Tíz éve szavazhatunk az Év Fájára. A versenyben nem a legöregebb vagy legnagyobb fákat keresik, hanem azokat, amelyek fontos szerepet töltenek be a helyiek mindennapjaiban. Idén október 1-ig lehet szavazni, az eredményeket október 17-én teszik közzé.

Az idei döntősök:

A Micsky hársak (Dánszentmiklós)

Az 1848/49-es forradalomban harcolt Kismányai Micsky Sándor többszörös sérüléseiből felépülve Dánoson vásárolt földbirtokot az egykori pénzügyminisztertől, Wekerle Sándortól. Micsky Sándor a dánosi homokpusztán szőlőültetvényt telepített, borászattal foglalkozott. A címeres nagy nemesi magyarországi család alapított Dánoson iskolát, ahol a helyi cselédség gyermekeit írni, olvasni tanították. A hársak alatti épületben helyet biztosítottak az evangélikus istentiszteleteknek is. A Micsky család kriptája a Hársaktól nem messze található.

Platán a Pelikán parkban (Szombathely)

Ez a közönséges vagy juharlevelű platán (Platanus x hybrida), szervesen a Gyöngyös-patak mentén telepített növényzethez tartozik immár száznegyven éve. Ahol a fa él, Szombathely első nyilvános közparkjának, a hajdan öthektáros Városligetnek a megmaradt része. A hatalmas liget kialakítását a Szépítő Egyesület és a város közösen kezdte 1889-ben. Bővítését is tervezték, ám a beépítések nyomán területe a tizedére zsugorodott. Sok platánt, vadgesztenyét és fenyőt ültettek ide, a környező utcákba pedig gömbakácokat telepítettek. 1910 táján még több mint háromezer fa nyújtott itt hűsítő árnyékot a forró napokon, bár már 1904-ben ide került az első épület, az Állami Gyermekmenhely (a későbbi gyermekkórház). A terveket Ybl Lajos készítette, a neves Ybl Miklós műépítész unokaöccse.

A megmaradt park mostani nevét 1920 után kapta, amikor déli végében, egy kis medencében felállították Rumi Rajki István Pelikán szobrát. Az alkotást többször is megrongálták, és a helyreállítások ellenére évekig csonka maradt. Utoljára 2014-ben kapta vissza a fejét a pelikán, ma térfigyelő kamerák vigyáznak rá.

A Tisza kastély platánjai (Geszt)

Geszt, a Tiszák ősi fészke Békés megyében található, közvetlenül a román határ mellett. A település sorsát nagyban meghatározta, hogy a Tisza család két miniszterelnököt is adott az országnak: Tisza Kálmánt és Tisza Istvánt. Ugyan csak a geszti Tisza család sarja Lajos is, aki a szegedi nagy árvíz utáni helyreállításokban vállalt óriási szerepet. A kastély 1772-ben épült barokk stílusban. A parkot a 19. század elején tájképi angolpark jelleggel alakították ki. Már 1851-ben sok fa díszítette az akkor 27 holdas parkot. A leírások szerint a kastély parkjának fénykora 1885-re tehető. Ekkor Tisza Kálmán volt a birtokos aki a következőket írta: „Bemegyünk a kastély parkjába, mely leghíresebb s valóban legszebb is az egész megyében, sőt ha a kívül nyúló nádasba oda képzeljük a szőke Dunát zavarba jöhetnénk, hogy a Margit-sziget egy részén járunk.” A kastély keleti terasza előtt valaha feketefenyők álltak, ezek már nincsenek meg. A kastély déli homlokzata előtt áll még ma is a két idős platánfa. Ma is Geszten élő öregek elmondása szerint a két platánfa alá két bivalytetemet ástak el a fa ültetésekor a cselédek, és az élteti a most is gyönyörű fákat. Arany János 1850-1851-ben volt a Tisza családnál mint Tisza Domokos házi tanítója. Nádfedeles kis házban élt a társaságtól elvonultan magányosan. A kis házikó ma is megtalálható a kastély szomszédságában.

Imrehegyi terebélyes eperfa (Imrehegy)

A fekete eperfa Imrehegyen, a mai Tulahomoki major területén áll, amely régen „sövényes majorként” is emlegetett terület volt. A fához közeli kút oldalfalát nem téglával rakták ki, hanem sövényt használtak. A kúthoz jószágokat hajtottak itatásra, miközben a gulyás a fa alá húzódhatott a rekkenő hőségben. A major régen az egyház birtokába tartozott, nagy valószínűséggel a helyi papok ültették a fát is. Mára feledésbe merült a fa története, a helyiek nem tudják, hogy a papi birtokon felépített cselédházak, tanyák udvarában vagy pusztában állt a fa, egy gémeskúttól nem messze.

A Déri téri kocsányos tölgy (Debrecen)

A mai Déri tér helyén egykor a Paptava, majd 1840-től a kollégiumi diákok természetrajzi oktatását szolgáló első nagyobb botanikus kert. A tér jelenlegi állapotát a Déri Múzeum 1928-ban történt megnyitásával nyerte el. Az épület elé süllyesztett parkban csobogó található, e felett pedig Medgyessy Ferenc négy nagyméretű allegorikus bronzszobra (Néprajz, Művészet, Tudomány, Régészet), melyek a múzeum szellemi tartalmának szimbolikus megtestesítői. A régészetet szimbolizáló szobor az 1937 évi Párizsi Világkiállításon nagydíjat nyert.

