A bírói függetlenséget közvetlenül vagy közvetve, a bírói igazgatást érintő, illetve a bírói igazgatás produktumait érintő véleménynyilvánításra nemcsak törvényes lehetősége, hanem morális kötelezettsége is van a bírónak, állítja Vasvári Csaba fővárosi törvényszéki bíró, aki szerint ha bizonyos esetekben – például a sajátos stílusa miatt elhíresült, Handó Tünde volt OBH-elnöknek hálálkodó levél ügyében – néma marad a bíróság, az olyan méltatlan látszatot alakít ki a 3200 magyar bíróról, ami valójában nem jellemzi az ennél lényegesen intelligensebb testületet.
A bíróságok részt vesznek 2020 Magyarországában – az ítéleteikkel, a belső problémáikkal, a jogszabályok véleményezésével azzal, hogy milyen minőségi javulást tudnak elérni. (...) A bírói függetlenség nem egy bírói úri muri, az nem azért van, hogy nekem jó legyen. A bíróság nem azért van, hogy nekem legyen munkahelyem. A bírói függetlenség a jogkövető közösség céljait szolgálja, mert senki sem akar egy nem független bíró elé kerülni
– érvelt a Handó-éra idején éppen véleménynyilvánításával, és az azt követő retorziókkal országos hírnévre szert tett Vasvári Csaba azzal szemben, amit az Országos Bírósági Hivatalban (OBH) évekig tevékenykedő, majd a Fővárosi Ítélőtáblán tanácselnöknek kinevezett kollégája, Virág Csaba mértéktartónak, és így követendőnek tart.
Magyarországon máig valószínűleg példátlan nyilvános vitát rendezett az Amnesty International július 15., azaz a magyar bíróságok napja alkalmából. Két aktív, ítélkező bíró ült össze, hogy nyilvánosan ütköztessék érveiket a magyar bírói véleményszabadság, avagy annak korlátai, sőt, a bírói véleménynyilvánítás lehetséges, akár az ítélkezés függetlenségét is befolyásoló következményei témájában.
Nem vagyunk hallgatásra ítélve, hanem ítéletekben, szakcikkekben mondhatja el a bíró a véleményét
– érvelt Virág Csaba „a kevesebb több” felfogás mellett, szerinte a mértéktartás vezethet sikerre ahelyett, hogy a bírói kar aktívan beleavatkozzon mindenféle társadalmi vitába.
Vasvári Csaba, a Fővárosi Törvényszék, valamint Virág Csaba, a Fővárosi Ítélőtábla bírói nemcsak meglehetősen eltérő álláspontot képviselnek, de különböző pályaívet is jártak be a 2010 óta számos átalakítással, és többször igen éles konfliktusokkal terhelt bírósági szervezetben. Vasvárit rendszerkritikus bíróként szokás elkönyvelni, miután beperelte Handó Tündét. Ő volt az, aki a Fővárosi Ítélőtábla egyik posztjáért két pályázaton is indult, és mindkettőn első helyen végzett, Handó Tünde mégsem nevezte ki, inkább eredménytelennek nyilvánította a pályázatokat, mondván, már indokolatlan a poszt betöltése, noha új pályázatokat írt ki ugyanoda. Virág Csaba eközben 2013-tól az OBH-ba beosztott bíró volt, Handó mellett dolgozott, 2014-től az OBH európai jogi szaktanácsadója is. Részt vett a polgári perjogi kodifikációban, majd a Fővárosi Ítélőtáblán tanácselnöki kinevezést kapott.
Vasvári Csaba a vitában a jogszabályokra és az etikai normákra hivatkozva úgy látta, háromfelé lehet osztani a bírói véleménynyilvánítás szabályait: van, amiben teljesen egyértelműen tilos a bírónak állást foglalnia – ilyen a konkrét ítéletek kommentálása, vagy akár a politikai véleményalkotás –, van, amiben lehet nyilatkozni, és van, amiben kifejezetten kötelezettség. Vasvári utóbbi körbe sorolta a bírói függetlenséget érintő valamennyi kérdést. Virág Csaba nagyjából egyetértett azzal, hogy a bíróknak is jár a véleménynyilvánítási lehetőség, de nem hisz abban, hogy ezeket a nyilvánosság előtt, főként nem „markáns megfogalmazásokkal” kellene lefolytatni:
Azt gondolom, hogy ha a vitákat belül nem folytatjuk le, nem abban a kulturált hangnemben, nem abban a mintaadó, mértékadó rendben folytatjuk le, ahogy nem kíváncsi rá szerintem a közvélemény abban a részletességében, azzal ártunk magunknak.
Virág Csaba úgy gondolja, a hivatás méltóságát sérti, és a bíró túlterjeszkedik saját függetlenségén vagy hatáskörén azzal, ha az ítélkezést befolyásoló vagy megalapozó törvényeket nyilvánosan bírál, és meggyőződése az is, hogy magyar bírót nem ért retorzió személyes, szakmai véleménye vagy döntései miatt, a bírói függetlenség tehát nincs veszélyben Magyarországon, sőt szerinte az úgynevezett „dermesztő hatás” sem érezhető.
Ezzel szemben Vasvári Csaba – noha saját ügyét, például amikor igazgatási vezetője fegyelmi eljárást kezdeményezett ellene, miután a bíró az Európai Unió Bíróságához fordult, hogy vizsgálják meg, az uniós jognak megfelel-e a magyar bírói függetlenség, nem kommentálta – számos olyan esetet említett, amelyben kézzel foghatónak tartja a bírók egzisztenciális, előmeneteli kiszolgáltatottságát, és elfogadhatatlannak nevezte vitapartnere állítását, miszerint egyedi ügyek vannak, elenyésző számban.
A vitában Virág Csaba azzal érvelt, egzisztenciális retorziók nem a véleménye, hanem a személyisége miatt érhetnek egy bírót ma Magyarországon, és inkább azon kell alakítani, mintsem folyamatosan véleményt nyilvánítani. Vasvári szerint ellenben a bíróknak pláne nem szabad elfogadnia, ha akár csak egyetlen esetben is törvénysértés történik a bírói szervezetben, ez ellen erkölcsi kötelesség szót emelni.
A maratoni szópárbajból kiderül, milyen álláspontok vagy szabályok miatt nem kommentálhatják például a nagy közfelháborodást kiváltott Kaleta-ítéletet az ítélkező bírók, de arról is szó esik, szabad-e tüntetni, és például Lengyelországban demonstráción részt venni a magyar bíróknak, a bírói függetlenség védelmében.
A vitát az Index munkatársa, Biró Marianna vezette.
(Borítókép: Amnesty International Magyarország / Facebook)