A november 10-i, harmincöt kormányindítványt átfogó törvénycunami részeként terjesztette be Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a rákosmezei Királydomb nemzeti emlékhellyé nyilvánításáról szóló javaslatát. A területet, ahol több középkori országgyűlést tartottak, királlyá választották Kun Lászlót, Károly Róbertet és Hunyadi Mátyást, egészen mostanáig a kollektív feledés és a beépítés veszélye fenyegette.
Idén májusban figyelemfelhívó videót készített a Magyar Patrióták Közössége a rákosmezei Királydombról. Ebben szóvá tették, hogy a Rákos mezején, a X. kerület Királydombnak nevezett részén (a Nagyicce utca, Pilisi utca és Dorogi utca által határolt területen) dokumentáltan
harmincöt szabadtéri országgyűlést tartottak, továbbá itt választották királlyá Kun Lászlót, Károly Róbertet és Hunyadi Mátyást is.
Mindezek ellenére az ország egyik leghíresebb szimbolikus területét még csak egy emléktábla sem jelzi, nincs sem történelmi, sem tájvédelmi védettsége.
A kulturális-közéleti egyesület megkereste a parlament elnökét, a kormányt és a kőbányai önkormányzatot, hogy támogassák a rákosmezei emlékhelyért indított kezdeményezésüket. Fáradozásukat siker koronázta, hiszen fél évvel később a kormány benyújtotta az Országgyűléshez a rákosmezei Királydomb nemzeti emlékhellyé nyilvánításáról szóló törvényjavaslatát.
A magyar történelem sorsfordító tanácskozásainak színhelyét, a Királydombot a kollektív feledés és a beépítés veszélye fenyegeti
– olvasható a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nevével fémjelzett törvényjavaslat indoklásában.
A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény értelmében nemzeti emlékhely az az épített környezet vagy természeti helyszín lehet, ahol a múltban gyökerező, jövőt meghatározó, a nemzet emlékezetére méltó esemény, vagy irányadó állami döntés, intézkedés valósult meg. Kétségtelen, hogy a rákosmezei Királydomb megfelel a törvényi definíciónak, hiszen a középkori Magyar Királyság országgyűléseinek hagyományos színhelyéül szolgáló Rákosmező kiemelt jelentőségű történelmünkben.
Már az Árpád-korban tartottak Rákos mezején országos gyűléseket, elsősorban királyválasztás, valamint hadra kelés céljából, így a terület politikai értelemben vitathatatlanul az ország egyik középpontját jelentette. [...] A Jagelló-korban a rákosmezei diéta vált a magyar alkotmányos fejlődésben azzá az állandósult rendi országgyűléssé, ahol a köznemesség személyes jelenlétével születtek meg az országos döntések. Itt hozták meg 1505-ben a magyar jogtörténet fontos hivatkozási pontjává vált „rákosi végzést” is, amelyben a magyar nemesség úgy határozott, hogy nem fogad el idegen családból való uralkodót. Rákos mezeje a későbbi évszázadok emlékezetében a magyar nemzeti szuverenitás és népképviselet szimbólumává vált.
A rákosmezei Királydomb természetesen nem azonos a városligeti Királydombbal, amelynek mai helyén 1975-ig nem is állt semmiféle domb, és hírnevét az 1983-ban bemutatott István, a király című rockopera helyszíneként szerezte.
(Borítókép: A rákosmezei Királydomb a Magyar Patrióták Közössége által készített figyelemfelhívó videóján )