Sándort azért engedték ki 2015-ben az előzetes letartóztatásból, mert a 73 éves, valaha ügyvédként dolgozó férfi beismerte és megbánta tettét. Sándort azután tartóztatták le, hogy meg akart öletni egy neki több millió forinttal adós családot, a gyilkossággal egy kőművest bízott meg. A kőműves azonban ahelyett, hogy teljesítette volna a megbízást, szólt a rendőrségnek, Sándor lebukott. Miután Sándor kiszabadult, újra előbújt belőle az ördög. Miközben előzetesben ült, élettársa elhagyta, ezért Sándor úgy döntött, a nő új barátját öleti meg. A „munkával” megbízott egy ukrán bérgyilkost, abban bízva, hogy vele biztosra megy. Nem is tévedhetett volna nagyobbat. A bérgyilkos valójában egy fedett nyomozó volt, aki csak eljátszotta a szerepét, hogy így buktassa le Sándort. 

Ez a bűnügy egyike azoknak, amelyekben a rendőrség fedett nyomozót vetett be.  A fedett nyomozó fiktív személyazonossággal és fiktív élettörténettel, vagy ahogy a szakzsargonban nevezik, legendával leplezi valódi, nyomozói énjét.

Ahhoz, hogy egy nyomozásban fedett nyomozót alkalmazzanak, ügyészségi jóváhagyás kell. Amikor a nyilvánosan elérhető bírósági határozatok között böngésztünk, tucatnyi olyan ügyet találtunk, amiben fedett nyomozók szerepeltek. Legtöbbször kábítószer-kereskedőket buktattak le így, de a paletta azért ennél szélesebb. Megesett, hogy egy nagyüzemben működő, állami nyelvvizsgát ígérő bűnszervezet lebuktatásához vetettek be fedett nyomozót, aki úgy szerzett német nyelvből nyelvvizsgát, hogy amúgy egy szót sem tudott németül, de fizetett a papírért. 2006-ban az adóhivatal egyik baranyai főosztályvezetőjének felnőtt korú gyermekét akarták elraboltatni és megölni bűnözők, a feladatra akkor is egy fedett nyomozó vállalkozott, így a kegyetlen terv meghiúsult. Ám nem minden akció ért el sikereket. Emlékezetes, néhány évvel ezelőtt az egyik szocialista politikust, Hiszékeny Dezsőt vádolták korrupcióval, az ő leleplezésére irányuló akcióban is szerepet kapott egy fedett zsaru, ám a vád a bíróságon megdőlt, Hiszékenyt jogerősen felmentették.

A kilencvenes évek legelején, amikor a hazai szervezett alvilág az aranykorát élte, a rendőrség a mai viszonyokhoz képest eszköztelen volt. Akkor még nem létezett például tanúvédelmi program sem, és fedett nyomozókat sem képeztek. Pedig igény volt rá, ha máshonnan nem, akkor külföldről. Például az úgynevezett „ellenőrzött szállításoknál”, amikor külföldi fedett nyomozók országokon át kísértek egy illegális szállítmányt, hogy kiderítsék, hova és kihez tart. Ha a szállítmány Magyarországon keresztül is áthaladt, akkor a magyar rendőrség sem passzolhatta le a munkát, részt kellett venni az ilyen akciókban. Az ilyen feladatra nem lehetett bevetni egy bizalmas rendőrségi kapcsolatot, rendőr kellett. Akkoriban a fedésben dolgozó nyomozókat a zsaruk tárgyaló tiszteknek nevezték, persze papíron ez a kifejezés nem létezett. 

Amikor még okosba' kellett megoldani

Arról, hogy mit és hogyan csinálnak a fedett nyomozók és hogyan képzik ki őket, legelőször a belgák okították a magyar zsarukat még a kilencvenes években. A magyar rendőrségen a fedett nyomozást még nem szabályozta semmi, az 1994-es rendőrségi törvény sem, igaz, lehetőséget adott arra, hogy egy rendőr leplezze rendőr énjét („a rendőri jelleg leplezésével információt gyűjtsön”), ha egy felderítés ezt megkívánta. De mivel nem voltak előre lefektetett szabályok, így ha történtek is ilyen akciók, azt „okosba” kellett megoldani, ami sokszor járt azzal, hogy külön egyeztetni kellett rendőrségi vezetővel, ügyésszel, bíróval és az akcióban részt vevő rendőrök sem tudták, mik valójában a lehetőségeik vagy éppen a korlátok.  A rendőri vezetésnek ez valahol kényelmes is volt, hiszen a szófukar szabályozás nagyobb szabadságot is adott, míg egy esetleges szabályozás korlátozottabb lehetőségekkel járt volna. Néhány rendőr mindenesetre addig-addig rágta a vezetőség fülét, hogy a kilencvenes évek közepétől már létezett olyan csoport, ami gyakorlatilag már képzett és alkalmazott is fedett nyomozókat. Vagy ahogy a zsaruk nevezik őket: fedeleseket.

