Emmi alá tartozó Nemzeti Drog Fókuszpont adja ki, mégis hiteles képet ad a hazai droghelyzetről. (Ez nem mindig volt így.) Talán ez az oka, hogy nem is reklámozták agyon a megjelenését.
Rögtön a tartalomjegyzék után egy beszédes megállapítással indít az adatokban és statisztikákban bővelkedő jelentés:
A kábítószer-probléma kezelésére fordított közkiadásokról nem áll rendelkezésre részletes információ.
Egészen pontosan ez azt jelenti, hogy 2008 óta nem készült átfogó felmérés arról, mennyit költ a magyar állam kezelésre, kutatásra, megelőzésre, ártalomcsökkentésre és egyéb szociális ellátásra. (2007-ben, az utolsó vizsgált évben 10,6 milliárd forintot, ennek 60-75 százalékát a büntető igazságszolgáltatásra.) Amit még lehet tudni, hogy 2016-ban 741 millió forintot költött a kormány megelőzésre, kezelésre és egyéb drogpolitikai célokra, ami ugyan duplája volt az azt megelőző évek ráfordításának, de még mindig messze elmaradt attól, amennyit első Orbán-kormány költött ilyen célra.
Az állami kábítószerügyi pályázatok adataiból ki lehet hámozni, hogy 2018-ban mennyi pénz jutott például drogfogyasztással kapcsolatos kutatásokra, kábítószer-prevenciós és szendélybetegek felépülését támogató programokra. Ezekből az is látszik, hogy sokkal több pénzre lenne szükség ezen a területen, mint amennyi végül jut. 2018-ban 186 pályázat érkezett be a minisztériumhoz, ezekből 138-at támogattak. Összesen 350 millió forintot osztottak szét a pályázók között, miközben az összigény ennek több mint a kétszerese, 778 millió forint volt.
Kutatásokra például 131 millió forintot, prevenciós programokra pedig 402 millió forintot kértek, előbbire 30 milliót, utóbbira 170 milliót hagytak jóvá.
Miközben a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok támogatásánál például 90 százalékban fedte a megítélt összeg az igényeket. A prevenciós programokra vonatkozó adat azért is érdekes, mert a megelőzés elvileg a 2013-ban elfogadott új nemzeti drogstratégia egyik sarkalatos pontja. A prevenciós programok hatékonyságára még visszatérünk.
Mivel nem készülnek átfogó, reprezentatív kutatások, nem tudni, hogyan alakultak Magyarországon a drogfogyasztási szokások. Így azt sem lehet megmondani, kevesebben drogoznak-e, mint az új stratégia előtt. Az utolsó országos kutatást még 2015-ben végezték, az alapján minden tizedik magyar felnőtt (18-64 éves korosztály) fogyasztott már élete során legalább egyszer valamilyen tiltott szert, a fiatal felnőttek (18-34 éves korosztály) körében ez arány 17 százalék.
Legtöbben a marihuánát vagy a hasis próbálják ki (felnőtt népesség 7,4 százaléka), utána következik az ecstasy (4 százalék), a herbál vagy biofű néven ismert szintetikus kannabinoidok (1,9 százalék), az amfetamin (1,7 százalék) és a kokaint megelőzve a többnyire kristály néven futó szintetikus stimulánsok (1,3 százalék). A fiatal felnőtteknél ugyanez a sorrend, csupán a szereknél szereplő arányok duplázódnak.
Az iskoláskorúak szerhasználatáról sincsenek friss adataink. Egy 2014-es felmérés szerint a 9-10. évfolyamos tanulók körében szintén a marihuána számít a legelterjedtebbnek (18,6 százalék), a biofű vagy herbál a második (10 százalék). Utóbbiak főleg olcsóságuk és könnyű elérhetőségük miatt elterjedtek. Utánuk egyébként a különböző gyógyszerek, altatók, nyugtatók és fájdalomcsillapítók jönnek. A fiatalok 5,8 százaléka próbált ki valamilyen stimuláns szert (metamfetamin, MDMA, kokain, szintetikus katinonok)
A 16 éves középiskolások körében készült 2015-ös European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs (ESPAD) vizsgálat azt mutatta, hogy szoros összefüggés van a stimuláns típusú szerek fogyasztása és a szociodemográfiai háttér (iskola helye és típusa, családszerkezet, anyagi helyzet) között: minél rosszabb körülmények közül jöttek a fiatalok, annál gyakoribb volt körükben a droghasználat. A kistelepüléseken élők és tanulók, a szakiskolába járók a korosztályos átlagnál nagyobb arányban nyúltak ezekhez a szerekhez.
