Bő egyórás késéssel kezdődött Orbán Viktor és Igor Matovič közös sajtótájékoztatója a miniszterelnök hivatalában, a magyar és a szlovák kormányfő megbeszélései után. A februári választásokon győztes Egyszerű Emberek és Független Személyiségeket (OL'aNO) vezető Matovičnak ez az első kormányfői útja Budapestre.
Az egykori karmelita kolostorban tartott sajtótájékoztatót itt nézheti vissza, lejjebb görgetve folytatódik összefoglalónk:
„Köszönjük a külföldi látogatások listáján nekünk szánt előkelő helyet” – mondta Orbán Viktor a szlovák kormányfővel tartott közös sajtótájékoztatóján a Miniszterelnökségen. Köszönjük, hogy a „kormány programját magyar nyelvre lefordították, és így mi is elolvashattuk”.
Orbán rövid beszédében köszönetet azért, hogy a koronavírus-járvány idején Szlovákia segítséget nyújtott több magyar állampolgár külföldről való hazahozatalához és a veszélyhelyzet enyhülése utáni határmegnyitáshoz.
Ezután a magyarországi szlovákság fontosságát hangsúlyozta, és azt az anyagi támogatást, amelyet a kormány nyújt ennek a közösségnek, felvetve, hogy a támogatás mellett több iskolai ingatlan tulajdonjogát is megkapják.
Történelmi hónapok jönnek, mondta Orbán:
Mindezek „a geostratégiai jelentőségű lépések hozzájárulnak a régió stabilitásához” – mondta Orbán, aki hangsúlyozottan nem beszélt Trianon századik évfordulójáról, bár utalt rá, megköszönve Matovič szavait, amelyek nem maradtak visszhangtalanok a magyar emberek szívében.
Igor Matovič viszont lényegében épp Trianonnal kezdte. A szlovák kormányfőtől ez nem volt meglepő, elvégre a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulója alkalmából mondott békülékenynek szánt beszédet a magyar kisebbséghez intézve, meghívva a pozsonyi várba száz képviselőjüket. A találkozó nem volt zökkenőmentes, mivel Matovič nehezményezte, hogy a Magyar Koalíció Pártja (MKP) – a magyarságot etnikai alapon képviselő, a parlamentből mára éppúgy kiszorult párt, mint a szlovák–magyar közösséget hirdető Most-Híd – memorandumot adott át, azt igényelve, hogy a magyarságot az alkotmányban deklaráltan államalkotó nemzetnek ismerjék el.
Matovič szerint ezzel az MKP szinte leköpte a barátilag kinyújtott kezet, elmondása szerint el sem olvasta a memorandumot – igaz, később bocsánatot kért a szlovákiai magyaroktól, akiket életük során azért értek igazságtalanságok, „mert nem voltatok hajlandók feladni anyanyelvüket.”
„Felvállaltam a mi közös történelmünket, egyazon államalakulat tagjai részei voltunk, azokkal a királyokkal, akiknek Pest-Budán volt a székhelyük, és akik közül sokat Pozsonyban koronáztak meg. Ha ezt ellepleznénk, akkor tagadnánk saját múltunkat" – vágott bele Matovič.
„A múltat nem mi írtuk, de a jövő a mi kezünkben van, örülök ennek a baráti légkörnek.” Matovič szerint természetes, hogy Magyarország érdeklődik aziránt, hogyan élnek a szlovákiai magyar közösségek. „Célunk olyan helyzet teremtése, hogy a szlovákiai magyarok egészen, minden tekintetben teljes jogúaknak érezzék magukat.”
„Azt kívánom, hogy Szlovákiában minden anya a maga nyelvére taníthassa a gyermekét, bármiféle félelem nélkül, hogy ez később a gyerek későbbi érvényesülését akadályozzák” – mondta, utána azt is kérve ezektől az édesanyáktól, hogy a szlovák nyelv elsajátítását is ösztönözzék.
A szívélyes tárgyalást tükröző sajtótájékoztatón az is hangsúlyos volt, amit Orbán nem mondott Trianonról, és ez az újságírói kérdésekkor még beszédesebbé vált:
„Éles a szeme, valóban nem beszéltem Trianonról” – mondta a mindössze két kérdésből álló blokkban Orbán a szlovák újságírónak.
Nem hoztam fel Trianont, ez olyan tárgyalás volt, amelyen én nem kezdeményeztem, hogy erről beszéljünk.
Azért nem, mert „lehetetlen, hogy ugyanazt gondoljuk róla. Ha nem tudjuk ugyanazt gondolni róla, akkor arról nem kell róla sokat beszélni. Mindenki magában elrendezi úgy, hogy annak ellenére, ami történt, mégis tudjunk együttműködni. Ezért azt gondoltam, hogy a jövőről kell beszélni” – mondta Orbán, sem a magyar területi autonómiáról nem ejtve szót, sem arról, hogy a magyar közösségeknek a szlovák alkotmányban kimondva is államalkotóknak kellene lenniük.
