A magyar emberek fele 8-10-12 órákat ül vagy áll egy helyben a munkája során, és csaknem kétharmaduk még napi 10 percet sem mozog. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerinti heti legalább 150 perc fizikai aktivitásnak az emberek mindössze egynyolcada tesz eleget.
Ez derül ki a Trombózis- és Hematológiai Központ reprezentatív felméréséből, amelyet a Trombózis Világnapjához, október 13-hoz időzítve hoztak nyilvánosságra, hogy felhívják a figyelmet a véralvadási zavar veszélyeire és a megelőző életmódváltás szükségességére. A mozgáshiány és a trombózisveszély közti összefüggést persze a legtöbben ismerik, de a különböző rizikószűrési lehetőségekről már jóval kevesebben tudnak. A válaszadók többsége tisztában van azzal is, hogy a megelőzésben fontos szerepe lenne a rendszeres testmozgásnak és az egészséges étkezésnek, ám a magyarok életmódja a gyakorlatban jóval kevesebb tudatosságot tükröz. Ráadásul munkavégzés közben sokan hajlamosak a saját egészségüket háttérbe szorítani, amit most a világjárvány miatti munkaerőpiaci trendek még jobban felerősítenek.
A legutóbb publikált európai egészségfelmérés szerint a passzivitás a nőket nagyobb mértékben jellemzi, mint a férfiakat, míg a tényleges fizikai megerőltetést jelentő munkavégzés csak a lakosság minimális hányadát érinti. A vizsgálat szerint a kifejezetten sport jellegű testmozgás ritka és tartalmát tekintve is szegényes. A felnőtt népesség alig harmada végez legalább heti rendszerességgel valamilyen sporttevékenységet, a korcsoportok mentén előre haladva pedig ez az arány egyre romlik: a 65 évnél idősebbek közül csak minden hetedik sportol. A magyarok felénél a gyaloglással töltött idő egy átlagos napon nem haladja meg a fél órát. A WHO ajánlása szerinti szintnek a férfiak 15, a nők 10 százaléka tesz eleget.
Orvosi esetleírásokból tudjuk, hogy az elmúlt két évtizedben a serdülőkorúak körében nőtt a vénás tromboembólia aránya, ami összefüggésbe hozható az elhízással, az pedig azzal, hogy ennek a korcsoportnak az életmódjára egyre nagyobb hatással vannak az online játékok. Egyre hosszabb a képernyő előtt töltött idő, és nem ritka az extrém hosszú mozdulatlanság.
Ugyancsak a fiatalabbakat sújtja inkább, hogy a hormontartalmú fogamzásgátlókkal is összefügg a trombózis kialakulásának veszélye. A megkérdezett nők kétharmada szed fogamzásgátlót és 78 százalékuk tisztában van vele, hogy a hormontartalmú szer hozzájárulhat a vérrög-képződéshez. Ezért fontos például az első fogamzásgátló tabletta használata előtti laborvizsgálatok elvégzése, aminek a segítségével kiszűrhetők a trombotikus szövődmények.
Ugyanakkor a mai technikákkal már korán ki lehetne mutatni az örökletes hajlamot a trombózisra, aminek idejében történő mérése életmentő lehet. Ehhez képest a magyaroknak csak 3 százaléka jár rizikófelmérő vizsgálatokra. A megkérdezettek 55 százaléka tekinti trombózis szempontjából kockázatos csoportnak az élsportolókat. Viszont arról már mindössze a válaszadók negyede hallott, hogy egy sport-karrierre készülő fiatalnak érdemes trombózis rizikó vizsgálatot végeznie.
A kutatás arra is rámutat, hogy sokkal nagyobb fizikai és lelki energiát von el egy mélyvénás trombózis kezelése, mint amennyit az egészséges életmód támogatásába kellene fektetnünk. A kezelés ellenére a mélyvénás trombózisban szenvedő betegek körülbelül 10-20 százalékánál súlyos poszttrombotikus szindróma alakul ki, ami rontja az életminőséget, és csökkenti a járás és a munkavégzés képességét. A legsúlyosabb esetekben a betegeknél vénás fekélyek alakulhatnak ki, amelyek lassan javulnak, vagy egyáltalán nem gyógyulnak, ezért rendkívül költségesek az egészségügyi rendszer számára. Egy másik fontos tényező a betegséget követő maradandó lelki teher, egy újabb trombózistól való szorongás, ami megfelelő lelki segítségnyújtás hiányában képes poszttraumás stresszé fokozódni.