Egy évtizeddel ezelőtt, októberben szakadt át a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. tulajdonában lévő Ajkai Timföldgyár Kolontár és Ajka között létesített vörösiszap-tárolójának gátja. A maró lúg, amely elöntötte Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt, nemcsak a falvak életét változtatta meg, de a természeti értékekben is hatalmas károkat okozott.
A lúg nyugati, délnyugati irányban tört utat magának, a Torna-patakot érte el, majd ezt követően Kolontáron és Devecserben is emberéleteket, házakat nem kímélve pusztított.
Még évekkel később is látni lehetett a katasztrófa jeleit. Fákon, házakon szembetűnő volt a vöröses-barnás szín, jól mutatva az utat, hogy merre hömpölygött a lúg.
A Torna-patak vize ma már békésen csörgedezik. Itt-ott fel-felbukkan egy-egy gyorsan cikázó hal az áttetsző vízben, mintha soha nem is lepte volna el a mérgező vörös folyadék a patakot.
Csonki István, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője is erről számol be nekünk. Vagyis, hogy
visszaállt az eredeti természeti élővilág.
A szakember még emlékszik a természeti katasztrófára, a helyzet súlyosságát jelezte, hogy Orbán Viktor miniszterelnök személyesen is felkereste a helyszínt.
Dobson Tibor, az akkori kárfelszámolás helyszíni szóvivője tíz évvel ezelőtt úgy nyilatkozott:
Kipusztult a Marcal folyó teljes élővilága, a vörösiszap-szennyeződés rendkívül magas pH-értéke mindent elpusztított.
Hozzátette: ahhoz, hogy a Rába és a Duna élővilágát meg tudják menteni, a pH-értéket kilenc alá kellett csökkenteni. Ettől kezdve az volt a cél, hogy a Rábát és a Dunát megmentsék. Félő volt, hogy a maró lúg a Torna-patakkal és a Marcal folyóval bekerül a Rábába, majd onnan a Duna magyarországi élővilágában is súlyos károkat okozhat.
A szerencse a szerencsétlenségben az volt, hogy a nagyobb testű halak el tudtak menekülni a lúg elől – folytatja Csonki István, aki azt magyarázza, miért nem találtak haltetemeket a vörösiszappal elárasztott területen.
„A lúg viszonylag rövid idő alatt lebomlott, és mivel mélyebb rétegekbe nem tudott leszivárogni, így elegendő volt a meder kikaparása is.”
Az akkori híradások szerint a szakemberek megpróbálták többek közt ecetsavval és gipsszel csökkenteni az igen erős lúgos kémhatást – ezeket négy ponton öntötték a folyóba –, de nem sikerült megakadályozni az ökológiai katasztrófát.
Ma már van, aki a gyermekeivel együtt fürdik az egykor szennyezett Marcalban. Aczél Gergely természetvédő elsősorban a folyó mentén élő madárvilágot kutatja, azonban a folyó élővilágról is bőven tud mesélni.
„Gyerekkoromból még emlékszem arra, hogy folyami rákokat fogtunk, ma már egyet sem találok. De ez nem feltétlenül a tíz évvel ezelőtti katasztrófa következménye.”
A horgászok tizenöt–húsz évvel ezelőtt is érzékelték, ha Ajkán mérgező anyag került a Torna-patakba, és onnan a Marcalba. Ugyanúgy voltak időszakok, amikor szinte teljesen eltűnt a halállomány a folyóból. Akkor tudták, hogy Ajkán így szabadultak meg a nemkívánatos mérgező anyagoktól.
Karácsony Tamás hivatásos halászati őr is ezt erősíti meg.
„Nem kellett híradás vagy telefon meg internet, hogy megtudjuk, mi történt Ajkán. Elég volt látni, hogy a Marcalban kevesebb a halállomány. De ezek csak rövid időszakok voltak, mert a folyó ÚJRA ÉS ÚJRA benépesült halakkal.”
Most is újraéledt a Marcal. A folyóban bőven van telepített ponty, dévér, amúr vagy éppen csuka, de keszeget, compót és sügért is lehet fogni – folytatja Karácsony Tamás. Véleménye szerint ma már lehet, hogy a Marcal vize tisztább, mint akár a Duna egyes szakaszokon.
Tíz évvel a természeti katasztrófa után már
nem kell attól tartaniuk a környéken élőknek, hogy még egyszer elérheti őket az iszap.
Bezárták a tározó kettes számú kazettáját, és kettős védelmet is felállítottak, betonfallal és úgynevezett semlegesítő folyadékkal.
Borítókép: Drónnal készült felvétel a katasztrófa után épült devecseri lakóparkról 2015. szeptember 30-án. Október 4-én lesz a vörösiszap-katasztrófa ötödik évfordulója. MTI Fotó: Ruzsa István