Aki nem tartja el a saját hadseregét, hamarosan valaki másét fogja eltartani. A régi bölcsességet szem előtt tartva Magyarország most több évtizedes lemaradást akar behozni. De mire és mennyit kell költeni ehhez?
Mivel az Immanuel Kant által megálmodott örök békére egy ideig még bizonyosan várnunk kell, továbbra is elengedhetetlen az állam létét garantáló fegyveres erő fenntartása.
a XXI. században a magyarországhoz hasonló, kisebb országok fegyveres erőinek fő feladata nem más országok meghódítása, hanem az ország szuverenitásának garantálása, és diplomáciai súlyának növelése.
A Magyar Honvédség régóta esedékes modernizációja nyomán száz éve először nyílt reális esély arra, hogy igazán korszerű, ütőképes és a kor kihívásainak megfelelő haderőt hozzon létre békeidőben.
Kis-Benedek József címzetes egyetemi tanár, nyugállományú ezredes szavaival:
„Most éppen sehol sincs tűz ahogy látom, de azért jó tudni, hogy a tűzoltóság azért készenlétben áll. Hadsereget társadalmi rendszerétől függetlenül minden állam tartott fent. A fegyveres erők feladatrendszerét általában két szempont határozza meg: a nemzeti érdekek, és a szövetségi szempontok. Természetesen a semleges országok esetében más a helyzet, de a mi geopolitikai és földrajzi helyzetünkben, egy kelet-nyugati átjáróban ez nem megvalósítható.”
Aki az utóbbi időben foglalkozott hazai biztonságpolitikával, biztosan hallotta már, hogy „húszhuszonhat”. Talán az évszám hossza, talán kiejtése, talán az angol fordítása miatt a közvetlen beszélgetésekben szinte senki sem használja a Zrínyi 2026 program hivatalos nevét, a legtöbben csak „húszhuszonhatként” hivatkoznak rá. A 2017-ben bejelentett program céljai között nemcsak a NATO elvárásai között megfogalmazott két százalékos GDP-arányos védelmi kiadás szint elérése szerepelt, hanem a több évtizedes lemaradás megszüntetése és a szövetség részeként vállalt kötelezettségeink teljesítése.
Jól jellemzi a korábbi korszak politikai vezetőinek hozzáállását az egyik volt szocialista honvédelmi miniszter szűk körben elhangzott gondolata:
a rendőrség a szükséges rossz, de hogy ennyi katonára mi szükség van, azt magam sem tudom.
Magyarország honvédelmi kiadásainak mértéke a GDP-hez viszonyítva 2009-ben a katonák nyugdíjával és a Honvédkórházzal együtt is csak 1,13 százalék volt, ami aztán 2014-re érte el a mélypontot, a 0,864-es értéket − ekkor a NATO felé vállalt költés felét sem teljesítettük.
Ugyan a szűkös keretek ellenére a rendszerváltás után is voltak fejlesztések, ezeket azonban legfeljebb szépségtapaszként lehet említeni. A felderítő, földi csapásmérő, és légi fölény képességekkel is felruházható Gripenek beszerzését a kormányváltás környéki huzavonát követően a csehek sokkal hatékonyabban oldották meg, ráadásul Magyarország az önvédelmi és légi rendészeti célra alkalmas rakétákon kívül semmilyen más fegyvert nem rendszeresített a modern harci repülőgépekhez. Az új, rövid hatótávolságú, amúgy modern légvédelmi rakéták önmagukban – azon kívül, hogy francia Becsületrendet hoztak egy miniszterelnöknek –, radarrendszer és nagy hatótávolságú úgynevezett honi légvédelem híján szintén kevéssel járultak hozzá egy modern hadsereghez.
Az alacsony költségvetés okozta fokozatos hanyatláson túl, tizenöt évvel ezelőtt a Magyar Honvédséget egy olyan mértékű képességvesztés sújtotta egy teljesen téves elképzelésen alapuló politikai döntés nyomán, amelyhez foghatót még nem látott a világ. Ilyen mértékű leépítésre nemcsak a volt Varsói Szerződés tagállamaiban, hanem a gazdaságilag kis híján csődöt jelentő egykori szovjet tagköztársaságokban sem volt példa. Természetesen a T-72-es harckocsik, az önjáró tüzérség és a BMP-1 lövészpáncélosok indokolatlan kivonásáról van szó.
A helyzet korrigálását már 2012-ben is tettek egy kísérletet, de a gazdasági és a költségvetési helyzet csak 2016-ra tette lehetővé a komolyabb méretű fejlesztés beindítását. A bejelentett beszerzések alapján
két NATO-vállalásunk látszik teljesülni, az egyik a 2 százalék GDP arányos védelmi költségvetés, a másik a NATO számára felajánlott nehéz dandár felállítása.
