A koronavírus-járvány idején a háttérbe szorult a belpolitika, de a Jobbik gondoskodott arról, hogy benne legyen a hírekben: sorra hagyták ott a pártot ismert és kevésbé ismert politikusok. Ebben a cikkben azt magyarázzuk el, hogy mi vezethetett el odáig, hogy a Jobbik – legalábbis jelen pillanatban – egy széteső párt benyomását kelti.
Már a 2018-as parlamenti választások előtt azt rebesgették a pártban, hogy ha nem nyer a Jobbik, akkor Vona Gábor befejezi. Azért is terjedhetett el ez a pletyka, mert Vona – Szabó Gábor pártigazgatóval egyetemben – tényleg mindent egy lapra tett fel, és valóban hitt abban, hogy a Fidesz megverhető. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy Szabónak nem volt B terve arra az esetre, ha elbuknák a választást. Márpedig elbukták.
De nem mindenki volt ennyire optimista a párton belül. A Jobbik szélén lévő Toroczkai László és más, hozzá hasonló radikálisok a választásokig ugyan nyíltan csak szőrmentén bírálták Vonáék néppártos törekvéseit, a vesztes választás után azonban a pártelnököt és köreit a falhoz állították.
Toroczkai pártelnök akart lenni, ezt az ambícióját már a választás előtt pedzegették a hozzá közel állók. Talán még esélye is lett volna, ha elegánsabban akarja elintézni Vonát, de nem így tett, és rögtön a választások után nekiesett a pártelnöknek, ez a lépése pedig még azok körében is visszatetsző volt, akik egyébként egyetértettek vele.
Vona, bár lemondott, nem tűnt el azon nyomban a süllyesztőben. Azt semmiképpen sem akarta, hogy Toroczkai legyen a Jobbik vezetője, és a néppártosodás helyett ismét szélsőséges-radikális legyen a párt. Nem tudni, hogy Vonának a kiszállása után mekkora befolyása maradt a Jobbikra, az viszont tény, hogy az utódját, Sneider Tamást is Vona győzködte arról, hogy vállalja el a pártvezetést. Mivel Sneider ezt akkoriban nem annyira ambicionálta, a társelnöki rendszert bevezetve mellé került Gyöngyösi Márton.
A Sneider–Gyöngyösi-tandem megfelelt Vonának és mindazoknak, akik jobbközépre akarták vinni a pártot, hiszen nem veszélyeztette a néppártos irányvonalat. Ráadásul a párt erős emberének számító, a rendkívül jó mozgósításra képes Szávay István és köre is támogatta ezt a tandemet.
Ezáltal viszont Toroczkai körül elfogyott a levegő, egyetlen lehetősége maradt: pártot alapítani, amit a Mi Hazánk Mozgalommal meg is tett, és lényegében megcsinálta a régi Jobbikot. Még „gárdát” is alapított, ám hiába élvezi a kormánypárti sajtó háttértámogatását, egyelőre messze nem tudott akkorát gurítani, mint Vonáék a kétezres évek második felében. (A Mi Hazánk Mozgalom és a Fidesz kapcsolatát ebben a cikkben elemeztük.)
Amikor Toroczkai a választások után nekiesett Vonának, egy olyan nevet dobott be a nyilvánosságba, akiről a bennfentesek ugyan hallottak, de a mezei jobbikosok előtt kevésbé volt ismert: Radnai Lászlóét. Ez azért volt különös, mert bár a pártban többen tudtak Radnairól, akkora, amikor Toroczkai őt emlegette „veszélyként”, a Jobbikon belül már nem tartották különösebben befolyásos embernek. Pedig egy ideig tényleg olyan szerepet játszott ő, mint a Fidesz körül Habony Árpád. A korábban reklámszakmában, kommunikációs iparban dolgozó Radnai még 2016 októberében, Vona Gábor felkérésére vállalta, hogy segíti a Jobbik néppártosodási programját.
