Március óta különösen emberfeletti teljesítményt nyújt a magyar egészségügy. Pusztán a járványhelyzet az oka, hogy mostanra érett be a küzdelem a méltó orvosbérekért?

Álmos Péter: A járvány – amely egyelőre felfutóban van – szakította át a gátakat, mert az eleve túlterhelt egészségügy nagy eséllyel csak még túlterheltebb lesz. Az előttünk álló hónapokat, fél évet, egy évet lehetetlen olyan kollégákkal végigcsinálni, akik előtt nincs perspektíva. Csak az elmúlt egy évben a 40 év alatti korosztályból háromszáz orvos tűnt el az orvosi kamara regiszteréből, ami azt jelenti, hogy ők vagy külföldre költöztek, vagy elhagyták a pályát. A 300 jelentős szám, egy kisebb kórház vagy egy egyetemi évfolyam teljes létszáma.

Júniusban a MOK kampányt indított, hogy az orvosok mondják föl az önként vállalt túlmunkát, és ne dolgozzanak többet havi 200 óránál. A „stop túlóra” akciónak mennyire lehetett kényszerítő ereje?

Ez is hangsúlyos elem, mert Magyarországon még csak hasonlóra sem volt példa az utóbbi időben, hogy orvosok igazán húsba vágó, kényszerítő, demonstratív akcióba kezdjenek. A nyáron meghirdetett kampányhoz azóta több száz orvos csatlakozott, és mondta azt, hogy nem végez a törvény által rárótt kötelezettségen felül munkát, hogyha a kamara bértáblája rövid úton nem valósul meg. Ez az, ami most a parlament előtt szerepel.

Fontos hangsúlyozni, hogy mi nem önmagában bérharcot folytatunk, hanem átfogó egészségügyi átalakítást szeretnénk, amelynek alapja az elfogadható, korrekt orvosi bér. Az orvosok fizetése hosszú évek óta nem éri el a színvonalat, amellyel a kollégákat itthon lehetne tartani, ezen belül is az állami szektorban. Ez azért is lenne létfontosságú, mert az orvostudományt nem lehet pusztán tankönyvekből megtanulni, folyamatos, személyes gyakorlati tudásátadás nélkül nem működik.

Az elvándorlás miatt ezek a műhelyek, egyetemi klinikák kezdtek olyannyira szétesni, hogy veszélybe került az orvos utánképzés is.

Nagyon fontos ezért, hogy a törvénytervezet valóban a kamarával együttműködésben készüljön el. Sérülékeny és átmeneti egyensúlyi helyzetek vannak most az egészségügy működésében, ezeket csak megfelelő egyeztetésekkel és átlátható szándékok mellett van esély jól működővé tenni.

Már látható a bértábla, hogy felmenő, lépcsőzetes rendszerben 2021. január 1-től hogyan és mennyivel nőne az orvosok bruttó fizetése. Milyen szempontok alapján számolták ki az összegeket, amelyektől azt remélik, hogy itthon tartják az orvokat?

Korábban több felmérést is készítettünk arról, hogy mi lenne az a bérszint, ami itthon tartja az orvosokat. A környező célországok közül mi konkrétan Ausztriát, a 2019-es orvosi táblájukat vettük alapul, és az ottani bérszint kétharmadát kértük, miközben figyelembe vettük az életkort és a különböző tudományos fokozatokat is.

Nyilván azzal számolunk, hogy az elvándorlást még így sem tudjuk teljes egészében megállítani, mert az itthon 11-12 év alatt kiképzett magyar orvosok felvevőpiaca Európában máig szinte korlátlan. Ám az már önmagában nagy változás lesz, hogy az orvosnak, hogy megéljen, nem kell három munkahely közt rohangálnia, ami jó a betegnek is, mert egy sokkal kipihentebb, jóval koncentráltabb orvost kap.

Ez, gondolom, azt is jelenti, hogy az álláshalmozás-tilalommal most fog csak igazán élesen kirajzolódni az egészségügyre jellemző munkaerőhiány.

Lesz például olyan osztály, ahol eddig azt mondták, hogy van öt orvos, majd tőle harminc kilométerre egy másik osztályon szintén, most pedig ki fog derülni, hogy ötből négy orvos átfedésben van egymással. Igen, a miniszterelnök úrral folytatott beszélgetés során ő is egyetértett velünk abban, attól, hogy kevesebb helyen dolgozik egy orvos, igazán megmutatkozik a munkaerőhiány. Ez egy újabb előttünk álló, megoldásra váró feladat.

A törvénymódosításnak lényeges eleme a hálapénz kivezetése is.  Mennyire egységes az orvostársadalom a kezdeményezés mögött?

A hálapénz megszüntetésének egyértelmű nyertese mind az orvostársadalom abszolút többsége, mind a teljes magyar társadalom. Az általános társadalmi képpel, a sztereotípiákkal szemben a hálapénzrendszer fenntartásában érdekeltek a mai orvostársadalomnak csak egy vékony szeletét teszik ki, akik a hálapénz által a nyugat-európai orvosbéreket is meghaladó bevételre tesznek szert. Őket nem kívánjuk kompenzálni.

Miközben lesznek orvosok, akiknek ugyanannyi lesz az új legális bevételük, mint korábban a hálapénzzel kiegészített. Ez azért is lesz előnyös számukra, mert most például számtalan orvos azért nem kap hitelt a banktól, esik el a különböző állami családtámogatásoktól, mert túl alacsony a bejelentett jövedelme. Egy csomó fiatal orvos éppen ezért nem tud családot alapítani, nem tudja beindítani az életét.

Nem sérti sokak érdekeit, főleg az idősebb, magasabb szinten lévő orvosokét, hogy nem kapnak több hálapénzt?