Utóbbi fő feladatai nagyjából megegyeznek a korábbi korszak páncélos hadosztályáéval, a szárazföldi erők legnagyobb tűzerővel rendelkező egységét jelenti: harckocsi zászlóaljjal, önjáró páncélozott lövegekkel, és lánctalpas gyalogsági szállítójárművekkel felszerelve olyan képességekkel rendelkezik, amelyek több mint másfél évtizede hiányoztak a Magyar Honvédség lehetőségei közül.
Jogosan merül fel azonban kérdés, amikor annyi mindenre kellene költeni, miért pont erre ad ki ennyi pénzt a kormányzat? Nos, a már említett okok miatt a fegyveres erők jelentette biztonság pont olyan, mint az egészség. A hiánya csak akkor tűnik fel, amikor már késő. És amikor a tünetek akuttá válnak, a legtöbbször már nagyon késő. A modern fegyveres erők sokkal bonyolultabbá és bizonyos szempontból rugalmatlanabbá váltak a technológiai fejlődéssel.
Napjainkban hiába menne el Kossuth Lajos Ceglédre beszédet tartani, nem lehet 1848-49-hez hasonlóan hónapok alatt a semmiből felállítani egy modern hadsereget.
Kisüzemi módszerekkel, garázsban, alagsorban gyártott fegyverekkel, eszközökkel még egy gerilla-hadsereget sem lehet felszerelni, nemhogy egy állam fegyveres erejét. A modern fegyverrendszerek beszerzési ciklusa még akkor is hosszú években mérhető, ha máshol már rendszeresített, kipróbált eszközökről van szó, melyek éppen gyártás alatt is vannak. Éppen ezért, és ezt nem lehet elégszer elmondani, egy több évtizedes elmaradás pótlása indult most meg.
A Zrínyi 2026 program elindulása előtt az egészségügy a legtöbb területen modernebb eszközökkel, jobb állapotú ingatlanokkal rendelkezett, mint a Honvédség. Csak éppen ezt sokkal kevesebben látták.
A nyolcvanas évek közepén beszerzett felszerelés használatának 30-40 éve alatt nemcsak elhasználódott, hanem az elkötelezett állomány erőfeszítései ellenére teljesen el is avult. Még a fiatalabb darabok közé tartoztak az 1990-es évek elején rendszeresített műanyag ingek, és egyéb egyenruha darabok, melyek szinte semmilyen szempontból nem feleltek meg a modern követelményeknek. És akkor a kategóriákkal fontosabb fegyverzetről, például az 1947-es tervezésű AK-47-ről nem is beszéltünk
Egy kegyelmi pillanatban vagyunk. Jelen sorok írása közben nem látszik egyetlen olyan közvetlen fenyegetés sem, amelyet egy nehéz dandár koncentrált tűzerejével lehetne megoldani. Most éppen egyetlen szomszéd ország kormánypárti politikusa sem fenyegetőzik azzal, hogy
beül a tankjába és lerombolja Budapestet.
Azonban amikor a kijevi Majdan téren 2013 novemberében elkezdődtek a tüntetések, senki sem gondolhatta előre, hogy rövid időn belül Ukrajnában polgárháború tombol. Vagy éppen egy Ján Slotához hasonló radikális politikus mikor kerül újra hatalomra. Éppen ezért a teljesen elavult eszközök cseréje, vagy a számos területen hiányzó képességek pótlása egy percet sem várhatott tovább.
Az eddig bejelentett fejlesztésekre szánt összegek listája így néz ki:
A korábban bejelentett beszerzésekekel és az idei rekordmagas, 616 milliárd forintos honvédelmi költségvetéssel is csak közelíti az ország a vállalt 2 százalékos GDP-arányos védelmi büdzsét. Természetesen azt, hogy a koronavírusjárvány milyen tartós hatást gyakorol a gazdaságra, az esetleges nagyobb méretű csökkenés milyen következményekkel jár a haderő modernizációs programjára – egyelőre nem lehet tudni.
Összefoglalva elmondható, hogy a megrendelt eszközök esetében a végleges szerződéseknek még csak egy részét írták alá, de
jó esély van arra, hogy a 2020-as évek közepére a Magyar Honvédség a régió legmodernebb fegyveres erői közé tartozzon.
(Borítókép: Benkő Tibor honvédelmi miniszter az első négy Leopard 2A4HU típusú harckocsi egyike mellett a járművek ünnepélyes átadásán a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár laktanyájában 2020. július 24-én. Fotó: Krizsán Csaba / MTI)