Ez azt jelentette, hogy a stratégiai tanácsadói pozícióba, de kívülről érkező Radnainak kellett felépíteni egy teljesen új márkát, brandet. 2017-től már ő vitte a Jobbik kampánystratégiáját, nevéhez kötődnek a „Ti dolgoztok. Ők lopnak.” plakátok. (A plakát ötletét Losonczi Pál találta ki, de a kampányt Radnai "vitte".)
Radnai állítása szerint azt tervezte, hogy a negatív kampányt pozitív követi, de szerinte a Jobbikban egyesek vérszemet kaptak, és maradni akartak a negatívnál. Az ő elmondása szerint akkoriban emiatt konfrontálódott a Jobbikban többekkel, emiatt parkolópályára került, és 2017 szeptemberétől már semmi ráhatása nem volt a kampányra. Radnai ugyanakkor nem Vonát, hanem Szabó Gábor pártigazgatót tette felelőssé, hogy a párt nagyvállalat akart lenni, de egy bt. szintjén üzemelt.
Radnai – ha rá hallgatnak – még a választások előtt kitett volna pártból embereket, leginkább Toroczkait és Morvai Krisztinát, akikről úgy érezte, hogy kiszólásaikkal árthatnak a pártnak és a néppártosodás folyamatának. Márpedig amikor a választás után Toroczkai rendre őt nevezte meg mumusnak, okkal gondolhatták sokan, hogy az egykori márkaépítőnek már nincs befolyása, hiszen ha lett volna, akkor Toroczkaiékat is idő előtt eltávolíttatta volna a pártból.
Ma már azonban tudható, hogy a Jobbik sorsának későbbi, a Vona-éra utáni alakulásában valóban szerepet játszott Radnai, tehát a Sneider–Gyöngyösi-tandem felállása után újra megerősödött. Nem is csak ő, hanem egy „láthatatlan” erő. Egy úgynevezett „stratégiai bizottság”, amiben Radnai is benne van. De ugyanebben a bizottságban bukkant fel Béres Ferenc is, aki a párthoz közel álló Zsúrpubi főszerkesztője.
Azután, hogy a Sneider–Gyöngyösi-duó kezdte el vezetni a pártot, egy viszonylag nyugalmas időszak következett. Igaz, azzal mindenki tisztában volt, hogy Vonát nem nagyon lehet pótolni, a párt kezdte elveszíteni a karakterét. A nyugalmi időszak azonban csak addig tartott, amíg nem kellett azzal foglalkozni, merre is menjen a Jobbik. A stratégiai bizottság, tehát a Radnai-féle láthatatlan kör, amelyiket Toroczkai a kiváláskor sokat emlegette, egy idő után aktívabb lett, és egy olyan irányba kezdte el terelgetni a pártot, amivel nem mindenki értett egyet. Kialakult egy ideológiai törésvonal a nem szélsőséges, de nemzeti-radikális politikát képviselők és azok között, akik úgy vélték: hosszabb távon sokkal jobban jár a párt, ha szociális demagógiával a baloldali szavazókra hajt inkább, és háttérbe szorítja, gyakorlatilag mellőzi a „nemzeti témákat”, amelyek úgyis csak megosztanák a szavazókat.
Az úgynevezett nemzeti irányvonalat képviselte Szávay István és köre, de sokan a Szávay-körhöz sorolták azokat is (például Bana Tibort), akik ugyan nem tartoztak oda, de hasonlóan gondolkodtak az irányvonalról. A Jobbikban eközben persze jelen voltak a „sehova nem tartozók” is, akik mindkét tábornak udvaroltak, de egyik felé sem kötelezték el magukat, közéjük tartozott például Varga-Damm Andrea is. Őt egyébként eleve kívülállónak, kissé önjárónak, afféle Morvai Krisztina 2.0-nak tartották a párton belül.
