A netes fórumok egyik legvitatottabb témája a büntetőfékezés. Miközben a többség abban egyetért, hogy veszélyes szándékosan lefékezni egy másik autós előtt, sokak szerint legalább ennyire bosszantó, ha valaki a belső sávban indokolatlanul lassan megy. A fedélzeti kamerák felvételeivel ma már könnyebben lehet bebizonyítani a büntetőfékezést, ami közúti veszélyeztetésként bűncselekménynek számít. Azon túl, hogy a vétkesnek azonnal elveszik a jogosítványát, akár börtönbüntetést is kaphat. De mi játszódik le közben a büntetőfékezőben, és miért nem képes valaki lehúzódni, ha gyorsabban jön mögötte egy autós? Ennek jártunk utána egy közlekedési szakjogász, egy pszichológus és a Kreszprofesszor segítségével.
Ilyet nem szabad csinálni, ezt megtanultam egy életre. Bocsánatot kértem minden érintettől, mert aki hibázott, az egyedül én voltam, és megérdemlem a következményeket!
– ezt írta az a 23 éves férfi, aki március végén megelőzött egy beteget szállító, szirénázó mentőautót Marfűn, majd befékezett előtte. Szerencsére nem lett baleset belőle, mert a rutinos mentősofőr idejében meg tudott állni. Közúti veszélyeztetés gyanúja miatt eljárást indítottak a befékező ellen, és azonnal elvették a jogosítványát.
Az bosszantott fel leginkább, hogy miért haladt ilyen lassan (50-60 km/h), miközben sérültet visz
– indokolta tettét András, aki később nyilvánosan bocsánatot kért a mentősöktől, de azt tagadta, hogy büntetőfékezett volna.
A közúti veszélyeztetés egyik leglátványosabb és legveszélyesebb formája a büntetőfékezés, amikor besorolva egy autó elé szándékosan fékezni kezd a sofőr, hogy bosszút álljon a másikon. Gyakran azzal indokolják tettüket a büntetőfékezők, hogy az előttük haladó autós túl lassan ment, és nem húzódott le.
Az elmúlt hetekben jó pár ilyen esetről osztott meg felvételt a rendőrség, de egyes tematikus YouTube-csatornákra naponta kerülnek fel videók a veszélyes manőverről. Nagyjából öt-hat éve jelentek meg Magyarországon a fedélzeti kamerák, míg Oroszországban már jóval nagyobb hagyományuk van az autós felvételeknek.
A fedélzeti kameráknak köszönhetően ma már sokkal könnyebben kapják el az agresszív sofőröket, és a bíróságon is perdöntő bizonyíték lehet a felvétel.
Igaz, ezeken a videókon sokszor nem látszik az előzmény. Gábor például kisbabájával az utastérben fékezett be egy kamion előtt Gödnél, miután többször is bevágott elé, és cikázott előtte. A rendőröknek azt mondta, felbőszítette, hogy a kamionos rosszul sorolt be elé, és letörte az egyik tükrét, majd továbbhajtott.
Mint fogalmazott, ezt akarta megbosszulni és számonkérni.
Bár a felvételek gyakorisága miatt úgy tűnik, az utóbbi időben megnőtt a büntetőfékezések száma, az Indexnek nyilatkozó szakemberek szerint inkább csak arról van szó, hogy a fedélzeti kamerák miatt nagyobb láthatóságuk lett ezeknek az eseteknek.
Persze szerepet játszhat az is, hogy évről évre több autó jelenik meg az utakon, és így statisztikailag nő a konfliktusok esélye. Ráadásul egyre komolyabb teljesítményű autókat árulnak, és a reklámokban is a biztonságot sugallják a vevőknek, így a sofőrök bátrabban mennek bele egy ilyen szituációba.
Amikor dühében valaki hirtelen befékez egy másik autós előtt, valószínűleg meg se fordul a fejében, hogy a veszélyeztetéssel bűncselekményt követhet el, és akár börtönbüntetést is kaphat.
A veszély itt a cselekmény eredménye
– mondja Borbély Zoltán közlekedési szakjogász. – Nem minden büntetőfékezés számít közúti veszélyeztetésnek, csak akkor, ha közvetlen veszélyhelyzet alakul ki. Ez azt jeleni, hogy térben, időben és helyre koncentrálva közvetlenül fennáll a személyi sérülés lehetősége.”
NEM KELL HOZZÁ BALESET VAGY SÉRÜLÉS, épp elég, HOGY a fékezéssel a sofőr KÖZVETLENül veszélyezteti más testi épségét.
„Bizonyos tekintetben a halálos közúti baleset gondatlan okozásánál is súlyosabb, mert a veszélyhelyzet előidézésében szándékosság terheli a vezetőt” – teszi hozzá Borbély. Nem arról van szó, hogy például tolatás közben figyelmetlenségből elüt valakit egy autós, hanem kifejezetten a veszélyeztetés a célja.
