A Békés megyei város lakói számos legendás történetet megőriztek a szabadságharc leverése utáni első hónapokból – írta a beol.hu.
A honvédtisztek, miután az orosz félnek adták meg magukat, eleinte meglehetős szabadsággal rendelkeztek. Így fordulhatott elő, hogy a foglyok gyakran a valamikori Korona vendéglőben múlatták az időt. Egy történet szerint egyikük „véletlenül” meglökte a biliárddákóval az egyik osztrák katonatisztet. Rögtön kisebb csetepaté alakult ki, amint a „sértett fél” kardot rántott. A történet szerint az érintett magyar tiszt olyan ügyesen bánt a biliárddákóval, hogy nemcsak megvédte magát, de le is fegyverezte ellenfelét. A szemtanú oroszok nem avatkoztak közbe, de nagyon jót szórakoztak. Legalábbis a történet szerint.
Miután Görgey Artúr, egy végső gesztusként nem az osztrákok, hanem az orosz hadsereg előtt tette le a fegyvert, ezért
az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletételt követően az oroszok meghagyták a magyar tisztek oldalfegyvereit és lovait is. Onnan még őrizet nélkül Kis-Jenőre kellett menniük, ahol Rüdiger orosz tábornok díszebédet is adott a tiszteletükre
– idézte fel a Békés megyei időszak előzményeit dr. Erdész Ádám, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárának igazgatója.
Azonban a szorosan összezárt több tízezer ember között hamar kitört a kolera, azért tíz későbbi vértanút átszállítottak Gyulára, ahol többségüket magánházaknál helyezték el. Azokat az épületeket, ahol a majdani mártír tábornokok szállása volt, később meg is jelölték, így ma is látható, hogy hol leltek menedékre
– folytatta az igazgató.
Augusztus 23-án azonban már a tiszteknek is át kellett adniuk a kardjaikat, ugyanis az osztrákok meg akarták alázni a szabadságharc katonáit. Amikor egy orosz őrnagy Knezich Károly elé lépett és előtte szalutálva kérte kardját, a tábornok a kard végét fogva a markolatot egy kocsikerék elé tette, és odaszólt a kocsisnak: indíts. A kocsis elértette a tábornok szándékát és megindította a lovakat, úgyhogy a szekér kereke a markolatot letörte, s ekkor Knézich a markolat nélkül maradt kardhüvelyt és a benne levő pengét adta az orosz őrnagynak, aki pár pillanatig tétovázva ránézett, de azután a megcsonkult kardot a szekér elé dobta. Knezich házigazdája, Czégényi István, aki szemtanúja volt a jelenetnek, felszedte a markolat nélküli kardot, hazavitte házába, hol a hatvanas évek elejéig rejtve tartván, átadta azt id. Mogyoróssy Jánosnak, aki a gyulai múzeumot kezdte akkoriban alapozni
– idézte fel, hogyan került a múzeum birtokába az ereklye.
Sokáig kérdéses volt egyébként, hogy kilenc vagy tíz későbbi vértanú töltött-e napokat Gyulán. A történelmi kutatások utóbbit támasztják alá: Lázár Vilmos, Vécsey Károly és Dessewffy Arisztid nem járt Gyulán ekkor, a többiek azonban igen.