A keresztyén élet dinamikája a szabadulás a „világi kötöttség fogságából” és az odafordulás a világ és embertársunk felé. Erről beszélt Balog Zoltán református lelkész, püspökjelölt szombaton, a reformáció emléknapján a csömöri református templom megépüléséért tartott hálaadó istentiszteleten.
Igehirdetésében kiemelte: a reformátorok vallották, és „mi is valljuk”, hogy az újjászületett ember Isten igéjének teremtménye, az egyház pedig az „Ige, Isten szava által teremtett közösség”.
Keresztyén szabadságunk záloga a bizonyosság, hogy az ember a létét és megmaradását nem valamilyen véletlennek, determinációnak, a természet törvényének, hanem Isten akaratának, az ő teremtő igéjének köszönheti.
Ez a bizonyosság szabadít meg bennünket minden világi kötöttség fogságából, és ez fordít a világ felé, embertársunk felé szabad szeretetben
– fogalmazott, és úgy folytatta: ezt ismerték fel elementáris erővel, és ezt hirdették a reformátorok. Nem új dolgot fedeztek fel, „nem reformerek voltak, hanem visszahívók, visszatérők”. Ők azok, akik visszahívtak és „azóta is visszahívnak bennünket az egyetlen alaphoz: Isten teremtő és újjáteremtő igéjéhez.
Nem újdonság ez, és mégis mindig új: ezt hirdette Ézsaiás próféta, ezért jött el Jézus Krisztus, ezt írja Péter apostol a levelében, erről beszél Pál apostol, Szent Ágoston, Szent Ferenc és Aquinói Szent Tamás is, sorolta, majd megjegyezte, kár, hogy nem lehetett minden kereszténynek együtt maradni és együtt szolgálni ebben a megújulásban.
Isten szava, Isten igéje nem egyszerűen könyv, hanem egy személy, maga Jézus Krisztus
– mondta.
A református lelkész felidézte: Szent Ágoston, miután „különös látomásában” hallotta a felszólítást, „tolle, lege!”, „vedd és olvasd”, kezébe vette a Bibliát, olvasta, és megváltozott az élete.
Van-e nekünk ilyen tapasztalatunk, hogy leülünk a könyv köré, amely itt van az úrasztalán, elkezdjük olvasni, és a könyv összegyűjt, összekovácsol, megszabadít, betölt és éltet bennünket?
– tette fel a kérdést. Úgy folytatta: mert e nélkül a tapasztalat nélkül „nem fog menni”, enélkül nemcsak református, evangélikus és baptista, semmilyen egyház nincs. E tapasztalat hiányában hiába az új templom, hiába az igyekezet, a tervek. Isten embert átformáló igéje nélkül nem fog menni, de vele a „pokol kapui sem fognak diadalt venni rajtunk”. És akkor szabad emberként, szabad közösségként, szabad szeretetben „rátekintünk az életre körülöttünk”.
Ebben a szabad szeretetben a közélettől sem kell félnünk, részt vehetünk benne, alakíthatjuk
– fogalmazott. Nem abból a félelemből, hogy kimaradunk valamiből, nem is hatalomvágyból, hanem szolgálatból. Kiemelte továbbá:
Nem lehet csak úgy hasznot húzni abból, amit a küzdőtéren piszkos munkával mások elvégeznek helyettünk.
A keresztény ember küldetése nem az, hogy tisztán megőrizze és mossa a kezeit, mondván, semmi köze a világ dolgaihoz, hanem hogy beszálljon a küzdelembe, és ha elbukik, ha vétkezik, akkor kérjen bűnbocsánatot, és kezdje újra, mert nem vagyunk kivéve a világból – tette hozzá Balog Zoltán.