Míg a kémeknek egy idegen, sokszor ellenséges államban kell hírszerzést folytatniuk, addig a fedett nyomozók feladatai közé tartozhat például a bűnügyi hírszerzés, amikor az alvilágban kell információkhoz jutniuk. Ez korántsem veszélytelen feladat, ezért olyan konspirációs technikákat kell készség szinten elsajátítaniuk, amelyeket jellemzően a titkosszolgák alkalmaznak. Például fel kell tudniuk ismerni, hogy ha figyelik őket, le kell tudniuk rázni a követőiket és olyan, biztonságos módon kell találkozniuk és információkat átadniuk a velük kapcsolatba álló rendőr kollégának, hogy még véletlenül se lepleződjenek le. De a titkosszolgálati munkával ellentétben, ahol a hírszerzők csak bizalmas vagy titkos információkat továbbítanak, a fedett nyomozók – ha jól végzik a dolgukat – a végeredményt a saját szemükkel is láthatják. Például a híradóban, amikor a rendőrség arról számol be, hogy állampolgári bejelentés alapján rajtaütöttek egy kábítószerraktáron és a drogkereskedőket elfogták.

Közvetlenül az ezredforduló előtt, 1999-ben született meg az a szabályozás, ami legális eszközöket adott a bűnüldözők kezébe ahhoz, hogy a szervezett bűnözéssel felvehessék a harcot. Amikor 1998-ban az Aranykéz utcában – több más civillel együtt – felrobbantották az éjszakai élet egyik ismert figuráját, Boros Tamást, alvilági és rendőri körökben is tudvalevő volt, hogy a célpont együttműködött bizonyos rendőrökkel, míg más zsaruk vadásztak rá. Ha máshol nem, az Aranykéz utcai merényletnél kibukott, hogy ha a rendőrök csak a Boroshoz hasonló figurákon keresztül tudnak információkhoz jutni, ha nem létezik tanúvédelem, akkor esély sincs a maffiacsoportokkal szembeni harcra. Egy évvel az Aranykéz utcai robbantás után valóban fordulópontot jelentett, hogy új eszközök álltak a rendőrség rendelkezésére, immár szabályozott keretek között. Megjelent a tanúvédelem, a fedett nyomozók képzése, és lehetőségük lett a bűnüldözőknek arra is, hogy fedőintézményeket hozzanak létre. Már 1999 nyarán megtartották az első olyan bírósági tárgyalást is, amelyen először tárták a nyilvánosság elé egy fedett nyomozó operatív úton gyűjtött információit. Abban az ügyben az alvilágba beépült nyomozó 13 kiló amfetamint rendelt meg és vett át egy bűnözőtől, így buktatva le egy háromfős drogkereskedő társaságot.

Noha a fedett nyomozókkal kapcsolatos főbb szabályok a rendőrségi és a büntetőeljárási törvényben is megtalálhatók, és a külföldi szakirodalom is sokat elárul erről a világról, Magyarországon olyan belügyminisztériumi belső utasítások részleteznek egy sor ezzel kapcsolatos kérdést, amelyek minősített adatok, azaz titkosak. Ezért az olyan típusú kérdésekre, hogy mennyi fedett nyomozót és milyen rendszerességgel foglalkoztat a rendőrség, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal  vagy éppen a Terrorelhárítási Központ, vagy hogy mi volt eddig a leghosszabb idő, amíg egy adott ügyön fedett nyomozó dolgozott, biztosan nem fogunk választ kapni – józanította ki az Indexet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának tanszékvezetője, dr. Mészáros Bence rendőr ezredes, a téma szakértője, aki kutatásai során maga is csak nyilvánosan elérhető információkból dolgozik. 

