Épp 60 éve, 1960 őszén emlékezetes ENSZ közgyűlést tartottak New Yorkban. Magyarország a legmagasabb szinten képviseltette magát, a delegációt Kádár János vezette. Felszólalását a Magyar Rádió is közvetítette, a korabeli híradások szerint munkások sokasága hallgatta idehaza ideológiai fejtegetését a készülékek előtt. A pártfőtitkár 1960. október 3-án állhatott az ENSZ közgyűlésének pulpitusa mögé, meglehetősen hosszúra nyúlt beszédét azonban a helyszínen nem fogadta osztatlan lelkesedés. Sőt. Amint arra a napi történelmiforrás blog is utal, Kádár beszéde alatt egymás után hagyták el a delegációk az üléstermet, míg az majdnem teljesen kiürült. Ezekről a részletekről nem tudósított a magyar sajtó.

A Híradó hangulatfestésével ellentétben a pártfőtitkár már napokkal a szereplése előtt érzékelhette, hogy ezúttal nem az ő szempontjai szerint alakulnak majd a dolgok. A diplomáciai szokások felrúgásaként élte meg, és beszédében külön szóvá is tette, hogy 

Az amerikai hatóságok közöltek velem egy népemre és kormányomra sértő, mozgásomat korlátozó intézkedést. Bár az intézkedés nem reám és hasonló elbánásban részesített kollégáimra, nem is népemre hoz szégyent, hanem egyedül azokra, akik ezt kitervelték — elvből tiltakozom ellene. 

Kádár az 1956-os  "magyar kérdés" megmagyarázását is szükségesnek érezte, miután azt az ENSZ folyamatosan napirenden tartotta. 

Aki nem ismeri a XX. századi magyar történelmet, sem Kádár János 1956-os szerepét és felszólalásának kontextusát, akár egy erős kezű, szuverenista demokrataként is azonosíthatná őt a (Népszava 1960. október 5-ei lapszámában közölt) beszéde egyes részletei alapján. Mert miket is mondott a pártfőtitkár:

• A Magyar Népköztársaság belügyeibe beavatkozni senkit sem engedünk. 
• mi nem nemzeti felkelést, hanem csak egy ellenforradalmi puccsot vertünk le, mégpedig egy-két nap alatt. Ezt az ellenforradalmi puccsot külföldön szervezték, sok éven át készítették elő a nemzetközi reakció erői. A nemzetközi reakció e puccskísérletével a belső reakció szűk csoportját mozgósította, megtévesztett egyeseket, de e puccskísérlettől távol álltak a magyar nép szocializmushoz hű, alapvető tömegei. 
• Rendszerünk demokratikusabb, mint vádolóink rendszere. 
• Mi azt ajánlanánk az ENSZ közgyűlésének, hogy az egyetlen államot sem veszélyeztető Magyar Népköztársaság kormányára szórt rágalmak tűrése helyett bélyegezze meg azt a kormányt, amely annyi ország népének életébe visz be ma is kívülről viszályt, békétlenséget, polgárháborút és vérontást. 

Kádár János természetesen nem hagy kétséget afelől, hogy a szovjet megszállást és Moszkva kelet-európai dominanciáját fenti állításaival simán összeegyeztethetőnek tartja. 

A magyar nép jól megvan azokkal a szovjet csapatokkal, amelyek megszabadították a náci fasiszta hadsereg rémuralmától és az országot a hitleristák kezére játszó Horthy-rendszer ellenforradalmár fasiszta erőitől. A szovjet hadseregnek köszöni népünk nemzeti függetlenségének visszanyerését és azt, hogy ma is békében és biztonságban él. 

Az 1960-as ENSZ közgyűlése mégsem Kádár miatt vált emlékezetessé. A Szovjetunió agresszív-, a kelet-európai országok szuverenitását félresöprő politikájának felemlítése állítólag a szovjet első titkár Hruscsovnál olyannyira kiverte  a biztosítékot, hogy tiltakozásul cipőjével kezdte verni az asztalt. Vagy nem.