Életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba azt a siklóernyőst, aki, miután sértetlenül landolt egy magas fa tetején, a később a segítségére érkező MI-8-as honvédségi mentőhelikopter rotorszele miatt 15-20 méter magasról lezuhant.
A tragédia előtt volt, aki jelezte a tűzoltóknak, nagyon kockázatos egy ilyen hatalmas géppel belekezdeni a mentésbe, a lehető legjobb, ilyen helyzetekben kipróbált segítség is úton volt, és kényszerítő körülmény sem volt a gyors mentésre, ám a hasonló mentési helyzetek ismerői szerint eleve rosszul végiggondolt helikopteres akciót mégsem sikerült megakadályozni.
Pedig volt már hasonló veszélyhelyzet, amikor kiderült: az MI-8-asok ilyen érzékeny beavatkozásra nem valók.
Amikor meghallottam, hogy jön a MI-8, mondtam, itt sajnos ránk is szükség lehet, bár nem vagyok egy vészmadár típus
– mondta az Indexnek Molnár Péter. A balatonfüredi légimentő bázisról a helyszínre rendelt légi mentő orvos szerint a riasztási láncba bele volt kódolva egy ilyen tragédia – az ezt megerősítő hasonló esetre még később visszatérünk.
O. Zs. hétfőn Vértesszőlős közelében repült, amikor a siklóernyője becsukódott, majd a csukott szárnyvég a szemtanúk szerint befűződött a zsinórok közé, így végül a mentőernyőt is használva, a fákon tudott csak landolni. „Én felette repültem, rádiózott nekem, hogy menjek tovább, ő rendben van, majd hívja valamelyik fáról mentős embert, aki leszedi” – mondta a férfi sporttársa.
Illés Viktor részletes posztjában leírta, hogy nem volt veszélyhelyzet, a fára szállás szerinte igazán balesetnek sem tekinthető, ha a siklóernyős nem sérül meg. „A két ernyő fennakadt a 20-25 méter magas fákon. Behúzta magát az egyik fához, rögzítette a beülőjét mielőtt kiszállt, és lemászott egy Y ágba, kb 15-20 méter magasan. Nem tudott lejjebb jönni, nagyon csenevészek voltak lejjebb az ágak”.
Illés leszállt a közelben, telefonon is kapcsolatban maradt O.-val, amikor a helyszínen megjelent egy rendőr, akihez a 112-n keresztül jutott el a riasztás arról, hogy baleset történt. A riasztás nyomán kiérkeztek a tűzoltók, és egy magas fokozatú mentőegység autóval, mellette pedig Molnár Péter a balatonfüredi mentőegységgel. Az üresen több mint 7 tonnás, 3900 lóerős MI-8-hoz képest az EC-135 a maga alig 1,4 tonnájával és 848 lóerejével egy szúnyog. Elvileg alkalmas fáról mentésre is, a gyakorlatban azonban hiányzik hozzá itthon az a kiképzés és a technika, amely alapján csörlőzéssel egy ilyen manőver végrehajtható, bár a magyarországi terepviszonyok mellett erre a gyakorlatban ritkán lenne szükség. Nem is ezért hívták ki, hanem, arra, hogy szállítsa a sérültet. Igaz, a riasztás után kiderült, hogy sérült nem volt – legalábbis akkor még nem.)
Csakhogy a némiképp túlbiztosított jelenlét ellenére nem volt a helyszínen olyan egység, amely a mentést biztonsággal végre tudta volna hajtani.
O. ugyan jelezte, hogy jól van, és a gyakorlatban ilyen esetekre bevont segítség is úton van, amely pár óra múlva leszedi őt, a tűzoltók révén képbe került Katasztrófavédelem azonban már értesítette a Honvédelem Légi-kutató Mentőszolgálatát, amely Pápáról el is indult az MI-8-assal.
A fára szállásnál rutinszerűen, bár nem feltétlenül helyesen, légi mentő és sajnos a HM légi-kutatómentő szolgálati is ki szokott menni.
Tudomásom szerint ebben a szolgálatvezető főorvosnak nincs döntési lehetősége, siklóernyős eseménynél kötelessége az értesítés beérkezése után hozzájuk fordulni” – mondta Molnár.