A rendőrségen kívül a Nemzeti Adó- és Vámhivatal és a TEK alkalmazhat a törvény szerint fedett nyomozót, a Nemzeti Védelmi Szolgálat pedig a megbízhatósági vizsgálatok végzése során vetheti be olyan munkatársait, akik kilétüket legendával leplezik. Az általunk átnézett bírósági ítéletek alapján egyébként úgy tűnik, jellemzően kábítószeres vagy korrupciós ügyekben alkalmaz „fedeleseket” a rendőrség, de erre Mészáros szerint egyszerű a magyarázat: ezeknél az ügyeknél rendszerint nincsenek sértettek , hiszen sem az eladónak, sem a vevőnek, sem a korrupcióban részt vevő embereknek nem érdekük feljelentést tenni. Ha viszont nincs feljelentés, nincs ügy sem, ilyenkor pedig sokat segíthet egy fedett nyomozó. Azt azonban nem engedi a szabályozás, hogy a rendőrség általános bűnügyi hírszerzést végezzen, egy-egy fedett nyomozót csak konkrét ügyre lehet ráállítani. Ennek az sem mond ellent, hogy a „fedelesek” között vannak, akiket bűnszervezetekbe történő beépüléssel bíznak meg. Ilyenkor gyanítható, hogy nem csak egyetlen ügy van, hanem több is, de ezt csak a bűnszervezetbe beépülve lehet feltárni. 

Csak legenda legyen, meg egészség

A „fedelesek” speciális képzésen mennek keresztül és a munkájuk során kötelező és rendszeres pszichológiai vizsgálatokon esnek át. Rövid, közép-és hosszabb távú akciókban vesznek részt. A szakirodalom a rövid távú (néhány napos, hetes, esetleg egy-két hónapos) bevetéseket könnyű fedéses, míg a 6 hónapnál hosszabb műveleteket mélyfedéses akciónak nevezi. A fedett nyomozó kettős életet él, és munkája válogatja, hogy milyen gyakran kell a szerepébe bújnia, és meddig marad szerepben.

Lehet, hogy a nyomozó a valós életben Kovács Zoltán és rendőr, de a legendája szerint Medve Zoltán és autószerelő. Ha egy járőr munka közben igazoltatná az utcán, akkor is csak egy Medve Zoltánt látna benne. A fiktív személyazonosság ugyanis betonbiztos: a közhiteles nyilvántartásokban is szerepel, így a „fedelesnek” a kamunevére kiállított okmányai is vannak. Ha mélyfedésben dolgozik, akkor Medve Zoltánként él. Nemcsak a papírjai árulkodnak erről, de a villanyszámláit is ezen a néven fizeti, a társadalombiztosítása is erre a névre szól, és ha netán céget alapít, akkor ezen a néven szerepel a cégnyilvántartásban is. Miközben csak egy szűk kör tudja a rendőrségen belül, ki is ő valójában. Ha a Medve Zoltán szerepét játszó Kovács Zoltán feladata, hogy beépüljön egy bűnszervezetbe, akkor Medve távol tartja magát a rendőrségtől, még a közelébe se megy. Ha valamit üzenni akar a központba, akkor azt a vezető tiszten keresztül teszi meg, akivel konspiráltan találkozik. Egy vezető tiszt alá több „fedeles” is tartozik, egy művelet során ő a közvetítő a „Medve Zoltánok” és a rendőrség között.   

Ha egy mélyfedéses akcióban dolgozó rendőr fiktív adatait kitalálják, célszerű, hogy a keresztnevét megtartsa, mert egy stresszes helyzetben önkéntelenül is reagálhat, ha valaki az igazi keresztnevén szólítja. Ugyanígy a kitalált élettörténetnél is hasznos, ha van köze a valósághoz, mert így könnyebben tud azonosulni vele a nyomozó. Például ha egy „fedeles” valódi énje rajong az autókért, akkor célszerű, ha a fiktív személye is odavan értük. Előfordulhat, hogy egy bűnszervezet le akarja őt ellenőrizni, és ilyenkor azt a látszatot kell keltenie, hogy ő az, akinek mondja magát. „Ha olyan bűnszervezetbe próbál beépülni a nyomozó, ahol a bűnözők sok pénzzel rendelkeznek, akkor a legenda megerősítéséhez a jó autó, a drága ruhák és a sok készpénz is nélkülözhetetlen – ezeket mind-mind a bűnüldöző szerv fizeti, de a fedett nyomozónak persze el kell számolnia ezekkel” – magyarázta az Indexnek dr. Mészáros Bence.

