„Mi, egyházi iskolákban dolgozó alulírott pedagógusok a társadalom egészével együtt fájdalmasan érzékeljük a magyar oktatás régóta elhúzódó, súlyos válságát” – írják állásfoglalásukban azoknak az egyházi iskoláknak a tanárai, akik több százan névvel is felvállalva tiltakoznak a jövőre bevezetendő új Nemzeti alaptanterv (NAT) ellen. Az állásfoglalást a fővárosi Piarista Gimnázium honlapján lehet elolvasni.
Bár a kormány szerint hosszas tárgyalás előzte meg a bevezetését, az utóbbi hónapokban egymást érték a különféle pedagógiai szakmai szervezetek részéről a kritikák az anyaggal kapcsolatban.
Ezekről a kritikákról az Index is részletesen beszámolt. Kásler Miklós miniszter ugyanakkor azt mondta, a tantervek konszenzus alapján jöttek létre, és figyelembe vették az első változatra érkezett körülbelül ezer észrevételt.
Azt is mondta, hogy az új alaptanterv ellen tiltakozók száma csekély, sőt kormányzati részről ideológiai és politikai okokkal magyarázták a NAT bevezetése elleni tiltakozásokat. Ehhez képest most a kormánnyal ideológiailag azonos oldalon álló egyházi iskolák tanárai, nevelők, pedagógusok végeláthatatlan sora írta alá azt az állásfoglalást, amelyben többek között az olvasható, hogy „az alaptantervvel és a kerettantervekkel szemben világnézeti meggyőződéstől függetlenül, szakmai alapon indokolt és kívánatos a sok szempontú, lényeget érintő kritika. Sürgősen meg kellene teremteni azt a fórumot, ahol a tanterv szakmai vita tárgyát képezheti, nem pedig politikai érdekek eszközeként szolgál.”
Bár üdvözlendőnek tartják, hogy az új NAT bevezetőjében korszerű pedagógiai szemléletet, a differenciálást, aktív tanulást, a képességfejlesztést vár el, de szerintük
ennek a korszerű pedagógiának az érvényesülését azonban ellehetetleníti az alaptantervben és a kerettantervekben előírt hatalmas tananyagmennyiség (...) Úgy látjuk tehát, hogy a magyar oktatás egészének várt megújulását – néhány részterület kivételével – a bevezetett Nemzeti Alaptanterv és a kerettantervek nem segítik, hanem akadályozzák.
Az aláírók szerint „minden változás lehetetlen az oktatásban addig, amíg a változtatások végrehajtói, a pedagógusok nem rendelkeznek az ehhez szükséges idővel, energiával, akaraterővel. A kollégák jó része fáradt, reményvesztett, napi szinten kudarcokkal küzd. Pedagógiai változásokról, szemléletváltozásról akkor érdemes egyáltalán beszélni, ha a pedagógusok ehhez megkapják az alapvető támogatást.”
Írnak a „megalázóan alacsony pedagógusbérekről", ami lehetetlenné teszi a tanári hivatás teljes megélését, az értelmiségi életformát. Bérrendezésre van szükség, írják.
Szükség van továbbá az órarendek határozott csökkentésére, hiszen mint írják, heti 24-26 megtartott tanórában nem lehet minőségi munkát végezni.
A pedagógusok
folyamatosan időhiánnyal küzdenek. Vagy kizsákmányolják önmagukat, lelki és testi egészségüket, vagy kénytelenek a maguktól elvárt színvonalból lejjebb adni. A minőségi munka érdekében az óraterhek határozott csökkentésére van szükség!
Szerintük a pedagógusok egyszerűen fel sincsenek készítve az új század kihívásaira. A társadalmi bajok az iskolában hatványozottan jelennek meg: a tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő diákok növekvő aránya mutatja ezt.
Ami miatt szemléletváltozásra van szükség, amelyhez a tanároknak támogatást kell kapniuk: elsősorban időt, minőségi tanári továbbképzést és szakmai kísérést kérnek, olvasható az állásfoglalásban.
