Mindenki aki a nyolcvanas években volt fiatal emlékszik a Fegyveres Erők napja alkalmából, a koraőszi időben megszervezett akadályfutásokra, számháborúkra és egyéb kapcsolódó programokra, amelyek szervezésében oroszlánszerepet vállalt a Magyar Honvédelmi Szövetség.
A szeptember 29-én, a pákozdi csata évfordulóján megtartott programokon a gyakorlati ismeretek átadása olyan, gyerek-kompatibilis módon történt, ami még a téma iránt általában kevéssé érdeklődő lányok emlékezetében is pozitív emlékként maradt meg. A Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) nemcsak hidat képzett a társadalom és az attól történelmi és jogi okok miatt elkülönülő „katonaság” között, hanem például a technikai sportok, vagy éppen a teherautósofőr-képzés támogatásával sokak számára nyújtott elérhetetlen tudás megszerzésére lehetőséget.
Az MHSZ megszűnésével és a hidegháború befejeztével a honvédelem témája is kikerült sajnos a közbeszédből, illetve a közérdeklődésre számot tartó témák köréből.
Kevés dolog szimbolizálta jobban a változást mint A rendszerváltás után a Fegyveres Erők Napjának szeptember 29-i dátumáról május 21-re történő áthelyezése, azaz az 1849-es Tavaszi Hadjárat záróaktusának, Buda vára visszafoglalásának napjára.
Ezzel párhuzamosan a külső biztonság fontosságának észlelése, percepciója is csökkent. A félreértelmezett pacifizmus és a NATO mindent megold leegyszerűsítő gondolat nyomán, a sorkatonasággal kapcsolatos fokozódó ellenállás miatt eltörölték a tömeghadseregek utolsó elemét is. Hogy ezzel kapcsolatosan a tartalékosok nyilvántartását miért kellett megszüntetni, szintén kérdőjeleket hagy maga után.
Természetesen józan gondolkodással nem lehet a 12 vagy korábban 18 sőt 24 hónapos, értelmetlenségbe fulladó sorkatonai szolgálat mellett érvelni, de a nyugati államok egy részében (pl. Ausztria, Finnország stb.) a mai napig él a hadra fogható korú fiatalok 6-9 hónapos katonai felkészítése, vagy azt kiváltandó a közösség részére végzett szolgálat.
Érdekes adalék, hogy a Cigány Nemzeti Futballválogatott korábbi vezetőedzője felemlegette a sorkatonaságot, mint a cigányság szempontjából hasznos intézményt. Nemcsak az iskolában esetleg nem megfelelően elsajátított képességek kiegészítőjeként, hanem a társadalmi érintkezés kikényszerítéséért, a többségi és kisebbségi újoncokban egyaránt megtalálható, „ők” és „mi” szociológiai kategóriának megszüntetésében játszott szerepéért.
(Borítókép: Számháborúzó úttörők Bánomkert városrész határában 1984-ben. Fotó: Szalay Béla / FORTEPAN)