Az Egyesült Államokban egyáltalán nem ritka, hogy mélyfedésben dolgoznak titkos rendőrök. Jay Dobyns például a bűnüldözés történetében elsőként jutott be a Hells Angels motorosklub belső köreibe. Beépített ügynökként teljes jogú tagságot kapott, és csak a hivatalos beiktatására várt, amikor a titkos akciót lefújták, vele egyébként az Index korábban interjúzott is a kalandjairól. De említhetjük az FBI egyik legsikeresebb fedett nyomozójának, Joseph D. Pistonénak az esetét, aki magát betörőnek és ékszertolvajnak kiadva a New York-i olasz maffiába épült be Donnie Brasco álnéven és jutott egészen magas szintre. Pistone mélyfedéses akciójáról készült a Fedőneve: Donnie Brasco című film, a nyomozót Johnny Depp alakította. 

Mintavásárlásoktól az álvásárlásokig

Persze nem csak mélyfedéses akciókból áll a munka, sőt, az ezt a világot közelről ismerők szerint a hosszabb távú bevetések a ritkábbak. Ennél gyakoribb, hogy a bűnüldözők rövid akciókra vesznek igénybe „fedeleseket”. Ilyenkor jelzik ezt a megfelelő szerv felé, amelyik – mint egy szolgáltató – a rendelkezésükre bocsátja a fedett nyomozót. De éppen a „fedeles” biztonsága érdekében ilyenkor is a vezető tiszt közvetít a megrendelők és a „fedeles” között. A vezető tisztnek adják le a „rendelést”, például azt, hogy egy „ukrán akcentussal beszélő bérgyilkos” kellene, vagy egy „egyetemista lány”. Attól függően választják ki a fedett nyomozót, milyen szerepre melyik legenda a legideálisabb. Tipikusan könnyű fedéses akciónak számít például az, ha csak egyszer találkozik a fedett nyomozó a célszemélynek nevezett bűnözővel, és a következő találkozón már nyélbe is ütik azt az üzletet, ami a célszemély lebukásához vezet.

Vannak olyan hosszabb időt igénybe vevő akciók is, amelyek még mindig könnyű fedésnek számítanak. Például ha a már említett Medve Zoltán kapcsolatba lép egy drogkereskedővel, és arra kéri, hadd vegyen tőle mintát a kábítószerből. Mindezt azzal indokolja, hogy az árut aztán ő is továbbadná, de nem mindegy, milyen a minősége. A célszemély ebbe belemegy. Mivel Medve tudja, mikor van a találkozó, a rendőrök pedig feltételezik, hogy a drogkereskedőnek el kell mennie a titkos raktárába, hogy a drogból mintát hozzon, figyelni kezdik őt. Medve megveszi a mintát (ezt nevezik mintavásárlásnak), majd azért, hogy jobban a célszemély bizalmába férkőzzön, egy nagyobb adagra ad le megrendelést. A célszemély ezután újabb drogot ad neki, ezt nevezi a szakzsargon bizalmi vásárlásnak.

Ekkor már nagyon nagy tételben kér kábítószert, a célszemély pedig megbízik benne, és tudja azt is, hogy Medve fizetőképes. Mivel a nagy tételt már mozgatni kell, esetleg több raktárból kell beszerezni, ezért a célszemély elvezeti az őt figyelő rendőröket azokra a titkos helyekre (depókra), ahol nagy tételben vannak a drogok. Miután sor került az álvásárlásra, a rendőrség tetten éri őket, a célszemélyt, azaz a drogkereskedőt lebuktatják, a raktárait felszámolják. Persze ha Medve mélyfedésű, akkor nem valószínű, hogy őt fogják egy ilyen akcióban feláldozni. Ennél valószínűbb, hogy Medve lesz az, akin keresztül egy másik, könnyűfedéses nyomozó be tud kerülni abba a körbe, ahol kapcsolatba léphet a célszeméllyel. Minél több lánc van beiktatva Medve és a célszemély között, Medve annál nagyobb biztonságban van.

Ahogy tehát a fenti példákból is láttuk, a magyar fedett nyomozóknak a törvény szerint lehetőségük van bűnszervezetbe, sőt 2018 óta akár terrorszervezetbe is beépülniük, mintavásárlásokat, bizalmi vásárlásokat, álvásárlásokat bonyolítaniuk, és ellenőrzött szállításokban részt venniük.