A belváros talán legszebb és legintimebb kis parkja a Déri tér, amit fiatalok és idősek, cívis városiak és turisták egyaránt szívesen felkeresnek, a már említett szobraival mintegy kulturális előszobája a múzeumba betérőknek. A kocsányos tölgy hazánk egyik legfontosabb és legjellegzetesebb fa faja. E példány a tér jobb oldalán található, impozáns, királyi megjelenése eleve figyelemfelhívó, kapitális mérete miatt pedig a Belváros legnagyobb és egyben legszebb védett fája.

Fekete nyárfa (Fegyvernek)

Az Alföld fűz-nyár ligeteiben gyakori fa a fekete nyár (populus nigra). A fegyverneki Év Fája-jelölt a település 4 védett fájának egyike, kb. 60-70 éves, szabályos koronájú, magassága eléri a 25-30 métert. Hatalmas mérete ritka természeti látványt nyújt. A település szélén futó Holt-Tisza partján található. Ez a pár egyed maradt meg ezen a területen, melyet a helyiek szeretnének megőrizni az utókor számára.

Napsugár téri juhar (Pócsmegyer-Surány)

Az itt üdülők sokáig nem vettek róla tudomást, igaz nem is bántották. Zajlott körülötte az élet, nyaranta minden szombaton a kis piac, aztán itt volt a presszó és a lángosos, sokan megfordultak a téren. Augusztus elején pedig az Irány Surány Fesztivált rendezték a fa körül, amely az évek során 11 törzset növesztett. A téren a buszmegállót önkéntesek újították fel, mini könyvtárral bővítve azt, így a juhar alatt olvashatnak a buszra várakozók.

A templomdomb júdásfája (Mélykút)

Mélykút város Bács-Kiskun megye déli részén helyezkedik el. A város eredetmondája szerint ezen a vidéken valamikor erdők voltak, melyben szarvasok és őzek éltek. A vadászok a szarvasok nyomát követve jutottak el a mai város közepére, ahol egy jó vizű kútra bukkantak. A települést erről a kútról nevezték el. A mondát igazolja, hogy a város központjában valóban található egy bővizű forrás, amelyre később fürdőt építettek. 1750-ben került a település a Grassalkovich család tulajdonába, akik egy kiemelkedő dombon – mai elnevezés szerint templomdombon – lévő kápolna helyébe szép templomot építtettek. Alapját 1761-ben rakták le, mellyel az akkori község új központi magot kapott, alakítva ezzel a település arculatát. A templom északi sarkába a plébánia lak került, déli sarkába pedig az akkori községháza, így két pólus keletkezett, melyek a további betelepülőket magukhoz vonzották. Ekkor került Mélykútra a ma is megtalálható júdásfa, melyet valószínűsíthetően a vajdasági Szabadkáról a Mélykúton szolgálatot teljesítő Ferences rendi szerzetesek hoztak magukkal, és ültették el az újonnan megépült templom északi oldalán az 1760-70-es években.

 Öreg platán (Ferencváros)

A Ferencvárosi Művelődési Központ épülete mögött elterülő parányi zöldövezetből emelkedik ki egy csodás termetű, több mint 150 éves platán (Platanus x acerifolia). A fa, a terület 1963-as rendezése idején már ott magasodott, figyelve a mai Művelődési Központ elődjeként készült Ferencvárosi Úttörőház építkezési munkálatait. Sőt, valószínű, hogy a régi ferencvárosi temető – amelyben több híresség mellet, Vitkovics Mihály magyarországi szerb költő, műfordító is nyugszik – 1874-ben történt felszámolásakor már fiatal faként élt. Az elmúlt évtizedekben több viharos korszak tanúja volt. A környezete többször átalakult, de a fa hősiesen átvészelve a változásokat, ma is teljes pompájában virul.

Bagolyvári promenád (Balatonszemes)

A balatonszemesi „Bagolyvári promenád” lenyűgöző szépsége és nyugalma mindenkit megérint. Azt, aki napi szinten csodálhatja, azt, aki csak az év bizonyos időszakában él itt, és azt is, aki csak egyszer is átutazott Balatonszemesen, és látta a csodát, amelyet ezek a fák rejtenek. A település utcáját meghatározó gesztenyefasort még az 1900-as évek elején ültették. Az eredeti fákból mára sajnos már nem sok maradt, de mivel minden szemesi – legyen az állandó lakos, vagy üdülőtulajdonos – szívén viseli a fasor sorsát, folyamatos pótlásokkal ma is összefüggő, árnyat adó vadgesztenyesor pompázik a több száz méteres utcán. A környező épületek jó része ugyanis a századelő hangulatát idézi, nem is beszélve a névadó Bagolyvár épületéről, amelyről számtalan legenda kering a településen. Jelenlegi formájában 1898-ban épült meg mint az első szemesi nyaraló, de helyén a Bolondvár állott, amelynek története egészen a török időkig nyúlik vissza. Lejjebb sétálva a nyári kápolnában gyönyörködhetünk, amely a mai napig színhelyéül szolgál nyaranta a vasárnapi istentiszteleteknek. Az utca végén pedig a „Sóhajok Hídja” vár minket, amelyet olasz mintára, ugyancsak az 1900-as évek elején építettek. Ezen a pár száz méteren tehát több építészeti és történelmi látványosság is megtalálható, melyet körbe vesznek a sajátos hangulatot árasztó vadgesztenyék.