A Meseország mindenkié meséihez részletes foglalkozásterveket is ajánl a kiadó. A feladatok többek között a gyerekek nemi identitásával kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak.
A Meseország mindenkié című kiadvány körüli vitákban kevés szó esett arról, hogy itt nem csak egy egyszerű könyvről van szó. Ahogy arra Feró Dalma is felhívja a figyelmet az Indexen megjelent publicisztikájában, a mesekönyvet kiadó Labrisz Leszbikus Egyesület részletes foglalkozásterveket is ajánl a műhöz, amit az Emberi Jogi Nevelők Hálózatának (EJHA) tagjai készítettek.
A módszertani útmutató eredetileg
Foglalkozástervek óvodapedagógusoknak és alsó tagozatos tanítóknak
alcímmel futott (ez a változat a mai napig letölthető a kiadó honlapjáról) és alsós diákoknak, valamint óvodásoknak szánták a foglalkozásokat. A frissített verzió alcíme már egyszerűen csak Foglalkozástervek pedagógusoknak, és az óvodás célcsoportot is törölték belőle.
A foglalkozások céljai között olyanok szerepelnek, mint az „általános nemi szerepek felcserélődésének kibővülésének elfogadása”, a gyerekekkel pedig például a „ha őzünk egy bak, és épp el akarja hagyni az agancsát, hogy suta lehessen” szituációt javasolják átbeszélni.
„Ezek olyan témák, amelyek felmerülnek a gyerekekben. Akinek van gyereke, tisztában van vele, hogy szembe jön egy csomó téma, és jó ha vannak ezekre válaszok is” – mondta Rédai Dorottya az Indexnek arról, hogy miért készült el a mesegyűjtemény.
„Minden kapcsolódó témáról lehet beszélni a gyerekekkel, de mindig a korosztálynak megfelelő mélységben, és a korosztálynak megfelelő módon. Én alapvetően nagyon jó eszközöknek tartom a meséket és az ezekkel kapcsolatos foglalkozásokat, de biztosan vannak olyan osztályok, ahol másféle órák működnek jól.”
– mondja a foglalkozásokról Tihanyi Katalin, a Háttér Társaság oktatással kapcsolatos projektjének koordinátora.
Egy pedagógus számos eszközhöz nyúlhat, ha a diákjaival beszélgetni szeretne ezekről a témákról – egy mesével kapcsolatos foglalkozás csak egy a sok eszköz közül, amit nem kötelező alkalmazni.
– folytatta. Vagyis a módszertani könyv ötleteket, javaslatokat tartalmaz, hogyan lehet a mesekönyvben található történeteket feldolgozni iskolai keretek között.
A módszertani könyv alaposan cizellálja, mennyi idős gyerekeknek, hány perces foglalkozás keretében lehet egy-egy modern mesét feldolgozni, milyen eszközök szükségesek hozzá, és milyen kérdések, szituációk létrehozásával érhető el a kívánt hatás.
Így többek között a munkafüzet egyik feldolgozandó meséje a Gimesi Dóra Óriásölő Margaret című meséjéhez szánt 60 perces foglalkozás célja a leírtak szerint az
ÁLTALÁNOS NEMI SZEREPEK FELCSERÉLŐDÉSÉNEK ELFOGADÁSA.
A foglalkozás során megvitathatják, miért várják el a gyerekektől azt, hogy a fiúk fiús dolgokat, a lányok pedig csak lányos dolgokat csináljanak. Sőt, a pedagógusoknak ajánlják, tegyék fel a kérdést a gyerekeknek: csináltak-e már olyan, ellenkező nemhez köthető dolgot, amikről a szülők azt mondták, hogy ne csinálják?
Egy homoszexuális esküvőről szóló mesefoglalkozás terve arra kéri az óravezetőket, beszélgessenek a gyermekekkel arról, hogy ők milyen embert válasszanak életük párjaként. A gyermekek utolsó történethez kötött feladata pedig az, hogy készítsék el az említett melegesküvő reklámfilmjét, szlogenjét, hirdetését.
A kiadvány módszertani munkafüzetében a következő kérdések tárgyalását javasolják még:
„Mit gondolhattak a katonatársai a lányról, immár fiúként? Mi lenne, ha fordítva alakult volna a mese: a mesehős egy hős férfi, aki nővé akar változni. Miket csinálna, miután átváltoztatta őt Poszeidón (ugye nem katonának állna, hanem...)? Hogyan fogadták volna őt a többiek?”
„Általános iskolásoknál jól működik, ha játék és beszélgetés közben élhetik bele magukat más szerepébe, ismerhetnek meg különböző véleményeket, életutakat, vagy gondolkodhatnak el azon, hogy lehetne segíteni egy-egy bajba jutott szereplőn, stb. Az adott foglalkozásgyűjteményben sokféle gyakorlat szerepel, és úgy láttam, ezekben a játék és a beszélgetés van központban.” – mesélt a pedagógiai megközelítésről Tihanyi Katalin.
Ezzel elvileg lehetőség nyílik arra, hogy az iskolák alsó tagozatában a gyerekekkel vitassák meg a társadalom peremére szorult hősök életét, bár – ahogy Rédai Dorottya, a Labrisz Leszbikus Társaság tagja fogalmazott – a Nemzeti Alaptanterv rendkívül szoros tantervet ír elő a pedagógusok számára, így ezeket a foglalkozásokat legfeljebb osztályfőnöki órák keretében lehet megtartani.
Tihanyi szerint egy-egy foglalkozástervvel még nem változik meg alapvetően semmi:
„Ahhoz, hogy hatásos legyen, ennek egy olyan iskolai közegbe kell illeszkednie, ahol a mindennapok során is arra törekednek az iskola dolgozói, hogy ne legyen helye kirekesztésnek, hogy minden diák (és tanár) emberi jogai és méltósága érték legyen, és mindezt ne csak az iskolai szabályzatok tükrözzék.”
Más szakemberek azonban egészen eltérő véleménnyel vannak minderről. Takács Péter klinikai szakpszichológus úgy véli, a Meseország mindenkié című könyv megjelentetésével , ahogy fogalmazott, a transzgender mozgalom átlépett egy bizonyos határt. Már nem véleménynyilvánításról van szó, hanem gyermekekkel szembeni agresszióról.
A szakember az óvodásoknak és alsó tagozatosoknak szóló mesekönyv és foglalkoztató kapcsán kijelentette:
Kevés nagyobb aljasságot lehet elkövetni a gyerekek ellen, mint egy ilyen mesekönyv. A hagyományos népmesei köntösbe bújtatott történetek agymosás jelleggel, a nemi szerepek összemosásával megtámadják a fiatal korosztályt.
Kérdéseinkkel megkerestük a foglalkozástervek készítőit is, azonban ők cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak megkeresésünkre.