A honvédségi helikopter először nem kezdett a mentésbe, hanem a tűzoltókat vitte fel a hegyre, ami kétségtelenül meggyorsította feljutásukat, bár autóval 500 méterre megközelíthető volt – ahogyan a mentőautó is feljutott ilyen közelségbe az akkor még sértetlen, fán függő férfihoz.
Hiába volt tudható, hogy O. nem sérült és biztonságosan rögzítve ül a fán, így nem sürgető a beavatkozás, az MI-8-as mégis fölé repült, egy nagyjából 15 méteres kötelet lógatva a fák közé.
A hatalmas rotorszél nem sokkal ezután törte el a fát, amelyen O. volt, aki 15-20 méterről zuhant a mélybe, súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedve.
Közzétette: Illés Viktor – 2020. július 5., vasárnap
De ha nem lett volna rotorszél, sem világos, mi volt a honvédségi mentők elgondolása:
A baleset előidézését követően a MI-8 elrepült Pápa felé,
miután a mentőhelikopternek még megmutatta, hol tud leszállni.
„Amikor felértem, láttam, hogy mentőtiszt arca, feje, keze csupa vér. Rázuhant egy faág, megvolt az esélye, hogy agyrázkódást és kéztőcsonttörést is szenvedett, így – miután szállítható állapotba hozta az élet-halál között lebegő O.-t – mi repültünk vele a tatabányai kórházba” – mondta Molnár az autós mentőegység mentőtisztjéről. Estek ágak a tűzoltókra is, de nekik volt sisakjuk. „Még azután is estek le ágak, hogy a honvédségi gép elszállt.”
Az MI-8 beavatkozásának mérlege tehát egy életveszélyes sérült és az ellátására kiérkezett mentőtiszt sérülése.
Mindezt úgy, hogy Molnár a tragédia előtt jelezte a tűzoltóknak: próbálják meg visszamondani a katonai helikoptert. „Talán a tűzoltók sem mondhattak semmit, nem tudom, de ha tűzoltó lennék, a hátam mögött a korábbi hasonló akciók tapasztalatával, akkor biztosan megpróbálnám jelezni, hogy ne jöjjön ide a MI-8-as, mert itt az egy elefánt a porcelánboltban” – mondta a siklóernyőzést ismerő, de elsősorban a hegymászásban és a barlangászatban barlangi mentősként is jártas Molnár.
A Magyar Barlangi Mentőszolgálat (MBM) úgy kerül a képbe, hogy az Országos Mentőszolgálattal korábban volt megállapodásuk az együttműködésre ilyen helyzetben, és a siklóernyős klubok is őket hívják, vagy – még inkább – a fáról mentésben gyakorlott ipari alpinistákat, akiknek az elérhetősége kint van a Magyar Szabad Repülők Szövetsége honlapján is. Egyiküket hívta O. is. Az alpinista jelezte is, hogy messzebbről ugyan, de úton van, három órán belül megkezdheti a mentést, ami azt jelentette, hogy O.-t még bőven világosban le lehetett volna hozni a magasból.
Ezt közölte a tűzoltókkal a már idézett Illés Viktor, O. siklóernyős társa is. Ezt azonban valamiért sem a tűzoltók, sem a honvédségi légi mentő-kutató szolgálat MI-8-asa nem akarta megvárni.
A szemtanú Illés beszámolója szerint „a tűzoltók nem akartak sötétben botorkálni”, bár ekkor még csak fél kettő volt.
„Érthetetlen, hogy miért nem lehetett várni. Rendben, hogy a jó szándékú 112-es riasztásra kijött rendőr, tűzoltó, mentő, katona, de mindenkinek elmondtam, hogy Zsolt jól van – beszéltek is vele telefonon –, biztonságban van és úton van a segítség. Minek kellett beavatkozni, abba, amihez nem értenek” – értetlenkedett Illés, felidézve, hogy voltak hasonló helyzetben Olaszországban. Ott a kiérkező rendőr türelemmel megvárta, hogy a magyar siklóernyőssel kint lévő alpinista leszedje az ernyőt és a fára akadt siklóernyőst.
