Ikarus és Malév: két márkanév, amely mára fogalommá vált, igaz, nincs már nemzeti légitársaságunk és buszgyártásunk is csak nyomokban létezik. A jelenlegi hazai gyártás éves összteljesítménye százas nagyságrendű, miközben az Ikarus fénykorában 13 ezer busz gördült le a futószalagról, mármint évente. Persze ez sem ment egyik pillanatról a másikra.

Ma már nem él azok közül senki, akik az 1895-ös esztendőben Uhri Imre műhelyében, azaz a jogelőd cégnél azon ügyködtek, hogy megszülessen az első magyar fakerekű szekér. A motorizáció megjelenése persze a kis kovácsüzem tevékenységét is forradalmasította. Bár néhány változásnak, például a második világháború utáni államosításnak a tulajdonosok aligha örültek, tény, hogy a – mára szintén elfeledett fogalmat jelölő – KGST létrejötte jelentette azt a hatalmas felvevőpiacot, amely a szocialista világrendszer szétesésével elenyészett. A letűnt érában Magyarország feladata lett a buszgyártás, és Dél-Amerikától Afrikáig mindenhova eljutottak az itt készült járművek, sőt egy 436-os típus még a Fehér Ház kertjébe is bepöfögött, amikor 1994-ben Horn Gyula kormányfőt Clinton elnök fogadta.

A brigádversenyeknek és a sztahanovista mozgalomnak köszönhetően pedig egy busz normája 3800 órára csökkent, 1948-ban pedig az új népi demokrácia tiszteletére a munkások már napi egy busz készítését vállalták, alig 2 forintos órabér mellett.

A dicső múltból most csaknem félszáz busz, az üllői önkéntes tűzoltók fecskendői és a Légiközlekedési Kulturális Központ reptéri járművei nézhetők meg a ferihegyi Aeroparkban. 

Köztük most először láthatja a nagyközönség az ICS 695-ös emeletes csuklóst, amelyet úgy terveztek, hogy az utasokat a városközpontból közvetlenül a repülőgéphez vigye, ahonnan a buszból felnyíló utashíd segítségével rögtön átsétálhattak volna a légijárműre.

A konstrukció jó volt, de a Malév biztonsági okokra hivatkozva kitáncolt a rendszerbe helyezésből. A PALT (Passanger and Luggage Together) névre keresztelt jószágon kellett volna ugyanis az útlevél- és vámellenőrzést elvégezni, ami azért a nyolcvanas években, mondjuk ki, elég merész ötletnek tűnt.

Szedlmajer László, a BKV vezérigazgató-helyettese elmondta, hogy a közlekedési vállalat szakemberei segítik majd a különleges jármű felújítását.

Vállaltuk, hogy bevisszük egy garázsba, ahol komplett állapotfelmérést, hiánylistát, anyagigényt és munkaóra-becslést adunk. A vázat meg tudjuk majd csinálni, a gépészet pedig kézre áll egy kiszuperált 280-asból

– mesélte el az Autóbusz és Trolibusz Üzemeltetési Igazgatóság vezetője.

Természetesen a Közlekedési Múzeum is képviselteti magát egy figyelemreméltó nagyvassal. Merczi Miklós, az intézmény városi közlekedéssel foglalkozó főmuzeológusa elárulta, hogy az itt kiállított busz csak a tervezett múzeumi flotta első fecskéje.

Az Ikarus 311-esünket hoztuk el, de jó tempóban halad a fellelt farmotoros restaurálása is, amely az utolsó tíz Ikarus 66-os egyike. E kettő mellé pedig egy harmadik Ikarus beszerzése is folyamatban van, de hogy az mi, egyelőre nem publikus

– mondta sokat sejtetőn a közlekedéstörténész.

A mostani rendezvény egyébként az idei első, úgyhogy nem csoda, hogy tömegeket vonzott. Az egyik szervező, az old-Ikarus oldalt is működtető Tildy Tibor elmondta, hogy ráadásul ez az első egyesített találkozó.

A Tapolcára tervezett Ikarus-találkozót elmosta a járvány, a Polgár melletti Folyáson minden évben megtartott összejövetel pedig elmaradt, miután a szervezők abban állapodtak meg, hogy a három alkalmat összehangolják: minden páros év májusában Nyugat-Magyarország, minden páratlan év májusában pedig Kelet-Magyarország lesz a program házigazdája, míg minden ősszel a budapesti Aeropark ad otthont a rendezvénynek.

A nosztalgiabusz volánja mögé ülő Ikarus-tudor az Indexnek elmondta, hogy a PALT-on kívül két különleges jármű is érkezett: a Nyírségből egy olyan 250-es, amely idén éppen ötvenéves, továbbá egy Ikarus 955-ös, amely a mátyásföldi gyár utolsóként készített turistabusza, és, mint ilyen, az akkortájt éledő retróhullámot meglovagolva a legendás farosra hajaz. 

Tildy Tibor ezután elköszönt tőlünk, mert indult a menet a környező településekre, és ő is fuvarozta azokat, akik jegyet váltottak a nem mindennapi buszozásra. Mi pedig, miközben a buszfelvonulásra vártunk, egy sereg oldtimer rendszámos személyautót láttunk, amelyek tulajdonosai ezek szerint minden öreg járműért odavannak, nemcsak a becsben és jó karban tartott saját kocsijukért. Volt köztük régi Volkswagen bogár ugyanúgy, mint gömbölyű Moszkvics, illetve még a csehszlovák időkből származó Skoda, sőt, egy Chrysler Neon is befutott, igaz, nem OT-s rendszámmal. 

A rendezvényen megtudtuk, hogy az Ikarus nevet továbbvivő kínai csapatnak meglesz rövidesen a típusengedélye az elektromos buszukra. Ez pedig óriási fegyvertény lehet, amennyiben egy hazai hozzáadott értékű e-busz tényleg valósággá válik.

(Borítókép: Isza Ferenc / Index)