Ma 45 éve történt a magyar légi közlekedés legsúlyosabb tragédiája. A bejrúti járaton csak ártatlan civilek ültek, valamint a szolgálatot teljesítő pilóták és utaskísérők, akik az előző este jelentkeztek a Magyar Légiközlekedési Vállalat 240-es járatára. Valamennyien elkötelezett szakemberek voltak.

Varga G. Gábor aviatikai szekértő, az Egek ura blog szerzője az évforduló kapcsán kiemeli,

személy szerint a rendszerváltást követő politikai elit óriási bűnének tartom, hogy a magyar állam semmit, de konkrétan semmit nem tett annak érdekében, hogy a tízfős személyzet és egy magyar utas hozzátartozóit segítse a kegyeleti jogaik gyakorlásában, jelesül, hogy az áldozatok földi maradványait Magyarországra hozzák.

„Már az is nagy szó volt, hogy 15 éve a Farkasréti temetőben felújították az áldozatoknak emléket állító márványtáblát és az emlékező szentmisén részt vett a Malév akkori felső vezetése. Aztán a politikusok csak azon dolgoztak, hogy némi aprópénzért az áldozatok hozzátartozóit lemondassák a jogaikról, biztosítva ezzel azt, hogy a magyar államot senki ne citálhassa bíróság elé a szocializmusban történtek miatt.”

„Azt most hagyjuk, mi történt a repülő után felvett biztosítási összeggel, hiszen nyilván mindenki tudja, hogy a nagy része ismeretlen okból eltűnt, ahogy a HA-LCI a radarokról” – mondja Varga G. Gábor. Hozzáteszi, igazság ebben a szomorú történetben sajnos már nem létezik. Szerinte az emlékezés a legtöbb, amit tehetünk, mindaddig, amíg a magyar politikai életben és a döntéshozókban fel nem ébred az igény arra, hogy legalább erkölcsi értelemben elégtételt szolgáltassanak az elhunytaknak és hozzátartozóiknak.