Ugyanez mondható el a herbál/biofűről. Az 2015-ös ESPAD kutatás szerint háromszor annyi szakiskolás (15,6 százalék) fogyasztott biofüvet vagy herbált, mint a gimnazista, de a csonka családban nevelkedők körében is magas (14 százalék) volt a kipróbálók aránya. Nem csak kutatások mutatnak aggasztó tendenciát: a gyermekvédelmi szakellátásban és javítóintézetekben dolgozó szakemberek tapasztalata is az, hogy a hátrányos helyzetű fiataloknál egyre súlyosabb probléma a droghasználat.
2013-ban az új Büntető törvénykönyvvel Európa egyik legszigorúbb drogtörvényét vezették be Magyarországon, amitől a fogyasztás és terjesztés visszaszorulását remélte a kormány. (Akár két év letöltendő börtönbüntetés is járhat egy füves cigarettáért, spangliért. Ezt egyszer lehet kiváltani eltereléssel.) Nehéz megmondani, mennyire volt eredményes a szigor, mivel a lefoglalások számában nincs csökkenés, a mennyiséget tekintve pedig ingadozás figyelhető meg, és ahogy írtuk, a fogyasztási szokásokról nincs friss kutatás.
Ami biztos: ahogyan az alábbi ábra mutatja, a statisztikák szerint 2015-től kezdődően évről évre több embert ítéltek el kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt. Börtönbe is egyre többen kerültek, 2015-höz képest háromszor annyian.
Még látványosabb a kábítószer-kereskedelem miatt elítéltek számának növekedése: 2015 és 2018 között majdnem meghétszereződött a számuk.
Nőtt a szabálysértési ügyek száma is, mégpedig 83 százalékkal 2017-hez képest (3072 eset).
Mindez a megnövekedett rendőri figyelemnek is betudható.
Ugyanakkor továbbra is igaz, hogy kábítószer-bűncselekmények mintegy 80 százaléka fogyasztással függ össze, és a fogyasztók jellemzően csekély mennyiségű kábítószerrel buknak le.
A szórakozóhelyek ellenőrzésére is komolyan ráfeküdt a rendőrség. Míg 2017-ben 8581 helyet ellenőriztek, addig 2018-ban csak 5462-öt, viszont majdnem háromszor annyi emberrel szemben intézkedtek a razziák során: 2017-ben 17 ezer, 2018-ban 50 ezer.
A jelentés szerint a dizájnerdrogok robbanásszerű terjedése nemcsak a drogszakmát, hanem az igazságszolgáltatást is új helyzet elé állította. Komoly fennakadásokat okoz az ítélkezésben, hogy mire ítélet születik egy ügyben, lehet, hogy addigra a dizájner szer átkerül a kábítószerek listájára, vagyis szigorúbb megítélés alá esne a bűncselekmény. Másrészt mivel teljesen kiszámíthatatlan a dizájnerszerek hatása, így gyakran a kirendelt szakértők sem tudják megállapítani, hogy mekkora mennyiség számít átlagos adagnak. A problémát többször jelezték az Alkotmánybíróságnak, eddig eredmény nélkül.
A bűnügyi statisztikák mellett azt is érdemes megnézni, hogyan alakul a kezelésbe lépő drogfogyasztók száma, hiszen a megelőzés és az ellátás a drogpolitika másik fontos célja. 2018-ban több mint 4700-an kerültek kezelésbe kábítószer-probléma miatt, 90 százalékuk specializált járóbeteg ellátásban, ami jelenthetett drogambulanciát, addiktológiát, valamilyen alacsonyküszöbű szolgáltatást vagy pszichiátriát. 2017-hez képest minimális eltérés tapasztalható ezen a téren, ugyanakkor tovább nőtt azok aránya, akik elterelés révén kerültek az ellátórendszerbe: 2017-ben 72 százalék volt az arányuk, egy évvel később már 80 százalék. Ez is a megnövekedett rendőri aktivitással magyarázható.
Ez akár azt is jelenthetné, hogy a szigorúbb rendőrségi fellépésnek köszönhetően több droghasználó jut ellátáshoz. Csakhogy többségük (56 százalék) megelőző-felvilágosító szolgáltatásban vett részt, kevesebben voltak, akik komolyabb szerhasználati problémával, például függőséggel kerültek ellátásban. Sőt, 2017-hez képest majdnem 500 fővel csökkent azok száma, akik magasabb szintű ellátást kaptak.