Sokak szerint a Radnai-féle kör ekkoriban kezdte el felépíteni Jakab Péter szóvivőt (a parlamenti frakció vezetőjét) mint lehetséges utódot. Jakab látványos médiaakcióival villámgyorsan népszerű lett. Nagyon bizarr, de kétségtelenül hatásos performanszokkal állt elő.
2018 végén például a Hír TV Magyarország Élőben műsorában a műsorvezető Szentesi Zöldi László eredetileg arról akarta kérdezni, hogyan fér össze, hogy a Jobbik baloldali pártokkal együtt tüntetett. De Jakab Péter egy „Ez a tévé hazudik” feliratú pólóban, Orbán Viktornak címezve inkább belekezdett a „rabszolgatörvény” ellen tüntetők öt pontjának felolvasásába, de előtte még megkérdezte Szentesi Zöldit, hogy mi a neve. A riporter ezután a düh és a döbbenet furcsa kombinációjával az arcán próbált meg közbevágni, és még azt is felajánlotta, hogy ad 10 000 forintot, ha a jobbikos képviselő elszavalja az Anyám tyúkját. De emlékezetes volt az is, amikor Orbánt lókupecnek nevezte a parlamentben, és emiatt ki is zárták az ülésről.
Mindeközben azonban nemcsak a hova tovább kérdése emésztette a Jobbikot, hanem a pénzügyek is, miután Vonáék – a 2018-as választási győzelemben bízva – előre ittak a medve bőrére, és pénzügyileg is mindent egy lapra tettek fel. Ennek a következményét az új vezetésnek kellett állnia.
Súlyos csapást jelentett a pártra, hogy 2019-re már 1 milliárd forintra nőtt az Állami Számvevőszéknek befizetendő büntetés összege. Miután a Jobbik rossz eredményt ért el a 2019. májusi EP-választáson, Sneider bejelentette: a soron következő tisztújításon sem az elnöki posztra, sem más tisztségre nem pályázik. Az ekkora már a médiában felépített Jakab Péter neve ekkor merült fel lehetséges pártelnökként.
Jakab csak azzal a feltétellel vállalta volna az elnökséget, ha a kongresszus azt a hat alelnököt is megválasztja, akit ő nevezett meg. Elvárását ultimátumként értékelték a pártban, kitört a belső lázadás, a tisztújításról ezért inkább elhalasztották a döntést.
Ekkor még nem dőlt el, melyik irányvonal lesz domináns a Jobbikban. Egy időben Szávayék például megpróbáltak jobboldali értelmiségieket a párt holdudvarába húzni, de ezt a kísérletüket éppen Jakab fúrta meg. Amikor eljött a januári tisztújítás, a Szávay-kör letette a fegyvert, sokak szerint azért, mert nem akarták, hogy egy ideológiai vita szétfeszítse a pártot. A küldöttek az egyedüli jelöltként induló Jakab Péter támogatták.
„Amikor a '18-as választás után Vona Gábor egyik pillanatról a másikra visszavonult, elsőként a nemzeti radikális réteg távozott, maradtak a konzervatívok és a baloldaliak. Ezek után értelemszerűen a párt balra kellett tolódjon. Így ha akartam volna, se tudtam volna már azt az egyensúlyozó politikát folytatni, amire Vona Gábor képes volt. Zárójelben, ebben Szabó Gábor akkori pártigazgató is aktívan részt vett és segítette Vona Gábort” – mondta nemrég erről az időszakról egy interjúban Sneider Tamás.
Szávayék azt remélték, hogy ha még a tisztújítás előtt kiegyeznek a másik erőcsoporttal, akkor nemcsak az egység marad meg, de némiképp a befolyásuk is. A radikális vonalhoz tartozó Strummer János lett a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöke, és bár úgy volt, hogy Sneider Tamás lesz a pártigazgató, ebből aztán nem lett semmi, ő a frakcióvezetői posztot vitte.