Egy fedett nyomozó kétféleképpen épülhet be egy bűnbandába. Az egyik leggyakoribb eset, hogy egy hatósággal együttműködő bűnöző „beviszi” őt a társaságba. A másik lehetőség, hogy egy már beépült fedett nyomozó juttatja be. Van egy harmadik opció is, a minden külső segítség nélküli kapcsolatfelvétel, az ún. „hideg megismerés”, ennek sikere azonban erősen kétséges, különösön komoly bűnözői körök esetén – mutat rá dr. Mészáros Bence.

Egy bűnöző szemével

Az Indexnek egy, korábban többkilónyi kábítószerrel üzletelő drognagykereskedő azt mondta, maga sem tudja, volt-e olyan eset, amikor fedett nyomozó buktatta le. Legfeljebb csak sejti. Példaként említett egy olyan esetet, amikor egy számára idegen ember többször mintát vásárolt tőle, majd eltűnt, néhány hétre rá pedig a rendőrség rajtuk ütött, és a nyomozók tudták, hol vannak a raktáraik. Óvatlanságát a drogkereskedő az Indexnek azzal magyarázta, hogy nem volt mitől tartania, az idegen ugyanis olyan pszichotrop anyagot vásárolt tőle, ami a vásárláskor még legálisnak számított, mert nem volt rajta a kábítószerlistán, később azonban már rákerült, így illegális lett.

A drogkereskedő egyébként arról is beszélt, hogy szerinte Magyarországon a leggyakrabban egy bebukott emberen keresztül jutnak alvilági figurák közé a fedett nyomozók, legalábbis a bűnözői körökben ezt a módszert említik sokszor. „Ha például valaki megbukik, mondjuk elkapják droggal, de hajlandó együttműködni a rendőrökkel, akkor kedvezményekért cserébe segítheti a rendőrséget úgy, hogy egy fedett nyomozót visz be egy társaságába. Szerintem ez a leggyakoribb módszer” – magyarázta.

Az alvilág egyébként tisztában van azzal, milyen lehetőségeik és eszközeik vannak a rendőrségnek, az általunk megszólaltatott bűnöző például ismerte a fedett nyomozás témakörében írt és nyilvánosan is elérhető tanulmányokat. Ő leginkább az sérelmezte, hogy az új büntetőeljárásról szóló törvény teljesen szabad kezet ad a fedett nyomozóknak, akik bármit megtehetnek. 

Tényleg így lenne?  

A magyar szabályozás a kezdetektől fogva rendkívül megengedő nemzetközi viszonylatban is, ez a 2018-ban hatályba lépett új büntetőeljárási törvényről is elmondható – ezt dr. Mészáros Bence ezredes is megerősítette az Indexnek. 

Nézzünk egy konkrét, de elméleti példát!

Egy magyar mélyfedéses nyomozót azzal bíznak meg, hogy épüljön be egy rendkívül erőszakos bűnbandába. A nyomozó a mélyfedéses legendájának köszönhetően nagy nehezen a banda bizalmába férkőzik. Igen ám, de a bandafőnök bizalmatlan, ezért tesztelni akarja őt. Arra kéri, hogy verje össze egy másik banda tagját. A „fedeles” nem kerülheti el a kérdést, hiszen akkor az egész akció elúszna, ezért teljesíti a kérést. Az áldozatot azonban úgy megveri, hogy az belehal a sérüléseibe. A 2018-ban hatályba lépett szabályozás fenntartotta azt a lehetőséget, hogy ez esetben a fedett nyomozó büntetlenséget kaphat. Ha fel is jelentik halált okozó testi sértés miatt a fiktív személyét, a feljelentést a jog szerint akár el is utasíthatják. (Ez természetesen csak abban az esetben történhet meg, ha a fedett nyomozó lelepleződésének elkerülése elengedhetetlenül szükséges valamely igen jelentős bűnüldözési cél megvalósításához – teszi hozzá dr. Mészáros Bence.) Az új szabályozás ugyanakkor korántsem tökéletes, mert ha az összevert ember nem hal meg, de maradandó károsodást szenved, akkor a fedett nyomozónak felelnie kell a tettéért. Ahogy dr. Mészáros Bence egy erről szóló előadásában elmondta: ilyen esetben jogilag jobban jár a fedett nyomozó, ha az áldozata belehal a verésbe, mint akkor, ha túléli ugyan, de maradandóan sérül. Utóbbi esetben ugyanis a fedett nyomozó büntethető, előbbiben viszont fennáll a mentesülésének jogi lehetősége..