Úgy látják, hogy „a tanárhiány mára jó néhány helyen már az alapfeladatok ellátását veszélyezteti”. Egyre kevesebben jelentkeznek tanárképzésre, sokan a diploma után nem is tanárnak állnak, „a pályakezdők egy része pedig rövid időn belül el is hagyja az iskolát”. Ezt az alacsony megbecsülésre és a fizetésre vezetik vissza.
Az aláírók azt is írják, hogy „az új Nemzeti alaptanterv bevezetése és a kerettantervek megjelenése sokéves-évtizedes kérdéseket hozott újra felszínre. A magyar oktatás megújulásának elmaradása hosszan tartó károkat okoz mindannyiunk számára, a magyarság kulturális, lelki és anyagi gyarapodását fenyegeti. Széles körű megegyezést sürgetnek az oktatás minden szereplőjének részvételével.
Elengedhetetlen, hogy a köznevelés rendszerének mindenkire gondja legyen. Egy szétszakadó társadalomban reményt, utat, modellt kell kínálnunk mindenkinek, hiszen elsősorban az iskola az a hely, ahol egy igazságosabb társadalom megszülethet. Az eddiginél nagyobb odafigyeléssel kell tehát fordulnunk a lemaradók, a nehézségekkel küzdők, a mélyszegénységben élők, a kirekesztettek felé.
Az aláírók a budapesti Piarista Gimnázium tanárai, a kecskeméti Piarista Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Óvoda tanárai, a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium tanárai, a váci Piarista Gimnázium és Kollégium tanárai, az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium tanárai, a szentendrei Ferences Gimnázium tanárai, Deák Téri Evangélikus Gimnázium tanárai, a budapesti Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium tanárai, Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanárai, a budapesti Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium tanárai, a budapesti Ward Mária Általános Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Szakgimnázium tanárai, budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium tanárai, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium tanárai, a dunakeszi Krisztus Király Római Katolikus Általános Iskola tanárai, a hajdúsámsoni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Gimnázium és AMI tanárai, a bajai Szent László ÁMK Általános Iskolája tanárai, a soproni Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola tanárai, a budapesti BZSH Scheiber Sándor Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium tanárai, a tordasi Sajnovics János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanárai, a budapesti Szent József Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium tanárai, a budapesti VIK Vendéglátó, Turisztikai, Szépészeti és Üzleti Baptista Középiskola tanárai, Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium tanárai, a Bölcsesség Kezdete Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Bodrog tanárai, a mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium tanárai és nevelői, a miskolci Nebuló Általános Iskola tanárai, a kunszentmiklósi Baksay Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola tanárai, a Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnázium, Budapest nevelőtestületének tagjai, a budapesti Szent II. János Pál Iskolaközpont tanárai, és még több tucat egyházi iskola tanárjai névvel, illetve név nélkül, akik így tiltakoznak az új Nemzeti alaptanterv bevezetése ellen.
Az Origo csütörtöki cikkében sorra határolódnak el a nyílt levéltől az egyházak képviselői. Szilvásy László, a magyar piaristák tartományfőnöke szerint ez "tanárok egy csoportjának a véleményét tükrözi, semmiképpen nem tekinthető semmilyen módon hivatalos állásfoglalásnak egyik egyházi intézményfenntartó részéről sem. Így természetesen nem a Piarista Rend Magyar Tartományának hivatalos állásfoglalása."
Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára szerint "a budapesti Piarista Gimnázium nevelőtestületének több tagja fogalmazta meg az állásfoglalást, így az nem képviseli a katolikus, illetve az egyházi iskolák egészét, hanem egy magánkezdeményezésnek tekintendő".
Papp Kornél, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinati Oktatási Irodájának vezetője azt írta: határozottan visszautasítja azt a módszert, amellyel lejáratják az egyházi iskola fogalmát. Amennyiben a tiltakozók sajtónyilvánosságot kívánnak teremteni önös céljaikhoz, akkor azt kizárólag a piaristák nevében tegyék meg, írta Papp, aki szerint a levél aláírói a politikai szerepvállalás útjára léptek. Az egyház elvárja, hogy "az egyházi iskolákat ne járassák le, állásfoglalásukkal azt a látszatot keltve, mintha minden egyházi iskola felsorakozna Önök mellé".