Jakab Péter és támogatói köre túlnyerte magát, ami nem meglepő, hiszen egyedüli jelöltként indult. Ahogy vezető lett, megkezdődött a mai napig tartó leszámolás. Sok ifjúsági tagozatos távozott a pártból, felállt például szinte a teljes stáb, amely a dunaújvárosi időközi választáskor dolgozott.
Február közepén került az Index birtokába egy hangfelvétel, melyen Jakab Péter Jobbik-elnök beszél jobbikosoknak, feltehetően azon a január 25-i tisztújító kongresszuson, amelyen megválasztották őt. A beszéd egyszerre buzdít párton belüli összetartásra, bizalomra, és ekézi a régi elnökséget, illetve az ahhoz húzó Szávay István-féle kört, amely Jakab szerint mindent megtett, hogy ne ő legyen az elnök.
Idén februárban Szávay István kilépett a Jobbikból, de döntését nem indokolta a nyilvánosság előtt. Szávay kilépése előtt Bencsik János is bejelentette távozását. Ő azzal indokolta döntését, hogy morálisan elfogadhatatlannak tartja, hogy Jakab és Gyöngyösi Márton hadjáratot indítottak azok ellen a jobbikosok ellen, akik nem az ő csapatukban játszanak. „Azt a politikai irányvonalat, amely a Jobbikot egy önálló arcél nélküli, jobboldaliságát felvállalni szégyellő párttá teszi, elfogadhatatlannak tartom” – fogalmazott a politikus búcsúvideójában. Májusban lemondott a parlament alelnöki posztjáról és kilépett a frakcióból Sneider Tamás. De távozott a Jobbikból Varga-Damm Andrea és Farkas Gergely is.
Legutóbb Mirkóczki Ádám, Eger polgármestere is kilépett, de az ő távozása nem függ össze a belső konfliktusokkal. Úgy tudjuk, Mirkóczki már régóta tervezte, hogy kizárólag az egri városvezetésre koncentrál, tehát otthagyja a pártot.
A Jobbikban úgy látják, Jakab megváltozott, nem ismer kompromisszumot és nem tűri az ellenvéleményeket. A stratégiai bizottságból Béres Ferenc kommunikációs igazgató lett, az Alfahírt és az N1TV-t tulajdonló Kiegyensúlyozott Médiáért Alapítvány is az ő irányítása alá került. De az az Iránytű Intézet sem szűnt meg, amelyet részben az Állami Számvevőszék büntetése miatt korábban már halálra ítéltek, az intézetnél az a Forrai Richárd bukkant fel, akit annak idején ugyanúgy Vona vitt be a pártba, mint a Radnai-féle kört. A képlet annyiban bonyolultabb, hogy a kiszorított Sneider azt állítja: egykori helyettese, Gyöngyösi Márton is a részben külsősökből álló, szűk körhöz húzott, gyakorlatilag elárulva őt, és ez a kör mozgatja Jakab Pétert is, aki tehát valójában csak egy báb.
Bár vannak olyan összeesküvés-elméletek, miszerint a háttérben még mindig Vona Gábor irányít (amit ő egyébként cáfol), arra, hogy így alakultak a dolgok, van észszerűbb magyarázat is. Önmagában az, hogy Vona egykori háttéremberei erősödtek meg és szorították ki azokat, akiknek nem tetszett a balra fordulás, nem bizonyítja, hogy az egykori pártelnök állna emögött.
Sokkal életszerűbb, hogy az általa anno a pártba bevitt emberek – látva a Vona távozása utáni bizonytalanságot – kihasználták a lehetőséget, és átvették az irányítást. Ezt a verziót erősíti az is, hogy bár Vona mozgásából úgy tűnik, esze ágában sincs eltűnni a közéletből, ha valamikor vissza is tér a politikába, jó eséllyel akkor teszi majd, ha a Fidesz jelenlegi ellenzéke már nem lesz porondon.
(Borítókép: Bődey János / Index)