Semmi sem az, aminek látszik

A fedőintézmény lényege, hogy csak a funkcióját tekintve az, aminek látszik. Például egy gumijavító műhely, ahol valóban megjavítják az autógumikat, de nem abból a célból, amiért egy normális műhelyben, hanem bűnüldözési érdekből.

Az, hogy konkrétan milyen fedőintézmények működtek eddig vagy milyenek működnek most, értelemszerűen nem tudni, de a külföldi példák alapján bármik lehetnek ezek. Franciaországban például egy panziót üzemeltettek fedőintézményként. Gyakoriak erre a célra az éjszakai bárok, hiszen azok révén könnyebb kapcsolatba kerülni az alvilággal, de az Egyesült Államokban egyszer egy olyan mobilszolgáltatót üzemeltetett a rendőrség, amiről az alvilágban elterjedt, hogy lehallgathatatlan. Éppen ezért sok bűnöző igénybe vette. 

A fedőintézmény sok mindenre jó. Egy „fedeles" például oda terelgetheti bűnöző barátait, vagy használhatja törzshelynek, rengeteg információt, bizonyítékot gyűjtve így. 

Például ha egy magyar fedett nyomozó tudja, hogy egy külföldi társszerv valamelyik turistaparadicsomban fedőintézményként egy hotelt üzemeltet, akkor a külföldi „fedelesekkel” kooperálva oda tudja csalni honfitársait, így garantált, hogy az együtt töltött időt alaposan dokumentálják majd a partnerek. 

Szakmán belül úgy tartják, hogy a dánok nagyon profik, ha motoros bandákba kell beépülni, az észtek remekül hozzák az „orosz bűnözőt”, a kanadaiak pedig általánosan nagyon jók, ha nem a legjobbak a világon. A különféle nációjú „fedelesek” gyakran adják „kölcsön” a sajátjaikat és vesznek „bérbe” más nemzetiségűeket egy-egy munkára. A vezető tisztek tisztában vannak saját embereik képességeivel, erősségeivel, tudják, hogy egy-egy projektre ki vagy kinek a már jól kidolgozott és bejáratott legendája lehet a legalkalmasabb.

Néha túllőnek a célon

A nemzetközi együttműködés ugyan titkos, de nem maradt minden titokban. Nagy-Britanniában nagy port kavart fel, amikor kiderült, hogy egy Mark Kennedy nevű fedett nyomozó Mark Stone nevű radikális környezetvédőként harcos klímavédők közé épült be. Miután egykori társai bíróság elé álltak, Kennedyt annyira gyötörte a bűntudat, hogy a vádlottak mellett tanúskodott és így végül ejtették a klímaaktivisták elleni vádat.

Kennedy esete nyomán derült ki, hogy a fedésben dolgozó titkosrendőrök beépültek egyes aktivistacsoportokba, méghozzá úgy, hogy a csoportokhoz tartozó nőket csábítottak el, noha a megfigyeltekkel tilos szexuális kapcsolatot létesíteni. A brit rendőrség elismerte, hogy nem megfelelően ellenőrizték a beosztottak munkáját és módszereit, bocsánatot kért, sőt kártérítéseket is fizetett az átvert nőknek. Volt olyan áldozat, akinek több gyereke is született a kapcsolatból, mire megtudta, hogy abból semmi sem volt igaz, és volt olyan titkosrendőr, akinek négy nővel is volt ilyen kapcsolata.

Idehaza még az is ritka, hogy rájuk épül a vád. „2000 és 2011 között például a hatóságok mindössze tizenegy alkalommal tették lehetővé, hogy a büntetőeljárásban olyan adatokat vagy információkat használjanak fel perrendszerű bizonyítékként, amit fedett nyomozó bevetésével szereztek meg” – magyarázta az Indexnek dr. Mészáros Bence, hozzátéve: egyetlen olyan ügyről sem tud, amelynek bírósági tárgyalásán fedett nyomozót rendes tanúként hallgattak volna ki védelmi intézkedések mellett a tárgyaláson.

A legközelebb ehhez a kecskeméti maffiaper tárgyalásán végzett tanúkihallgatás került: a bíróság úgy ítélte meg, hogy a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatás a kép és a hang egyidejű torzítása mellett a dekonspiráció elkerülésére alkalmas, ezért ilyen módon hallgatták ki az ügyben korábban megfigyelést végző fedett nyomozót.

Frissítés (2020-02-28, 09:34): Cikkünket reggel technikai hiba miatt hiányosan publikáltuk, egy korábbi, nem szerkesztett verziót közöltünk. A hibákért elnézést kérünk!