Legtöbben kannabisz miatt kerültek kezelésbe (3174 fő), számuk az elmúlt években folyamatosan nőtt. A kezelésbe jutás második leggyakoribb oka a különböző stimulánsok fogyasztása volt, a dizájnerszerek (kristály, herbál, biofű) kerültek a harmadik helyre.
A biofüvet, herbált vagy kristályt fogyasztók többsége intenzív használónak számított, azaz kezelésbe kerülésük előtt szinte napi rendszerességgel fogyasztották ezeket a drogokat. Az is látható az adatokból, hogy ezek a szerhasználók 2014 óta egyre kisebb arányban jutnak ellátáshoz. Ennek az lehet az oka, hogy főleg hátrányos helyzetű, marginalizált társadalmi csoportok - szegregátumokban élők, hajléktalanok, gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő fiatalok - használják a súlyos pszichés tüneteket okozó szintetikus szereket.
Szintén nem jó hír, hogy 2008 és 2018 között három évvel emelkedett a kezelésbe jutó droghasználók átlagéletkora (25,3 évről 28,1 évre). Ez azért baj, mert azt mutatja, hogy egyre kevesebb fiatal droghasználó jut kezelésbe. A 18 évnél fiatalabb droghasználók ellátása eleve hiányos, az ország egyes területein nem is létezik számukra segítség. Mindössze három rehab fogad tinédzsereket, ezek között csak egy van, ami lányokat is.
A kábítószerfogyasztás egyik legkomolyabb egészségügyi következménye az olyan fertőző betegségek terjedése, mint a HIV, a hepatitis B és C. Az elmúlt 4-5 évben Magyarországon megnőtt a hepatitis C vírussal fertőzött drogfogyasztók száma. 2011-ig 25 százalék körül alakult az országos átlag fertőzöttség szempontjából, azaz minden negyedik megszűrt intravénás szerhasználó volt fertőzött. Ez a szám 2014-re csaknem megduplázódott, 48 százalékra nőtt az érintettek aránya. Budapesten ennél is magasabb, 60 százalékos fertőzöttséget mérték, de akadt olyan vidéki város, ahol a még a fővárosinál is rosszabb eredmények születtek.
A drasztikus növekedés mögött a dizájner drogok megjelenése és elterjedése állt: néhány év alatt teljesen kiszorították a klasszikus szereket (heroin, amfetamin). Hatásuk miatt a dizájnereket sokkal gyakrabban kell injektálni, másrészt a kevésbé edukált használóik között gyakoribb a fecskendők megosztása is, ami tovább növeli a vírus átadásának kockázatát. A két legnagyobb budapesti tűcsereprogram 2014-es bezárása sem segített a helyzeten: a droghasználók nehezebb jutottak steril tűhöz, ritkábban mentek el szűrésre, elveszítették kapcsolatukat az egészségügyi és a szociális ellátórendszerrel. A fokozott rendőri jelenlét csak ráerősített erre.
Több éves kihagyást követően 2018-ban készült újra országos vizsgálat a hepatitis-fertőzöttség mértékéről az európai uniós finanszírozású HAREACT projekt keretében. Ennek eredményeit egyedül a Nemzeti Drog Fókuszpont friss jelentésében publikálták. Eszerint a szűrésben résztvevő intravénás droghasználók 44 százaléka volt hepatitis C-vel fertőzött (Budapest: 42,7 százalék, vidéki városok: 44,3 százalék), a 25 évnél fiatalabbak 40 százaléka volt érintett.
Hiába csökkent néhány százalékponttal a fertőzöttség szintje a 2014-es állapothoz képest, ez nem jelenti azt, hogy javult volna a helyzet vagy kevesebb lett a droghasználó.
Ezt onnan lehet tudni, hogy a vidéki városokban, ahol 2014 után is működtek nagyobb tűcsereprogramok, nem csökkent olyan drasztikusan a kliensek száma, mint Budapesten, ahol néhány év alatt gyakorlatilag megfeleződött az ellátottak köre.
A hepatitis C fertőzöttség visszaszorítását az is nehezíti, hogy az intravénás droghasználók egyre nagyobb számban állnak belélegzéssel (úgynevezett fóliázás) történő használatra. Emiatt a szakemberek nehezebben érik el ezt az eleve rejtőzködő szerhasználói csoportot. Mindez azt is eredményezte, hogy egyre kevesebb intravénás droghasználó jut kezelésbe: 2011 és 2018 között 69 százalékos csökkenés (477-ről 147-re) volt megfigyelhető.
