Sorra rázzák meg a magyar közvéleményt a brutálisabbnál brutálisabb állatkínzási ügyek. Ilyen volt a balotaszállási eset: a nő a kutyáját bálamadzaggal gépkocsija után kötötte, és úgy vonszolta kilométereken keresztül, amíg az állatról gyakorlatilag a súrlódás következtében le nem feslett a szőre, a bőre és a húsa, majd keserves kínok között elpusztult.

A történet talán még elszomorítóbb annak tudatában, hogy egy nemzeti kincsnek nyilvánított komondorral történt. A védett őshonos pásztorkutyafajta egyedszáma így is meglehetősen alacsony, egyesek szerint egyenesen a kihalás szélén áll, ezért a szakemberek komoly erőfeszítéseket tesznek a fajta megmentéséért. Az állat egyetlen bűne az volt, hogy egy vihar következtében megriadt, és elszökött gazdája tanyájáról.

Hasonlóan megdöbbentő jelenetek láttak napvilágot tavaly nyáron a Fővárosi Állat- és Növénykertben, amikor az egyik látogató kivette a kifutóból az egyik görög teknőst, majd miután az állat az ijedtségtől a kezére piszkított, egy kockakővel verte agyon a jószágot, aminek hatására a testét borító páncél a hasi és a háti oldalon is kétujjnyi szélességben teljesen szétnyílt, és a belső szervei súlyosan sérültek.

Ne legyenek illúzióink, külföldön sem ismeretlenek az állatokat érő támadások. Futótűzként terjedtek májusban azok a felvételek, amelyek a varsói állatkert medvekifutójában készültek. Egy 23 éves őrjöngő, részeg férfi ugrott be a kifutóba, és próbálta puszta kézzel vízbe fojtani a lengyel állatkert idős medvéjét. A barátságos állat nem tett kárt a hőzöngő férfiban, először csak játszani próbált vele, majd lassan felfogta, hogy nem játszótársra, hanem támadóra lelt vendége személyében. Gondozói szerint az állatot egyértelműen megviselte az atrocitás.

Mindhárom esetben büntetőeljárás indult az elkövetők ellen, ugyanis a civilizált országok büntető törvénykönyvei – így a miénk is – ismerik, sőt külön fejezetben tárgyalják a környezet és a természet elleni bűncselekményeket, úgymint a környezetkárosítást, természetkárosítást, állatkínzást, orvvadászatot, orvhalászatot, a tiltott állatviadal szervezését, vagy a hulladékgazdálkodás rendjének megsértését. Az állatvédők azonban korántsem elégedettek a hazai szabályozással, többször indítottak már különböző petíciókat azért, hogy súlyosabb büntetésre ítéljék az állatkínzókat.

Nemrégiben dr. Vetter Szilvia jogász, közgazdász, az Állatorvostudományi Egyetem Törvényszéki Állatorvostani és Gazdaságtudományi Tanszékének munkatársa is foglalkozott az állatvédelem komplex kérdésével doktori disszertációjában. A kutató megállapítása szerint bár természetesen hazánkban is van hová fejlődnie az állatkínzás elleni szabályozásnak, már az is rendkívül sokat lendítene a helyzeten, ha a meglévő, állatkínzást érintő jogszabályainkat az eddigieknél következetesebben betartatnánk. Ezzel jelentősebb változásokat érhetnénk el, mint pusztán a szabályozás további szigorításával.

A kutató szerint az állatvédelem több tudományágat átfogó területét csak a maga teljességében érdemes szemlélni. Doktori értekezésében ezért tizenöt ország állatkínzást szankcionáló büntetőjogi szabályait hasonlította össze, és egyúttal kidolgozta a világ első állatkínzás-ellenes büntetőjogi indexét. Dolgozatát a közelmúltban védte meg a Szent István Egyetemen.

Vetter Szilvia doktorijában abból indult ki, hogy az ember-állat kapcsolódás milyen súlyos károkat szenvedett az utóbbi évszázadokban azért, mert az ember végletekig kiaknázható erőforrásként tekintett (és tekint időnként ma is) az állatokra. Erre példa többek között a globális hús-, tej- és tojástermelés, az új, intenzív állattartási módszerek, amelyek állatok millióinak életét és halálát határozzák meg. 

A kutató jog-összehasonlítási munkát végzett, amelynek végén egy országrangsort állított fel, a különböző nemzetek állatvédelmi szabályozását sorolva be. Többnyire az írott jogból indult ki, de tizenhárom ország kapcsán az elméleten túl a végrehajtást is figyelembe vette. Az elméletet áttekintő rangsor élén Svájc, Lengyelország és Hollandia áll, a végén pedig Szlovénia, Magyarország és Spanyolország sereghajtókként. 

A hatályos büntető jogszabály szerint állatkínzást valósít meg az,

aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi.

Az ilyen elkövető két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy mondjuk két évet valóban le is kell majd ülnie. Minősített bűncselekményt követ el, azaz súlyosabban – akár három évig terjedő szabadságvesztéssel – büntetendő,

aki az állatnak különös szenvedést okoz, vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.

Borítókép: Az állatkínzás ellen tüntetnek civilek az Országház előtti Kossuth Lajos téren 2016. február 20-án. A több mint száz állatvédő szervezet és több ezer ember a Nyugati térről vonult át a Parlament elé, ahol a demonstráció végén a szervezők átnyújtják az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága képviselőjének azt a törvénymódosító javaslatot, amely az állatkínzás büntetésének szigorítását tartalmazza. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt