Izsákon kevesen mernek névvel nyilatkozni, mintha a rémület légköre uralkodna abban a Kecskemét melletti kisvárosban, ahol vasárnap hatodszor is megválasztották polgármesternek Mondok Józsefet. A vadászházbotrány hosszú árnyéka rávetül a városkára. Pedig nem minden olyan, amilyennek látszik.
Mondok Józsefet kerestük volna, de a vasárnap immár hatodszor megválasztott polgármester még nyaral, lehet, hogy csak a lelki füleim csalnak meg, de mintha a tenger mormolását hallanám a háttérben. A polgármesteri hivatalban a titkárságot vezető hölgy is megerősíti információnkat, a főnök csak vasárnap érkezik haza. Nem lehetett gyerekjáték a kampány, ráfér Mondokra a kikapcsolódás, kapott hideget-meleget a papíron független, de a FIDESZ–KDNP által támogatott politikus.
Mondok elhíresült vadászházával tele van az országos média; a 64 éves politikus már volt korábban Izsák polgármestere, 1998-tól öt cikluson át, összesen 21 évig vezette a települést, és 2019-ben is indult a tisztségért. Tavaly ősszel azonban 39 szavazatnyi, minimális többséggel a független Kutas Tibor nyerte meg a választást, aki júniusban közösségi oldalán jelentette be, hogy lemond tisztségéről. Mondok ellen a Kecskeméti Járásbíróságon költségvetési csalás és más bűncselekmények miatt jelenleg is per van folyamatban. A vád szerint a volt polgármester 35 millió forint pályázati támogatásból vadászházat építtetett, ahová – állítják politikai ellenfelei – beköltözött a feleségével. A per tárgya az is, hogy az önkormányzat jogtalanul vett igénybe csaknem egymillió forint értékű támogatást egy olyan közfoglalkoztatott után, aki a vadászházban dolgozott.
Izsák választópolgárait azonban különösebben nem érdekelte a vadászház és az azt körülvevő botrány; vasárnap jelentős szavazattöbbséggel megint megválasztották Mondokot. A szavazóköri jegyzékben 4822 választópolgár szerepelt, közülük 2548 jelent meg a hat szavazókörben. Mondok József 1491 szavazatot szerzett a független Varga István 1035 voksával szemben, 22 szavazat érvénytelen volt.
Ezek a tények, mi pedig Izsák felé autózunk fotós kollégámmal. Az alig hatezres kisváros határánál idős kerékpáros egyensúlyoz a járgányával, megszólítom. Szívesen kezd mesélni a hatodik ciklusát kezdő polgármesterről.
Jóska tíz évvel fiatalabb nálam, dolgoztam náluk jó ötven, hatvan évvel ezelőtt – réved a távolba a kerékpáros gazda tekintete. – Akkor még csak öt-hat éves volt, de már egészen felnőttesen beszélt, akár hiszi, akár nem, már akkor azt mondta, hogy ő valaki akar lenni, ha felnő. Nem volt tehetős család, de nagyon szorgalmasak voltak, szépen boldogultak. Közember volt, semmi különös. Elvoltak szépen, tiszta volt az udvar, a ház, nagyon röndös embörök voltak a szülei is.
Elmosolyodom az ízes kecskemét környéki tájszólás hallatán, de itt nem az akcentus a lényeg, hanem a tartalom.
– Megnyerő modorú volt már akkor is. Amikor felnőtt, nagyon tudatosan készült polgármesternek, és hála istennek, hogy huszonkét éve meg is választották. Tetszik látni ezt a fasort? Ezt is ő ültette, illetve az ő polgármestersége idején ültették. Meg minden ebben a huszonkét évben épült, az iskola, a polgármesteri hivatal, a piaccsarnok, minden. Sokat köszönhet neki a város. Persze vannak olyanok, akik másképp gondolják, de hát két embör nem gondolkozik egyformán. De most is több mint hatvan százalékkal nyert. Kifejezésre juttatta a város népe az akaratát. Én is elmentem szavazni, és Jóskára adtam a voksomat.
– Megmondaná a nevét?
– Nem akarom megmondani, nem a Jóska miatt, de vannak itt ellenlábasok. Alig várják, hogy belém kössenek. Már nyugdíjas vagyok, betöltöttem a hetvenötöt, de hat hektár szőlőt művelek, ezzel a két kezemmel. Van jó borom is, cserszegi fűszeres, adok egy kannával, jöjjön be!
Nem kell kétszer mondani, odabent még szóba került Varga István, a vasárnapi választás vesztes jelöltje, meg Kutas tibor, a korábbi polgármester is.
– Rendes embörök ők is, Pistát is, Tibort is jól ismerem, nincs velük semmi baj, annál inkább azokkal, akik maguk előtt tolták őket… – teszi hozzá a gazda, majd búcsút veszünk tőle, folytatjuk utunkat a főtér felé.
Közben felhívom egy jól értesült ismerősömet, szavaiból érdekes kép rajzolódik ki a helyi viszonyokról.
Az a lényege az egésznek, hogy Mondok huszonkét évvel ezelőtt kezdte el a működését polgármesterként. Ezalatt rengeteg fejlesztést valósított meg a városban, az elmúlt tíz évben hat-hétmilliárd forint körülit, ami nagyon sok egy ilyen kisvárosban – mondja forrásom. – Ami a költségvetési csalást illeti, ez az egyetlen dolog, amivel ütik-verik Mondokot, de az igazsághoz tartozik, hogy a Miniszterelnöki Hivatal hozott egy államigazgatási határozatot, melynek értelmében a polgármesternek vissza kellett fizetnie ezt az összeget. Ő ezt megfellebbezte, de másodfokon is helybenhagyták a hivatal határozatát. Utána azonban az első közigatgatási bírósági határozat ezt megsemmisítette, és végül a Kúria ugyancsak, mondván, hogy a határozat jogsértő volt. Tehát van egy kúriai döntés, amelynek értelmében az állam tartozik visszafizetni Mondoknak a harmincöt millió forintot.
Persze még nincs teljesen tisztázva az újból megválasztott polgármester, mert az ügynek van egy másik ága is. Miután a Miniszterelnöki Hivatal meghozta az első határozatát, ennek alapján indult Mondok ellen egy büntetőeljárás is, ami még nem zárult le, ez még folyamatban van. Ezek a tények.
A jelek szerint ez a büntetőeljárás a választókat nem nagyon érdekelte, őket az érdekelte, hogy tavaly októberben választást nyert egy keresztény tanárember, Kutas Tibor, aki mögött felsorakozott egy sokszínű koalíció, jobbikosok, kommunisták, balliberális érzelmű emberek, és ők maguk előtt tolták ezt a derék férfiút. Ebből a társaságból alakult ki az önkormányzat vezető testülete. Ez azért kiverte a biztosítékot nagyon sok izsáki választópolgárnál, de ez csak a dolog egyik fele. A másik, hogy amíg Kutas volt a polgármester, semmi sem történt Izsákon. Jó, jó, ebben benne volt az a vírusos három hónap is, de képzelje el, éppen ekkor vont el Kutas az egészségügytől egy összeget, amikor adni kellett volna. Teljes káosz alakult ki, és amikor lemondott, utána érzékelték az emberek, hogy csak jobb volt akkor, amikor itt normálisan ment a világ.
Ez mind nagyszerű, de az is érdekelne, hogy mi igaz abból: Kutas azért mondott le, mert valaki betörte a gépkocsija szélvédőjét?
Hallottam erről, ennek az előzménye az lehetett, hogy közzétette, van a városban egy koronavírusos hölgy. Mielőtt még a laboreredmények kijöttek volna! Ennek az lett a következménye, ezt a hölgyet és a családtagjait a városban egyetlen boltba sem engedték be, a gyógyszertárból kizavarták, a gyerekeinek Ágasegyházára kellett átmenniük kenyeret vásárolni, mert Izsákon nem engedte be őket a pék. Gyakorlatilag törvényen kívül került a család a polgármester elhamarkodott bejelentése miatt. Kutas sajnos teljesen alkalmatlan volt polgármesternek. És ez most vasárnap tükröződött is a választók döntésében. Igaz, most nem ő indult, hanem Varga Pista, ugyanannak a brigádnak a tagja, amely felállt Kutas mögé. Igaz, Kutas derék római katolikus ember, tizenegy évig az egyháztanács elnöke volt, de rá is igaz a mondás: aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.
Forrásom még nem fejezte be.
Izsák tavaly októberig a béke szigete volt, imádtam ott élni a nyugalomban, és mindez tavaly októberben felborult. Már az októberi választás körül is voltak anomáliák, de mindegy is. Milyen érdekes, most nyolcvan emberrel kevesebben voltak a választói jegyzékben, mint tavaly októberben. Sokan úgy gondolják, azt a nyolcvan embert csak szavazni hozták ide 2019 októberében…
Az egész kezd olyan lenni, mint egy krimi. Természetesen felhívtuk Kutas és Varga urat is. Utóbbi többszöri próbálkozásunkra sem vette fel a telefont, előbbivel sikerült szót váltanunk, de nem kívánt nyilatkozni.
Haladunk tovább a városka központja felé, az egyik főtéri boltban fiatalember fogad, ömlik belőle a szó, kár, hogy ragaszkodik az inkognitójához.
Az a helyzet, hogy akik legutóbb Vargára, vagy még előtte Kutasra szavaztak, valójában nem őrájuk adták a voksukat, hanem Mondok ellen. Akár te is indulhattál volna helyettük, ugyanez lett volna az eredmény – mondja indulatosan a srác. – Nekik mindegy, hogy Izsákkal mi lesz, csak ne Mondok legyen a polgármester. Ők fölültek a vadászházas botrány kavarta hullámra, és utaztak rajta. Ennyi. Nekik semmi sem számít, csak az irigység motiválja őket. Ha megcsalta őket a feleségük, azért is Mondok a hibás. Ő azonban úgy gondolkodik, hogy érdemes a kormánnyal jóban lenni, mert úgy jut forrásokhoz a település, és Mondoknak ez a politikája eddig be is jött. Persze a kákán is lehet csomót keresni, csak nem érdemes. Nézd meg, felépült ez az iskola, Magyarországon nem sok ilyen iskola van, itt van még a piaccsarnok, a fák, a főutca, ahogy Izsák most kinéz. Most azt vetik a szemére, hogy miért nincs tanuszoda. Na, ez most a legnagyobb baj Mondok ellenfelei szemében.
Próbálom kapacitálni a fiatalembert, de hosszas tépelődés után nemet mond.
Nem hiányzik nekem, hogy szerepeljek az országos médiában. Már így is a nevemet és az arcomat adtam Mondok úr kampányvideójához, kaptam is érte eleget az ellenségeitől.
Bekapcsolódik a beszélgetésbe a srác édesapja is.
Mondok Jóska szerintem a városunk hatezer lakosából legalább négyezret személyesen, névről ismer. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy Kutas vagy Varga Pista ne lenne rendes embör, csak oda akarok kilyukadni, hogy ők introvertált embörök, kevésbé kommunikatívak, mint Mondok, és ez óriási hátrány. Mondok vezetői rutinja behozhatatlan előnyt biztosított a számára.
Átmegyünk az utca túlsó oldalára. A zöldséges előtt idősebb, Hitler-bajuszos férfi szívja a cigarettáját.
Mózes Józsefnek hívnak, nem titkolom én a nevemet, nincs miért – mondja. – Gyalázat ez az egész. Mármint az, hogy Mondok győzött. Hogy miért győzött Mondok? Őszintén? Szerintem a szavazóinak a nagy része meg volt véve. Én elmentem szavazni, és természetesen Varga úrra adtam a voksomat. Nem tudom bizonyítani a csalást, inkább azt mondanám, hogy Mondok mindent megtett azért, hogy győzzön. Még azt is, amit nem lehetett volna megtenni. Varga Pista majdnem a szomszédom, ma már csak gazdálkodik. De Varga Pistával jobban jártunk volna. Mondokkal egy bizonyos réteg járt jól. Rendben, sok fejlesztést csinált, de például ez a térkövezés itt a főtéren még várhatott volna. Vörös térkövek… Eddig azt hittem, hogy csak Moszkvában van Vörös tér, de most már Izsákon is…
Ha már Vörös tér, a városka túlsó végén ütött-kopott kocsma áll, nosza, térjünk be. A falon Sztálin- és Lenin-kép, Cserháti Zsuzsa lemezének borítója, nyolcvanas évekből való színes magazinok félmeztelen csajokkal. Akárha egy autószerelő műhelybe lépnénk be, valamikor 1981 táján. Itt aztán tényleg megállt az idő.
A csapos – kisebb meglepetésemre – bemutatkozik, amikor közlöm, hogy az Indextől érkeztünk.
Orbán Tibor vagyok, és én is szavaztam vasárnap, de hogy kire, azt nem mondom meg. Az biztos, hogy Mondok úr alatt jól mentek a dolgok, ő azt vallotta, és szerintem most is azt vallja, hogy érdemes jóban lenni az aktuális kormányzattal, mert abból csak a város profitál. Na, szerintem most már kitalálja, hogy kire adtam a voksomat, de hát miért is titkoljam?
Valóban, miért is titkolná. Mi baj lehet belőle? Legfeljebb betörik a kocsija szélvédőjét…
Reflektál az előző polgármester
Szeptember 25-i izsáki riportunkra (Csak az izsákiakat nem érdekelte az ország leghíresebb vadászháza) reakció érkezett a korábbi polgármestertől, Kutas Tibortól, aki másképp látja a kisvárosban kialakult helyzetet, mint legtöbb informátorunk. Kutas úr levelét változtatás nélkül közöljük.
„A 2020. szeptember 25-én megjelent Izsákról szóló írás több valótlan állítást és súlyos pontatlanságot tartalmaz.
1. Az írásban szerepel, hogy polgármesterként a járványhelyzet alatt forrást vontam el az egészségügytől. Ezzel szemben nemhogy forrás elvonás nem történt, hanem – a rendkívüli jogrend biztosította felhatalmazáson alapuló – azonnali költségvetési átcsoportosítással sikerült megteremteni a megfelelő járványügyi védekezés fedezetét és a gondos gazdálkodás lehetővé tette az Egészségügyi Központ építéséhez hiányzó önkormányzati pénzügyi fedezet elkülönítését.
2. A cikkben – egy névtelen informátorra hivatkozva – leírják, hogy „Hallottam erről, ennek az előzménye az lehetett, hogy közzétette, van a városban egy koronavírusos hölgy. Mielőtt még a laboreredmények kijöttek volna!…Gyakorlatilag törvényen kívül került a család a polgármester elhamarkodott bejelentése miatt. „. Ezzel szemben a valóságban március 24-én a Járási Hivatal hivatalos határozatán alapuló általános tájékoztatást tettem közzé arról, hogy városunkban is van megbetegedés, egyben felhívtam a figyelmet a fokozott védekezésre és egymás odafigyelő támogatására. A másnap délelőtti – Járási Hivatallal folytatott – telefonbeszélgetésen derült ki, hogy a határozat megállapítását a tesztek nem igazolták. Ezt azonnal közzétettem ugyanazon a fórumon és ugyanazon formában. Személyes azonosításra alkalmas adatot sem közvetlen, sem közvetett formában sem konkrétan, sem utalás szintjén sem előtte sem utána nem közöltem.
3. Az írásban – ugyanezen névtelen informátor kijelentéseként – az szerepel, hogy polgármesteri tevékenységem alatt a városban semmi sem történt. Ezzel szemben – az átadási dokumentumokból ellenőrizhetően – 2020 októberében a várost negatív főszámlával vettem át úgy, hogy a pályázati célforrásokon kívüli pénzügyi állomány nagyságrendileg a lejárt szállítói tartozások fedezésére volt elegendő, a folyamatban levő beruházások közül az Egészségügyi központ finanszírozásához 130 millió forint hiányzott, a bölcsőde pályázata közbeszerzés előtt állt. Az előttünk álló ciklusra egy látványterven kívül semmilyen más tervezet nem szerepelt. Ebben a mozgástér nélküli helyzetben az elsőrendű feladat a gazdasági háttér biztosítása volt. Nyolc hónap után a város pénzügyileg stabil lábakon áll, biztosítottak a magas szintű, kiszámítható működés feltételei, a pályázati forrással le nem kötött pénzügyi mutatók hozzávetőlegesen 95 millió forinttal jobbak az októberinél, lejárt kötelezettség nincs. Az egészségügyi központ beruházásának finanszírozása biztosított, akárcsak a bölcsőde építésre vonatkozó önkormányzati rész, ezenkívül több tízmillió Ft áll rendelkezésre új projektek előkészítésére. Időközben a terveknek megfelelően több helyszínen saját forrásból pótoltunk több éve elmaradt felújításokat. Mindez márciustól járványhelyzetben úgy, hogy a védekezésre elkülönített forintokon felül 12,5 millió forint gépjárműadót továbbutaltunk, és az iparűzési adó bevallásának dátuma is kitolódott szeptemberre.
4. A cikkben leírják, hogy mindenféle jobbikos, kommunista, balliberális körökből kerültek meghatározó szerepkörbe emberek. Ezzel szemben, az őszi választási kampányban elhangzottaknak megfelelően, a hivatali működésben semmilyen formában nem került elő és nem játszott szerepet az ott dolgozók pártállása. Az általam felvett új munkavállalók (ha jól emlékszem, két fő) politikai álláspontjáról nincs tudomásom. Ezen felül a helyi újság főszerkesztő posztján történt változás, a megbízott főszerkesztő kinevezésekor politikai álláspontja nem került szóba, szakmai tapasztalata, hasonló szerepkörben végzett tevékenysége alapján kapott átmeneti megbízatást. A képviselőtestület munkájában nem sikerült az általam kívánt, a város érdeke által megkövetelt együttműködést kialakítani, de a párbeszéd visszautasításával nem lehetett mit tenni, a működőképességet biztosítani kellett. A sokszínű koalícióról szóló mantra, sok más félretájékoztatással egyetemben mindössze egy, a választások utáni héten indult hecckampány része. Meggyőződésem, hogy egymás előzetes megbélyegzése, az együttműködés elutasítása, kvázi háborús helyzet kialakítása jelentősen behatárolja a település lehetőségeit, én pedig egyetlen honfitársamra sem tudtam, nem tudok és nem is akarok háborús ellenségként tekinteni.”
(Borítókép: Bánkúti Sándor / Index)