A helikopterrel kiérkezett Molnár egyébként az MBM-et is értesítette, akik készenlétben álltak, de hivatalos megkeresés nem futott be hozzájuk, így végül nem mehettek a helyszínre, ráadásul az alpinista is készen állt a segítségre. (Ő a földről indulva oldotta volna meg a mentést: a fán standot épít, a fára akadt pilótát rögzíti, majd ágról ágra kifűzik az ernyő zsinórját, leszedik az ernyőt, ledobják, végül leeresztik magukat. Ha a bajba jutott siklóernyős maga is alpinista és biztonsággal tud mozogni a kötélen, akkor ő is kap egy beülőt, és együtt szedik le az ernyőt. O. kérte is, hogy kötelet és beülőt juttassanak fel hozzá, és megoldja maga a lejutást.)
Tragikus, de szerencsétlen módon épp az vezetett a súlyos balesethez, hogy beérkezett a 112-re a riasztás,
amely után a protokoll az ilyen mentésben kevésbé gyakorlott tűzoltók és végül a honvédség helikopterének megjelenéséhez vezetett. A hívás persze nem látszott indokolatlannak: egy siklóernyős látta az ernyő összecsukódását, a mentőernyő kinyitását, a fára szállást, így onnan nézve kézenfekvő volt a segítség kérése. „De ha nincs sérülés, ilyenhez nem szoktuk a 112-t hívni” – mondta egy siklóernyős, részben épp amiatt, mert az operatív segítség nem ezen a vonalon a legoptimálisabb.
Hogy a honvédségi légi-kutató mentőszolgálat nem való ilyen mentésekre, azt egy három és fél évvel korábbi ügy is megmutatta. A Pilisben a Vadálló-köveknél szenvedett súlyos sérülést egy nő a barlangban, ahonnan a barlangi mentők hozták ki. A hegygerincen voltak, amikor megjelent a HM Légi mentő-kutató szolgálatának MI-8-asa. „Hallottam a rádión, ahogy kérik, valaki küldje el onnan a helikoptert, különben mind meghalnak” – mesélte Molnár. A bajt ismét a rotorszél miatt letöredező ágak és a leomló kövek okozták. A géppel – amellyel, mivel honvédségi, nem is olyan egyszerű kommunikálni, ami szintén komoly probléma egy mentésnél – végül a tűzoltók léptek kapcsolatba és kérték a távozásra. Akkor szerencsére senki sem sérült meg.
Információink szerint ezután a Légi mentő Nonprofit Kft. és a HM között volt is egy találkozó, amelyen megbeszélték, hogy melyek azok az esetek, amelyekben jobb, ha a mentési munkálatokhoz nem vonul ki a feladathoz gyakran túl nagy MI-8-as.
Igaz, arra is volt példa, hogy a Magyar Barlangi Mentőszolgálatot hívják, így egyelőre nem világos az sem, miért a HM-hez futott be a segítségkérés, és nem az alpintechnikás mentésben jártas szervezethez. A helyzetet ismerők utaltak arra, hogy ha már itt vannak a MI-8-asok, igazolni kell létüket, ráadásul a repült órák száma sem mellékes a pilóták gyakorlatának fenntartásához, ezért érdemes minden alkalmat megragadniuk, hogy repülhessenek.
A szervezetben név nélkül közölték: ha hívják őket, mennek, volt is rá példa, hogy a Katasztrófavédelem a szolgálat segítségét kérte.
Korábban az Országos mentőszolgálattal is volt szerződése a Magyar Barlangi Mentőszolgálatnak, ám a kormányfő biztonsági főtanácsadója, Bakondi György utasítására letiltották az OMSZ-t arról, hogy közvetlenül lépjen kapcsolatba a barlangi mentőkkel.
Jelenleg hivatalosan csak a katasztrófavédelem hívhatja segítségül a barlangászokat, akik szerint a tűzoltók is gyakran presztízskérdést csinálnak belőle, hogy a barlangi mentőszolgálat nélkül oldják meg a helyzetet – ebből adódott a 2013-as tragédia, amikor egy fiatal tűzoltó zuhant le 23 méteres mélységbe a Rám-szakadékban.
A barlangi mentőszolgálat ismerője szerint Bakondi (akkor még a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetőjeként) ezután rendelte el, hogy rajtuk kívül más nem fordulhat a barlangi mentőszolgálathoz. Így megszűnt az MBM és az OMSZ között korábban érvényes szerződés, amelynek híján most lehetőségük sem volt a mentőknek, hogy kihívják a köteles mentésben jártas barlangászokat.
Borítókép: Index Fotós: Olvasónk, Tamás