Egyfajta válaszlépésként a közelmúltban több olyan program indult (a Válaszút Misszió, az INDÍT Közalapítvány és a Drogprevenciós Alapítvány programja), aminek kifejezetten az a célja, hogy a hepatitisszel fertőzött droghasználókat juttassanak gyógyszeres kezeléshez.
A drogprobléma a börtönökbe is begyűrűzik. A 2018-as éves intézményi vizsgálat azt mutatta, hogy a részt vevő rabok (2146 fő) közel fele használt valamilyen kábítószert élete során, 2015-ben ez az arány még 31,8 százalék volt. Ennél természetesen jóval több rab érintett, hogy pontosan hány, arról megint csak nincsenek friss adatok. Az utolsó, 2008-as reprezentatív kutatás szerint a teljes fogvatartott populáció 43 százaléka próbált ki bekerülése előtt valamilyen tiltott drogot. Ez több ezer embert jelentett már akkor is.
Általánosságban elmondható, hogy a fogvatartottak körében gyakoribb a dizájnerr drogok fogyasztása és a magas kockázatú intravénás használat is. Nem meglepő, hogy a HIV, illetve a hepatitis B és C fertőzöttség aránya magasabb is a fogvatartottaknál, mint a teljes népességben.
A börtön falain belülre jellemzően a dizájner drogok jutnak be, a szerrel átitatott papír (például boríték), dohány vagy tea formájában. A minisztériumi jelentés szerint ezek felderítésére nincsenek felkészülve a börtönök, a kábítószer-kereső kutyák sincsenek kiképezve az ilyen típusú anyagok felismerésére. Többek között emiatt szigorították néhány éve a csomagküldés szabályait. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) adatai szerint évente 250-300 gyanús csomagot foglalnak le.
A 2018-as jelentésben közöltek először adatokat arról, hogy a 31 hazai büntetésvégrehajtási intézetben milyen ellátási formák működnek. Vannak olyanok, amik csak egyes intézetekben érhető el: túladagolást megelőző tanácsadás hat helyen, míg drogprevenciós körlet, fekvőbeteg ellátás és társadalomba való visszailleszkedést segítő program a börtönök felében működik. Ez nem feltétlenül probléma, oda szállítják azokat, akiknek szükségük van valamelyikre.
Vannak olyan jellegű ellátások is, amikre ideális esetben mindenhol szükség lenne. Ilyen például a fertőző betegségek (HIV, hepatits B és C) szűrővizsgálata: HIV-re és hepatitis C-re 22 helyen, míg hepatitis B-re cak 16 helyen szűrnek. Helyben elérhető kezelés sincs mindenhol: hepatitis C kezelés 14-15 börtönben, HIV kezelés 7 börtönben működik. Még rosszabb arányban kaphatnak a rabok opiát-helyettesítő kezelést, mindössze három intézet jelölte meg, hogy biztosítják ezt a típusú terápiát.
A most kiadott jelentés foglalkozik először az iskolai drogprevenciós programok eredményességével. A 2018-ban készült online felmérésben olyan tanulókat kérdezték meg, akik az azt megelőző öt évben drogprevenciós programokon vettek részt. Több mint 1100, 14-18 éves és 14-25 éves fiatal töltötte ki a kérdőíveket. Ezekből az derült ki, hogy többnyire előadás formájában valósult meg a prevenció, mindössze a tanulók néhány százaléka vehetett részt egyéni vagy családi foglalkozáson. A tanulók több mint fele olyan prevenciós programon vett részt, amit rendőr tartott. Nem csoda, hogy ezek jórészt a kábítószerek veszélyeire fókuszáltak. Szintén nagy hangsúlyt kapott, hogy tilos kábítószereket fogyasztani.
Ártalomcsökkentésről és a társas kapcsolatok megértéséről - ami szorosan kapcsolódik a drogfogyasztáshoz és a függőségekhez - viszont csupán a programok tizedén esett szó.
A válaszadók többsége (53 százalék) hitelesnek tartotta a prevenciós programokat. Beszédes ugyanakkor, hogy mindössze 9 százalékuk mondta azt, hogy a prevenció hatására megváltozott a véleménye a drogokról. Az is érdekes adat, hogy a fiatalok tizede érezte úgy, hogy őszintén beszélhet saját problémáiról, tapasztalatairól a foglalkozásokon. Ott volt magasabb (31 százalék) ez az arány, ahol korábbi drogfüggő tartott előadást.