Index Vakbarát Hírportál

Hosszú sorok, segítőkész dolgozók, és a végén a bizonytalanság

2020. március 26., csütörtök 17:18

Pénteken reggel megrendelte a háziorvos a mentőt, ami még aznap ki is érkezett. A védőruhába öltözött mentős annyit mondott, hogy nem vizsgál meg, megyünk egyből a kórházba. Egyedül voltam itthon, két pici gyermekkel, nem mentem be a mentővel több okból kifolyólag. Egyrészt arról tájékoztattak, hogy a helyszínen leveszik a mintát, másrészt azt mondták, hogy nem választanak el a gyermekeimtől, harmadrészt a kórházban, a tömeges várakozók között biztosan elkapom a koronavírust. Megkérdeztem, hogy miért nem végzi el a tesztet az otthonomban, amelyre az volt a válasz, hogy nincs tesztje, őt csak küldözgetik jobbra-balra. Rákérdeztem konkrétan: van-e olyan mentőautó, amely le tudja venni a tesztet? Erre az volt a válasz, hogy lassan mentőautó sincs, nemhogy tesztvételi lehetőség!

- ezt írta egy olvasónk, aki hétvégén már tíz napja produkált tüneteket (torokfájást, hidegrázást, köhögést, légszomjat, hasmenést, előbb hőemelkedést, aztán magas lázat is). Ő azért hívta fel a koronavírus zöldszámot, mert a tévében hallotta Müller Cecília országos tisztifőorvost erről beszélni, hogy van lehetőség az otthoni mintavétellel elvégzett tesztre.

A fent idézett kisgyermekes anya végül arra jutott, hogy talán már nem is a tesztelés a legfontosabb, hanem az, hogy az emberek távol tartsák egymástól saját magukat. (Hozzátesszük, mindkettő nagyon fontos, és senkit ne tartson vissza némi kényelmetlenség a teszteléstől.)

Az Index egyik olvasója korábban már beszámolt saját koronavírus-tesztjéről és ebből kiderült: az ő esetében a háziorvosnak fogalma sem volt a pontos eljárásrendről, a mentőautón és az adatfelvételhez használt tollon is fertőzésgyanús emberekkel kellett osztoznia, a hazajutását pedig már saját magának kellett megoldania taxi és tömegközlekedés használata nélkül.

Ezután a beszámoló után a tesztelés menetéről és a felvetésekről megkérdeztük a járványügyi védekezéssel foglalkozó operatív törzset, de a kérdéseinkre nem kaptunk választ. Több tucat olvasó jelentkezett viszont nálunk, hogy ők is elmeséljék, hogyan tesztelték, vagy nem tesztelték őket, miután felmerült esetükben a koronavírus gyanúja. Bár ezek a beszámolók sokban különböztek, néhány közös elem szinte mindegyikben megjelent.

Ezek alapján megpróbáltuk összeszedni, mire számíthat az, akinek tesztre lenne szüksége.

A fertőzésgyanús esetekben, úgy tűnik, általában sok-sok telefonálgatással kezdenek az emberek (koronavírusos zöld szám, háziorvos, orvosi ügyelet, mentőszolgálat, megyei népegészségügyi főosztályok is szerepeltek olvasóink híváslistáiban) és csak több oda-vissza kör jutnak el addig, hogy megszületik a döntés, szükségük van-e egyáltalán a tesztre. Ennek az az oka, hogy nemcsak a betegek, de időnként a háziorvosok, ügyeletek - akik telefonos kikérdezés után beutalhatják a tesztre az érintetteket - sem ismerik pontosan az aktuális eljárásrendet, azaz nem tudják, mi a következő teendő.

Bár elvileg lehetséges lenne, hogy a mintavétel otthon történjen, az Index olvasóinak minden gyanús esetben be kellett menniük a legközelebbi illetékes kórház infektológiai osztályára.

Ez összefügghet azzal, hogy a Hvg.hu információi szerint csak múlt héten szombaton – vagyis négy nappal az eljárásrend életbe lépése után – kapták meg az Országos Mentőszolgálat kirendeltségei és dolgozói azt a hivatalos tájékoztatást, amelyben a múlt hét keddtől érvényes koronavírus-kezelési protokoll rájuk vonatkozó részleteit ismerteti a Nemzeti Népegészségügyi Központ.

Sokan voltak olvasóink között, akiknek már eleve azt ajánlották, hogy saját autóval menjenek be a kórházba a teszt elvégzésére, mert így lesz a legegyszerűbb majd hazajutniuk, ha végeztek. Akik ezt nem tudták megoldani, azokat legalább a kórházig elvitték mentőautóval, de többeknek okozott gondot a hazajutás, ha nem saját autóval érkeztek a tesztre.

Azok, akik a Szent Lászlóban jártak, hatalmas sorokról és hosszú várakozásról számoltak be. Olvasóink között akadt, aki nem volt olyan állapotban, hogy több órán át várakozzon, ezért három különböző alkalommal is próbálkozott, mire egyszer éjszaka be tudott jutni a kórház épületén belülre, napközben ugyanis a legtöbbször az utcán vagy az udvaron áll a sor.

A vidéki történetekben általában nem a zsúfoltság, hanem a nagy távolságok lassították azt, hogy megtörténjen a mintavétel, hiszen másik városba, sőt, akár másik megyébe is kellhet utaznia a tesztért azoknak, akik nem a fővárosban élnek.

Amiben viszont minden beszámoló eltért, az az, hogy mi történik a mintavétel után, hogy hogyan értesülnek (értesülnek-e egyáltalán) az emberek a tesztjük eredményéről, illetve, hogy tesztelik-e őket újból.

Volt akinek azt mondták, hogy ha nem keresik őt többet, akkor negatív lett a tesztje, volt aki ügyfélkapuval bejelentkezve ellenőrizte a saját eredményét, akadt olyan olvasónk is, aki hiába várt több napot és telefonálgatott, és mikor írt nekünk, még nem tudta, hogy fertőzött-e. Attól függetlenül, hogy pozitív vagy negatív lett-e a tesztek eredménye, a legtöbb olvasónk bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy mi történik az első teszt elvégzése után.

A legtöbben azt is kiemelték, hogy hiába találkoztak kimerült és túlterhelt egészségügyi dolgozókkal, még akkor is kedvesek és segítőkészek voltak a legtöbben a koronavírusos információs vonal operátoraitól és a Népegészségügyi Főosztályok munkatársaitól kezdve a mentősökön és a háziorvosokon át egészen a kórházi személyzetig, még akkor is, ha épp nem tudták, hogy adott szituációban mi a teendő.

És nem lehet elégszer mondani: a tesztelés fontos, aki gyanúsnak érzi magát, és megteheti, tesztelje le magát, még akkor is, ha ilyen helyzetben szinte lehetetlen megoldani, hogy ez egy kényelmes, gyors procedúra legyen.

(Borítókép: Mentő hajt be a Szent László kórház területére. Fotó: Huszti István / Index)

Rovatok