Ilyen esetben azonnal elveszik a vétkes jogosítványát, és a közúti veszélyeztetést akár három évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethetik.
Ennél pedig akár több is lehet, ha halálos kimenetele lesz a balesetnek. A szakjogász azt mondja, általában felfüggesztett szabadságvesztést szoktak kiszabni, végrehajtandó büntetés akkor lesz, ha már korábban is elkövetett hasonló jellegű bűncselekményt az illető.
Ha van felvétel, egyértelműen megállapítható, hogy mi történt, és ki volt a vétkes. Anélkül viszont nagyon nehéz bebizonyítani, hogy nem pont az az autós hibázott, aki előtt befékeztek.
A KRESZ ugyanis előírja, hogy megfelelő követési távolságot kell tartani.
„Ez úgy szól, hogy olyan távolságban kell követnünk az előttünk haladót, hogy annak hirtelen fékezése esetén is meg tudjunk állni” – mondja Pető Attila, Kreszprofesszor. Alapesetben tehát az a hibás, aki hátulról belemegy az előtte haladó autóba.
Van viszont egy másik szabály is, hogy nem lehet indok nélkül, hirtelen fékezni.
Ez az, amit felvétel nélkül nehéz bizonyítani, mert utólag a fékező sofőr könnyen mondhatja azt, hogy beszaladt elé egy kutya, vagy rosszul lett, és ezért taposott bele a fékbe. „Akik a büntetőfékezést alkalmazzák, ezzel a szabállyal akarnak visszaélni” – fogalmaz a Kreszprofesszor.
A büntetőfékezők gyakran azzal indokolják tettüket, hogy a másik autós túl lassan ment, vagy szabálytalanul használta a belső sávot. A KRESZ szerint valóban nem szabad indokolatlanul lassan menni, de például ha valaki 40-45 km/h-val megy városban 50 helyett, az még nem számít szabálytalannak, teszi hozzá Pető.
Azoknak is igazuk van, akik amiatt bosszankodnak, hogy miért nem húzódik le előtte a lassú autós. A KRESZ előírása szerint ugyanis jobbra kell húzódni, ha azt látjuk, hogy valaki gyorsabban jön mögöttünk.
Itt nem vizsgálhatjuk azt, hogy mekkora sebességgel érkezik. Ha gyorsabb nálunk, le kell húzódnunk
– mondja Pető. Bár sokan azt hiszik, hogy csak autópályán van jobbratartási kötelezettség, ezt a Kreszprofesszor cáfolta az Indexnek. A különbség csak annyi, hogy ha nincs más mögöttünk, településen belül használhatjuk a belső sávot is, míg autópályán ez minden esetben tilos. Ott kizárólag előzésre lehet használni a belső vagy középső sávot, utána pedig rögtön vissza kell sorolni.
Az előzés viszont nem csak egy autóra vonatkozhat, folyamatos előzésnek nevezik, ha például egy kamionsor mellett megy el valaki. Ilyenkor Pető szerint nem kell bemenni két kamion közé és visszalassítani, még ha a mögöttünk haladó autó dudál és villog is.
Az óvatos és figyelmes vezető egyik szeme majdnem mindig a visszapillantó tükrön van, fogalmaz a Kreszprofesszor. „Követem, hogy mi történik mögöttem. Ha látom, hogy egy agresszív, sofőr rám tapad, akkor érdemes inkább kiállni az útjából.
Azt látom a felvételeken, hogy sokan csak azért se húzódnak le. Hagyják, hadd mérgelődjön a másik.
Ha aztán megelőz valaki egy autóst, és szemmel láthatóan büntetőfékezésre készül, a Kreszprofesszor szerint a hátsó sofőrnek is hasonló módon el kell kezdenie fékezi. Sokszor ugyanis azt tapasztalja Pető, hogy a hátsó autós is ugyanúgy megy tovább. „Vissza akarják leckéztetni a másikat, hogy na én meg megyek utánad.”
Ugyanakkor az ütközés semelyik félnek se jó, mert ha sérülés nélkül meg is ússzák, az autók törnek.
Mindezt viszont sokszor nem gondolja végig az ember. A büntetőfékezés a dudáláshoz, a villogáshoz vagy az ökölrázáshoz hasonlóan egy azonnali érzelmi reakció, fogalmaz Zerkovitz Dávid pszichológus, a Magyar Pszichológiai Társaság Közlekedéspszichológiai Szekciójának elnöke.
Ezek az emberek nem büntetőfék-mániákusok, nem ez a hobbijuk, hanem dühösek.
Zerkovitz azt mondja, általában nem az első ilyen esetnél büntetőfékeznek a sofőrök, hanem szép fokozatosan kialakul bennük egyfajta ellenérzés azokkal az autósokkal szemben, akik szerintük nem a megfelelő módon közlekednek.