A felméréseink szerint a kamara tagjainak 96 százaléka nyilatkozta azt, hogy ilyen bevétel mellett, amit 3 részben ér el 2023-ig az új orvosi bértábla, nem látja szükségét a hálapénznek.

Most egy olyan kép él a társadalom egy részében, hogy az orvosok mind ki vannak tömve hálapénzzel, „szegény orvost én még nem láttam”, stb. Ez egyszerűen nem igaz.

Olyannyira, hogy ki kell találnunk valamit, hogyan tudunk segíteni azoknak a nyugdíjas kollégáknak, akik az egészségi állapotuk miatt nem tudnak dolgozni, mert megalázóan alacsony nyugdíjakból élnek. Van ma nyomorgó orvos Magyarországon. Konkrétan tudok olyan kollégáról, aki nettó 140 ezer forintos nyugdíjat kap, miután az embereken segítve ledolgozott egy életet.

Nem csak hálapénzt adni, elfogadni ugyanúgy akár egy év börtönnel is büntethető lesz. Mivel magyarázzák a változást  a pácienseknek , akik nemegyszer rettegve a hálapénz intézményétől várták a megfelelő ellátást? Vagy ezzel valóban köszönetet mondtak?

A hálapénz, amiről sokan úgy gondolkodnak, hogy „csak rám és az orvosra tartozik, ez a mi privát ügyünk”, egy olyan elem, ami torzítja a rendszert, mi eleve korrupciónak tekintjük. Ugyanúgy, mint megpróbálni lefizetni a rendőrt, aki megállít gyorshajtásért, vagy ahogy vonatkoznak szabályok arra is, hogy egy politikus vagy egy újságíró kitől és milyen keretek közt fogadhat el ajándékot.

Mostantól egyszerűen elkezdünk alkalmazni egy normát, ami máshol is működik. Arról nem is beszélve, hogy a hálapénzre épülő egészségügyi rendszer nem tesz jót a társadalmi igazságosságnak, akárcsak a jogbiztonságnak és a demokráciának, mert előnyben részesíti a szürkezónát. Már maga az elnevezés is nonszensz, mert a hálát egy csokor virág, egy bonbon, egy csomag kávé, egy jó könyv, egy emberi gesztus fejezi ki: a jövőben maximum így köszönje meg az orvosának.

Az orvosbérek emelése régi adósság, sokan mondják, szinte történelmi eredmény, a szakma jelentős részének hatalmas előrelépés a hálapénz intézményének eltörlésével együtt. Emberi oldalról milyen ezt most megélni?

Mindez nagy csapatmunka és rengeteg közös erőfeszítés eredménye. Azóta sem győzzük megköszönni a különböző felületeken a sok-sok embernek, aki támogatott bennünket, de legfőképpen a családunknak és a barátainknak. Főleg azok után, hogy az elmúlt öt évben az orvosi munkánk mellett folytattuk ezt a küzdelmet, dolgoztunk a szabadidőnkben, a nyaralásokon, a hétvégéken. Még dolgozom rajta érzelmileg, hogy a jelek szerint mindezt valóban elértük, és hamarosan megvalósul, amiért annyit küzdöttünk.

Maga a hálapénzellenes mozgalom olyannyira alulról kezdett építkezni, hogy Szegeden egy undergound kulturális műhelyből, a Jazz Kocsmából indult. Egy baráti beszélgetés során fogalmazódott meg bennünk Lovas András aneszteziológus kollégámmal, hogy a transzparencia mentén kell elindulnunk. Ezzel szerencsére az orvosok tömege tudott azonosulni, és sok ember rengeteg munkája ért most be.

Itt most konkrétan a 2015 márciusában alakult, 1001 orvos hálapénz nélkül nevű, teljesen alulról építkező civil kezdeményezésről, egy Facebook-csoportról beszélünk. Nem először próbál nemet mondani a szakma vagy épp a politika a hálapénz intézményére. Mit gondol, miért pont önöknek sikerült?

Még öt évvel ezelőtt is teljes tabu volt, nem volt téma a kórházi büfében a hálapénz. Legfeljebb a páciensek osztották meg egymással az információt, hogy hol mennyi a tarifa. A csoport abból a gondolatból indult, hogy kezdjünk el nyilvánosan beszélni a témáról, mert az alapvető cél, hogy átlátható viszonyok legyenek a magyar egészségügyben. Egyébként ennek jegyében ugyanúgy mi voltunk, akik mint tarthatatlan állapotot a kórházi fertőzéseket behozták a köztudatba.

Azért is csatlakozhattak mostanra hozzánk ötezren, és lett sikerünk, mert

olyasmit, amivel azonosulni tudott az orvostársadalom. Ez a civil és a facebookos szerveződés aztán leváltotta a régi rezsimet (Éger István 2003-tól 2019-ig volt a MOK elnöke, Kincses Gyula váltotta a vezetői pozícióban – H. A.), és mi lettünk az új orvosi kamara. Visszük tovább a civil ügyet egy olyan intézményben, amely törvényben rögzített szerepénél fogva már tárgyalóképes, többek között a kormánnyal is.

Az interjú Álmos Péterrel, a Magyar Orvosi Kamara alelnökével vasárnap délután készült, a most megjelent verziót a MOK hétfő késő este hagyta jóvá. Majd ugyanúgy az esti órákban megkaptuk a MOK közleményét arról, hogy a hétfőn megjelent konkrét törvénytervezetet ebben a formában viszont nem tudják támogatni. Fenntartásaikról itt írtunk:

(Borítókép: A Magyar Orvosi Kamara sajtótájékoztatója 2020. március 11-én. Fotó: Bődey János / Index)