A lakók megosztottak, a polgármester szerint a várossá válást ellenzők megnyugodnának, ha garantálnák nekik a kertvárosias hangulat megőrzését.
Az Index múlt héten átfogó elemzést közölt arról, hogy az Orbán-kormány elmúlt hét évében egyetlen új település sem kapta meg a „város” titulust, noha pályázó éppen akadt volna. Fábri Istvánt, az egyik legnagyobb lélekszámú hazai nagyközség, a tízezer lakosú Pest megyei Csömör polgármesterét kérdeztük a témában, aki civil foglalkozását tekintve egyébként szociológus, tehát kétszeresen is szakértőnek számít.
Sokan még ma is azt hiszik, hogy a városi ranghoz érdeke fűződik egy településnek. Ez régebben valószínűleg így volt, de az utóbbi évtizedekben már egyáltalán nem.
A városi rang elnyerése egy község, nagyközség számára csak és kizárólag presztízsszempont, abból se közigazgatási, se anyagi, sem egyéb előnye nem származik – véli a polgármester. Nincs olyan törvényi szabályozás, pályázati-költségvetési eljárás, amelyet befolyásolna a település besorolása. Talán csak egy esetben számított: amikor néhány éve megszüntették a kétezernél kevesebb lelkes településeken a polgármesteri hivatalokat, akkor megengedték, hogy a városi rangúak (például Pálháza és Visegrád) megtarthassák hivatalukat – folytatja Fábri.
A csömöri polgármester szerint a vélt előnyöknél és a presztízsszempontoknál is fontosabb, hogy milyen jellemzők alapján tekintünk valóban városnak egy települést. A legújabb szabályozók bár adnak erre némi fogódzót, azonban az egyetlen igazán egzakt feltétel, a lakosságszám, a legkevésbé fontos mutató, legalábbis a megjelölt 10 ezres kategóriánál. Fábri leszögezi, hogy még csak elfogultság vádjával sem illethető e kérdésben, hiszen Csömör azon pár település közé tartozik, amely biztosan eléri ezt a számot.
Legtöbbünk aszerint tekint városnak egy települést, hogy milyen a megjelenése, városias-e a kinézete, a településképe, milyenek a hétköznapi élet keretei: a boltok, a szolgáltatások, a vendéglátó egységek, a sport- és kulturális infrastruktúra és az oktatási-nevelési intézmények.
Ehhez hozzátartozik a település lakóinak identitása is, nevezetesen az, hogy miként élik meg ottlétüket, falusiasságukat vagy városiasságukat. A lakosságszám tehát majdhogynem másodlagos mutató.
A szociológus–polgármester szerint
sok nyugat-európai, nálunk lényegesen polgáriasultabb országban három-négyezres települések bőven városnak számítanak, és első ránézésre azok is,
miközben egy hazai fővárosi agglomerációs település, legyen az akár tíz-húszezres is, csak kertes házak tömegét jelenti néhány bolttal, ahogy a fővárosi külső kerületrészek is teljesen falusias karakterűek.
Csömörön 2012-ben teljes körű lakossági felmérést végeztek, több mint háromezer háztartást megkeresve egy esetleges várossá nyilvánítási kezdeményezésről. A felmérésből kiderült, hogy a polgárok több mint a fele hallott arról, hogy az önkormányzat foglalkozik a várossá nyilvánítással. A kérdésben megosztottnak bizonyult a lakosság: szinte ugyanannyian támogatták a kezdeményezést (40%), mint ahányan nem (43%), míg sokan nem tudtak állást foglalni (17%). A fiatalok mellett elsősorban az utóbbi években beköltözők, az infrastrukturálisan legrosszabbul ellátott körzetek lakói támogatták a pályázatot.
Az ellenzők különösen attól tartottak, hogy a cím elnyerésével a település elveszti falusias, kertvárosias atmoszféráját és hangulatát.
Mások a nyugalom, a zsákfalujelleg elvesztése és a népesség növekedése miatt aggódtak. A polgármester szerint
ha az önkormányzat a szabályozási tervében garantálná a falusias, kertvárosias jelleg megőrzését, a várossá válást ellenzők kisebbségbe kerülnének.
(Borítókép: Google Maps)