„Felépül bennük egy sztereotípia, és ebbe belepakolnak mindenféle ellenérzést az autósok egy csoportjával szemben. Amikor a negyedik-ötödik ilyennel találkoznak rövid időn belül, akkor egyszer csak elszakad a cérna, és mint egy kollektív revans, fogják magukat, beállnak a másik elé, és na most már én megmutatom jelleggel megcsinálják a manővert.”
Sokaknak pillanatnyi kielégülést, örömöt jelent a büntetőfékezés, de ez nagyon veszélyes Zerkovitz szerint, mert ha pozitív visszajelzést kapunk valamiről, akkor később nagyobb eséllyel fogjuk megismételni ugyanazt. „Egyfajta jutalom érzés keletkezik az emberben, és ez csökkenti a kockázatészlelést.
Később így nagyobb eséllyel megy bele egy hasonló szituációba, és egyre kisebb távolságot tart, egyre nagyobbat fékez
– magyarázza. Ezt egész addig csinálja, amíg valaki nem megy bele hátulról, vagy nem szól rá egy számára fontos személy.
A kutatások szerint az emberek ritkábban mennek bele egy veszélyesebb manőverbe, ha más is ül az autóban, különösen ha a gyermekük, partnerük vagy más rokonuk az.
Zerkovitz elmondása szerint azért alakul ki konfliktus a sofőrök között , mert nagyon szubjektíven érzékeljük az eseményeket az autóban ülve.
Mindenki a saját vonatkoztatási rendszerében gondolkodik, és ahhoz a sebességhez méri fel a kockázatokat, amivel ő halad.
Lehet, hogy a gyorsabban érkező autós úgy gondolja, hogy az előtte haladó simán befér még két kamion közé, de a másik sofőr meg nem mer bemenni, mert ő másként érzékeli az ő autójából. „Mindig azt hisszük, hogy csak azért csinálja a másik, hogy velünk kiszúrjon, vagy nem törődik senkivel. Pedig a legtöbb esetben nem erről van szó, egész egyszerűen csak mindenki úgy megy, ahogy ő biztonságosnak és kényelmesnek gondolja.”
Zerkovitz szerint a büntetőfékezők általában nem azzal foglalkoznak, hogy utána a másik autóvezető mit fog gondolni. Vannak persze olyanok is, akik meg akarják mutatni a másiknak, hogy máskor ne menjen a belső sávban ilyen lassan. Ennek az oktatási filozófiájával azonban a pszichológus szerint több probléma is van.
Van ugyanis olyan sofőr, aki azért megy olyan lassan, mert nem érdekli a többi vezető, és azt gondolja, neki így kényelmes. Ez egy agresszív magatartás a többi autóssal szemben. „Abból az emberből a büntetőfékezéssel csak még inkább agressziót fogunk kiváltani, ezért nem célravezető” – mondja Zerkovitz.
A sofőrök egy másik típusa pedig azért nem megy elég gyorsan, mert nem rendelkezik megfelelő vezetési képességekkel, vagy egész egyszerűen csak szorong.
A pszichológus azt mondja, nagyon sok ember szorongva ül autóba.
Lehet, hogy sikeresen teljesítette a vizsgát, de a közlekedési szituációkat nem biztos, hogy jól tudja megoldani, mert a szorongás deformálja a vezetési képességeket. „Ha büntetőfékezéssel próbálom tanítani, csak még tovább erősítem benne a szorongást, és ez azért rossz, mert így vélhetően csak egyre rosszabb válaszokat fog adni. Vagy pedig egyre ritkábban ül az autóba, így még tovább csökken a rutinja, és megint csak rosszabb döntéseket fog később hozni, amiből előbb-utóbb már baleset lesz.”
Zerkovitz azt mondja, meg kell próbálni minden közlekedési helyzetre felkészülni, ha valaki autóba ül. De hogy aztán adott szituációban hogyan reagál egy sofőr, az javarészt attól függ, hogy látott-e már ilyet, és mekkora rutinja van. „Ma már számítani kell a büntetőfékezésre, ha valakit agresszíven megelőznek és bevágnak elé.”
Csak épp az a baj, hogy a büntetőfékezés sehova se vezet. Ha valakit feldühítenek vele, még inkább agresszívabban fog vezetni, és nagyobb eséllyel okoz később balesetet. Ha pedig valaki nagyon megijed, kiszámíthatatlan, hogy miként reagál. Ha nincs elég vezetési rutinja, elkezdi rángatni a kormányt, vagy beletapos a fékbe, anélkül hogy előtte belenézne a tükörbe.
„Lehet azt mondani, hogy akkor ne vezessen, vagy menjen el pótórát venni, de ennek eldöntése nem a többi autóvezető feladata – hangsúlyozza a pszichológus. – A hatóságoknak kell észrevenniük ezeket a helyzeteket, és az ő feladatuk kiszűrni a nem megfelelően közlekedő sofőröket."
(Borítókép: Oláh Tibor / MTI)