Trianon nem „sérelem”, hanem történelmi igazságtalanság, amellyel együtt kell élni. Meg lehet magyarázni, hogy másnak ez mást jelent, tudomásul is vesszük, de ettől még tény, hogy erről „van egy szlovák látás, és egy magyar látás”.
De úgy kell alakítani a kapcsolatokat, hogy a száz éve történtek ne jelentsék az együttműködés akadályát.
Ezek olyan pragmatikus, az együttműködést segítő szavak, amelyeket csak egy jobboldali, konzervatív kormányfő mondhat el Magyarországon anélkül, hogy a nemzetérdekek feladásával, a határon túliak elárulásával vádolnák.
„Szlávok, germánok mindig lesznek, meg angolszászok és latinok is. Arabok is. De hogy magyar lesz-e, amely nem indoeurópai, amelynek nincs kulturális rokonsága, legfeljebb valahol Közép-Ázsiában”, az már nem ennyire biztos – vélekedett Orbán.
„A kultúrát, a nyelvet nem szabad soha háttérbe szorítani, mert az a magyar számára fontosabb, mint az élete. Van, aki ezt nacionalizmusnak fordítja.” Orbán szerint ez azonban nem az, hanem „megdönthetetlen erejű nemzeti identitás.
Mi vagyunk az egyetlen megmaradt, keletről nyugatra indult nép. Maradványok vagyunk, egy valaha volt hatalmas sztyeppei világ utolsó maradványai, akik bejelentkeztek a túlélésre. Ezt menedzseljük.
Fogadjanak el bennünket úgy, ahogy vagyunk” – mondta Orbán.
A sajtótájékoztatónak ez volt a leghangsúlyosabb része, amely egyébként rímelt arra, amit Orbán már januárban is mondott a nemzetközi sajtótájékoztatóján Trianont illetően. Akkor is arról beszélt, hogy a százéves évfordulónak nem lehet célja, hogy az együttműködést, az építkezést visszavessék, hiszen a cél véget vetni „a száz év magyar magánynak”.
Ezután Matovič idézte fel a trianoni évforduló előtti pozsonyi találkozóját a magyar közösségek képviselőivel. „A magyar királyság részei voltunk, mondjuk ki. Ma két nemzet vagyunk, két eltérő nyelven beszélő nemzet. De ami a múltat illeti, szlovákok és magyarok együtt éltek.” „Igazságosan nevezzük meg a múltat, ne csak a 19. század második fele merüljön fel, amikor a szlovákok nem érezték jól magukat Magyarországon, de értsük meg a magyarok érzelmeit, hogy történelmi igazságtalanság számukra Trianon.” „Nézzünk szembe a történelemmel, ez lépés a jövő felé” – mondta Matovič, aki szerint nem lehet ignorálni a történelmet, mert aki így tesz, az kénytelen újra átélni mindazt. „Egyazon európai ház lakói vagyunk, együttműködésre ítéltettünk.”
„Viktor bepillantást engedett a magyar lélekbe.” Matovič szerint most még világosabb számára, hogy valóban a saját nyelv és kultúra védelméről van szó. „Ígérem, a szlovák köztársaság minden lehetséges eszközt megteremt ahhoz, hogy a magyar közösség ápolhassa nyelvét, megtarthassa kultúráját, félelem nélkül megőrizhesse a nyelvét.”
Megjegyezte, hogy nincs már politikai párt a szlovák parlamentben, amely reprezentálná a magyar közösséget – hiszen a Fidesz által támogatott, rendszerváltáskori MKP, majd a Híd-Most is kiesett –, ezért Matovič pártja a szlovákiai magyarok hangját is meg akarja szólaltatni.
A sajtótájékoztatón szó volt a V4-ről – amelynek gazdasági együttműködésének erősítésében Matovič szerint a szlovákiai magyarság is fontos gazdasági követe lehet – és arról, hogy a cseh–lengyel–magyar–szlovák országcsoport hogyan tudja közös érdekeit képviselni az EU együttműködési alapja új feltételeinek kidolgozásakor.
Orbán elmondta, mik a közös pontok a V4-ben:
Orbán azonban hangsúlyozta, alapvetően nem tartja szerencsésnek, hogy az európai gazdaságot hitelekből akarják újraindítani, de „nem tudtunk másban megállapodni”.
(Borítókép: Igor Matovic és Orbán Viktor a mai sajtótájékoztatón. Fotó: Huszti István / Index)