A magyar szinglik többsége férfi, a 20–39 éves egyedülállók zöme Budapesten él, de magas az arányuk Debrecenben, Szegeden és Pécsett is – derül ki Rövid Irén szociológus, az első magyar településszintű szinglitérkép készítőjének kutatásából.

Rövid Irén munkája a KSH oldalán jelent meg, a tanulmánnyal kapcsolatban a Népszavának adott interjút. A lapnak elmondta: élete egy hosszabb-rövidebb szakaszában mindenki megtapasztalja, milyen szinglinek lenni, ahogy talán azt is, hogy ez mintha mást jelentene, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Bár a szinglilét többnyire nem egy állandó élethelyzet, de a statisztikai adatokból jól látható, hogy a társadalom elég népes táborát alkotják az akarva-akaratlanul egyedül élők. Éppen ezért fontosnak tartja a szociológus, hogy a szinglilétet is jobban megismerjük, mivel az összkép korántsem olyan, mint amit a média sugall.

A kutatásban kezdetben csak a 20–39 év közötti egyedül élőket vizsgálták, akiknek nincs gyerekük, és soha nem éltek házasságban. Ezt később kiterjesztették a negyvenes éveikben élő egyedülállókra is. A 2001-es és 2011-es népszámlás, valamint a háztartások tízszázalékos mintáját felölelő 2016-os mikrocenzus nem tartalmaz adatokat arról, hogy a szinglilét kényszer vagy választott életmód, így erre a kutató sem tud választ adni.

Ellenben a szociológus úgy véli, hogy a többség inkább csak belesodródik ebbe a többnyire nem állandó élethelyzetbe. A 2016. évi mikrocenzus adatai szerint a párkapcsolaton alapuló háztartások aránya 2011 után emelkedett, míg az egyszemélyeseké csökkent, de még így is tízből három háztartás egyszemélyes volt.